Következzen megint némi copy/paste másolás Kertész Péter blogjáról. Bár nem igazán vagyok az összeesküvés-elméletek híve, de kezdek arra gondolni, hogy néhány agresszív cionista voltaképpen a "minél rosszabb, annál jobb" elvét vallja, és akár pogromot is kiprovokálna (feltéve, ha ő maga nem kerül bele), hogy az egyébként toleráns és a szélsőségekre Kelet-Európában messze a legkevésbé hajlamos Magyarországot végre valódi antiszemita országnak láthassa-láttathassa. Hihetetlen. Egyszerűen szégyen, hogy ez a mentalitás létezik, és hogy nincs, aki ez ellen a szavát okosan, de határozottan fölemelje.
Tessék, olvashatjátok, kedves olvasóim (copy/paste, beleértve a saját ottani kommentbeli elütéseimet is):
Alapos utánjárást érdemelne, miféle személyiség változás (torzulás) áldozatai azok, akik (meglehet, anélkül, hogy ők maguk ezt észrevennék), akiknerk a Kádár-korszakban hajuk szála se görbült, a képességeiknek megfelelően egzisztáltak, s talán még álmukban sem kísértette őket, hogy valami nagyon nem frankó, változtatni kéne, s egyszer csak a rendszerváltás után előjöttek a farbával, olyan arcukat mutatva, amelyet addig maguk se láttak reggelenként borotválkozás vagy sminkelés közben a tükörbe nézve. A nagy átváltozó "művészek" közül ezúttal csak Kondor Katalint említem, aki az átkosban széles körben elfogadott rádiós újságírónak számított, televíziós újságírónak már nem annyira, aztán mintha elvágták volna. Nem kívánom felidézni, mimindent művelt rádió-elnök korában, az Orbán-kormány idején, azt követően, hogy két kurzussal előbb, Antall József áldásával valósággal megtizedelték a közszolgálati rádiót, amely ily módon számos, a legkiválóbbak között említhető munkatársát veszítette el, mind a mai napig pótolhatatlan űrt hagyva maguk mögött. Feltűnt bárkinek is, hogy az akkoriban még szépsége nyomait s főleg arcát őrző, mosolyogni tudó Kondor Katalin neve szóba se került a mostanit nagyságrenddel meghatározó racizásnál? Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy a legkisebb köze is lett volna a tisztogatáshoz, a magyarázat sokkal egyszerűbb: nem tartottak tőle. Aztán mikor fordult megint a kocka, s őt bízták meg a rádió vezetésével, hirtelen átrendeződtek a sejtjei, ő lett Orbán mikrofonállványa (ahogy annak idején Acél Endrét nevezték a Grósz Károllyal készült riportjai "elismeréseként), kiállt a Lakatos Pál vezette közszolgálatinak még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Vasárnapi Újság mellett, s ha ideje engedte közéleti szereplőként is hallatott magáról. Emlékezetes megynilatkozása volt az ujdonsült amerikai nagykövet asszony lebrekegezése, személyes részvétele Torgyán elnök "tudományos" debütálásakor, ám ez még csak bemelegítés volt az elnökségről történt leköszönése óta tapasztalt megnyilatkozásaihoz. Rangosnál rangosabb meghívásokkal valósággal elhalmozzák, s ő rendre megfelel a belé helyezett bizalomnak. Legutóbb a győri NE-felejcs Polgári Egyesület rendezvényén hirdette az igét, s ez alkalommal a legutóbbi rádiós elbocsájtásokat (gyanítom, nagy tetszésnyilvánítás közepette), melynek során nemzeti polgári érzelmű kollégáit rúgták ki, naná!, az 1920-as zsidó törvénnyel hozta párhuzamba. Hogy érteni tessenek: a numerus clausust, amely korlátozta több százezer magyar zsidó (zsidó magyar: kinek mi tetszik) állampolgári jogait egy az egyben azonosította néhány tucat kollégája egzisztenciavesztésével, akik között nem kizárt, hogy magyar zsidó (zsidó magyar) rádiós újságíró, szerkesztő is lehet. Sajátos aktualizálás, annyi szent, de ez még nem minden. A pillanat nagyszerűségétől vezéreltetve a Magyar Rádió korábbi elnöke az úgymond utolsó magyar nemzeti intézmény lerombolásának eklatáns példájaként említette meg, hogy "egyik munkatársa II. János Pál másfél oldalas beszédéből csak azt a pár sort akarta közölni, amelyikben a katolikus egyházfő tagadta, hogy a zsidók bűnösök lennének Jézus haláláért, holott ez nem újdonság..." Eltekintve bizonyos dolgok egybemosásától (gondolok itt a II. Vatikáni Zsinat Jézus halálával kapcsolatos állásfoglalására és II. János Pál pápa soával kapcsolatos megnyilatkozására, miszerint a kereszténység több évszázadon át tartó zsidó-ellenessége vezetett el a hitleri rémtettekig), kíváncsi lennék hányszor hangzott el ez az immár két "nem újdonság" a magyarországi katolikus templomok szószékein. És hát a szélsőjobb "evangélistájaként" elhíresült K.K. jelen kinyilatkoztatásával kapcsolatban azt sem érdektelen megemlíteni, hogy arra a győri bencés gimnáziumban adódott lehetősége, miközben (olvasható a Népszabadság tudósításában) az alma mater bejáratánál a Magyar Gárdába való belépésre agitáló polgárikörös hírlevelet nyomtak a résztvevők kezébe.
Eddig 2 hozzászólás
|
