Holnap – azazhogy ez már ma van, vagyis szerdán, június hatodikán – délután öt és hét óra között tüntetés lesz a Gyorskocsi utcai ávósintézmény előtt Tomcat szabadságáért. A médiában megjelent zavarkeltő hírek ellenére nincs szabadlábon: nem a mostani cukor+műtrágya-ügyben, hanem a tavalyi szovjet emlékmű-rongálás ügyében szüntették meg ellene az eljárást.
Én alig egy-két hónapja olvasok egyáltalán blogokat. Tomcaté volt az első, amit láttam – és, bár rengeteg dologban nem értek egyet vele, alapvetően értelmes és művelt embernek ítéltem, határozott magyar érzelemmel, ami mostanában nagyon is becsülendő. Egyszer találkoztam vele személyesen is (véletlenül, a boltjában, amikor elmentem egy polóért) – lényegében ugyanolyan volt, egy ember, aki használja a fejét. A barátnője, Athina, ugyancsak értelmes és művelt lány, szuverén véleményalkotással, de ugyanakkor megőrizte a nőiségét is: Isten egymásnak teremtette őket, ha az ávósok törvénytelen és minden eszközt megragadó üldözése közéjük is állt.
Tény, hogy Tomcat akciói az utóbbi időkben egyre radikálisabbak lettek, de azért a tojásdobálás (és a füstbomba) messze nem esik abba a zónába, amiért valakit be kellene, be szabadna zárni. A rendőrség és a kormány gyűlöli: éppen elég gúnyos polót eladott ahhoz, hogy egy kanál vízben meg akarják fojtani. A barátnőjét is lehallgatják, éjszakai kopogtatással rémisztgetik, telefonon hívogatják. Közben érdekes módon a betörések nyomozásait 30 nap után szépen megszüntetik, az autótolvajok pedig nyugodtan boltolhatnak, száz ellopott kocsiból jó, ha öt megkerül. Hogy a Rebasz Rebisz nevezetű alegységről már ne is beszéljünk...
Athina szépen látogatott blogján az utóbbi időben sűrűn hozzászóltam: meg is kaptam, hogy Tomcat-hívő, náci, miegyéb vagyok. Kedves olvasóim, Nektek több eszetek van ennél. Nagyon is sokban különbözöm a vad-radikális Tomcattól: az ő módszereit én valószínűleg akkor sem alkalmaznám, ha közéletbeli működésem nem zárná ki eleve, hogy ilyen akciókban vegyek részt. Az írásaim is sokkal komolyabb hangúak – bő tíz évvel öregebb is vagyok nála, és őszintén megvallom, nem foglalkoztat annyira, hogy hány látogatóm van, mint őt. Tudom, hogy ha rövidebb posztokat írnék, több humorral, fogyaszthatóbb lenne a blog, de én bízom az olvasók eszében…
Az én módszereim eltérőek. Makacsul tartom magam ahhoz a fikcióhoz, hogy itt jogállam van (holott tudom, hogy nem…), és úgy járok el, ahogy egy öntudatos szabad polgár egy jogállamban tenné. Éppen ezért például október 23-a ügyében szépen és név szerint feljelentettem a rendőreit cserbenhagyó Szabadfit és a Budapestet végigverető Gergényit: majd, ha az ügyészi elutasítások jogerősek lesznek, akkor hivatali visszaélés és bűnpártolás miatt az ügyészek feljelentése következik. Előbb-utóbb kikényszerítem, hogy rágalmazás vagy valami hasonló miatt visszalőjenek, és akkor, ha bal kézről is, de Gergényi ügye bíróság elé kerülhet: nagy eséllyel ugyan magam leszek a vádlott, de sebaj. Majd védekezem, és bizonyítok - merthogy most az a baj, hogy a kormány védelme miatt nem jut el Gergényi a bíróságig...
Egyszóval: kevés közöm van Tomcathoz. Mégis elmegyek holnap a tüntetésre. Gyertek ti is, ha tudtok! Hogy miért megyek el? Mert Tomcat, mint személy, voltaképpen érdektelen: akárki lehetne a helyén, akármilyen politikai véleményt képviselve – a lényeg az, hogy ma Magyarországon megint politikai fogoly létezik, köztörvényes vád ürügyén lecsukva. Akkor is elmennék, ha baloldali ember kerülne így be egy jobboldali kormány hatalma alatt, mert ha a vélemény- és szólásszabadságból egy szikrányit is engedünk, akkor a mindenkori hatalom villámgyorsan megfoszt a maradéktól is. Alapvető most, hogy kifejezzem a szolidaritásomat egy ember iránt, akit a hatalom aljas ürüggyel azért csukott le, mert nem tetszik a pofája. Emlékezzünk: a hajdani „épülő szocializmus” módszerei közé tartozott az ellenzékiek köztörvényes bűncselekményekkel történő megvádolása és elítélése, az elmegyógyintézetbe zárásuk, és hasonlók. 2007-re visszajutottunk 1980 tájára – a valódi köztörvényes bűnöző és választási csaló Gyurcsány uralma alatt hogyan is történhetett volna másképp?