Remélem, a jövő héten megtudom: ugyanis ma este vagy holnap hajnalban elhajózom a Nagy-Duna irányába Hermann Gessler nevű, kisebbik flottaegységemmel. Ott pedig ez a meglehetősen ősi, szép és finom vértes-porcos hal előfordul, és horogra is akasztható. Tulajdonképpen most egyben megteszteljük a vízizsernyákok éberségét is: vajon, ha leírom, lesz-e fokozott ellenőrzés? Mindenesetre a pontos útirány titok marad.
Egyszóval, jön egy plusz egy hét internetmentes pihenés. Helyette horgony, evező, horgászbot, fürdőgatya (avagy káromkodás és söröskorsó, ha netán viharos-esős napok közelegnének). Reszkessetek, harcsák, süllők, kecsegék és márnák!
Fura kis története van, hogy a jó öreg Hermann Gessler minicirkáló miért kapta ezt a nevet. Egyrészt, mert a piros felsőn díszeleg (és ugye a piros negyvenszáz duplát ér): másrészt, mert amikor valaha jártunk svájci ismerősünknél (akinél apám még kibombázott gyerekként volt tehénpásztor fél évet a háború után), szóvá tettük, hogy annyi Tellhez címzett kocsma van, hogy se szeri, se száma, ugyanakkor Gesslert egy se örökíti meg. Holott Tell csakis Gesslerhez viszonyítva valaki, nélküle csak egy szimpla ügyes íjász lett volna. Arról nem is beszélve, hogy Gessler volt a legitim helytartó, Tell meg aztán végül egy mélyútban orvul lenyilazta. Hát, ez azért nem egy Robin Hood-féle teljesítmény... Micsoda dolog, ez tiszta terrorizmus, miért nem választással buktatták meg, nemdebár?!
Mindenesetre érdekes volt egyszer, amikor a hajócska neve még jól olvasható volt, egy svájci kirándulóhajó mellett elhaladva odamutatni. Én ennyi öklét rázó svájcit még sose láttam. Sértődékeny egy társaság, holott máskor elég halvérűek. Mostanra már eléggé megkopott a felirat, de majd indulás előtt kijavítom.
Tehát most egy hétig szünet, majd a következő héten meglehetősen szórványosan fogok előfordulni. Jó nyaralást mindenkinek, és ha visszajöttem, majd megmondom, láttam-e kecsegét a Dunában...