Kedves olvasóim, ezennel tudatom, hogy meghívtak közreműködni a Tomcat-féle Bombagyárba, és a meghívást el is fogadtam. Így a jövőben ott is meg fognak jelenni írásaim (helyesebben, ma már meg is jelent az első).

Ez a blog MEGMARAD. Sőt: nem szeretnék gyakorlatilag semmit sem változtatni rajta, továbbra is lehetőleg naponta írok bele. Nem kizárt, hogy az itt már közzétett írások egy részét (vagy legalább azok témáját) gyújtózsinórral is ellátom, vagyis beviszem a Bombagyárba - valószínűleg lerövidítve, mert tudom, hogy az én hibám alapvetően a hosszadalmasság, ha az alaposság érdekében is követem el...

A másik, amiről most már "régi" olvasóimat biztosítanom kell: én sem hangnemben, sem irányultságban nem akarok változni. Semmit sem, itt sem és ott sem: elvégre az írásaim miatt/alapján hívtak meg. Markánsan jobboldali, konzervatív világnézetű maradok, határozott megfogalmazásokkal; de az öncélú szitkozódást igyekszem továbbra is kerülni. Visszautasítom a "politically correct" megfogalmazás iránti balos igényt, és ha kell, minden további nélkül leírom a "zsidó", "cigány", "homoszexuális" és hasonló szavakat, akár negatív összefüggésben. Ugyanis, ha én zsidókról vagy cigányokról akarok írni, nem fogok három kört tenni a szó körül annak kimondása helyett...

Röviden megindoklom, hogy miért fogadtam el a felkérést. Először is: szerintem Tomcat se nem fasiszta, se nem fajgyűlölő vagy bárkit csak úgy ukmukfukk gyűlölő ember. Műveltsége és képességei vitathatatlanok. A cigánybűnözőket, akiknek eszük ágában sincs semmilyen társadalmi normát elfogadni, és mindenkire csak veszélyt jelentenek, én magam is elítélem, ha úgy tetszik, utálom. Az ilyenekkel nem kell és nem is szabad kesztyűs kézzel bánni, és különösen alattomos, társadalomellenes elhallgatni a disznóságaikat. Bírálhatatlan nép, vallás vagy embertípus pedig ne legyen (akkor se, ha milliókat öltek le belőlük korábban), mert ha bármely okból egy embercsoport kritikája kapásból rasszizmussá vagy fajgyűlöletté bélyegezhető, akkor a szólásszabadság csorbult. Márpedig épp a szólásszabadság tán a legfontosabb demokratikus alapjog.

Tomcat voltaképpen "a blogger" magyar mintapéldája. Lehet másokkal összehasonlítani (a magát most nyilvánosan is a kormánynak eladó Tóta W. Árpád szerette volna az abszolút első helyet megszerezni, de ez már aligha sikerülhet), de Tomcat akkor is "a blogger" marad: az ő netes működése hagyta a legmélyebb nyomot a magyar netes világban. Annyira, hogy aljas indokból és hamis vádakkal bezárni is szükségesnek tartotta ez a mai, csalásra-hazugságra épülő hatalom...

Természetesen vannak köztünk különbségek. Tomcat olykor látványosabb a kelleténél, bár publikus akciói, ha a mögöttes tartalmat is nézzük (pl. torta/tojás Demszky pofájába), bizony rendre belül maradnak a szabad vélemény-nyilvánítás keretein, és van is rájuk elégséges ok! Tőlem az ilyen típusú akciók alkatilag is elég távol állnak, meg az én pozíciómban elég furcsák is lennének - hiszen akinek van "hivatalos" széke, az abban mondja el, ami a gondja. Nos, én ezt is mindig megteszem, csak erről a netes inkognitó miatt csak kevesen tudnak (vagy tán nem is olyan kevesen, hiszen már sokan felismertek...).

Tehát stílusbeli különbségek vannak köztünk, de az alapvető dolgokban egyetértünk. A cél egy olyan Magyaroszág, amely egyrészt méltó helyen áll az országok között és nem törölgetheti bele bárki a lábát (ugye, Slota, te másokat leganézó, törkölyben pácolt trágyarakás ? - hogy precízen a diplomáciai viszonosság keretei közt maradjak), másrészt a tisztességes polgárai számára biztonságos és barátságos. Vagyis nem ütnek le a cigányok, nem sikkasztják el a pénzemet a fantomcégek, nem lop két marokra a kormány, és nem hazudhat a pofánkba, mert ha megteszi, azonnal kipenderítik - vagy be, a cellába.

Magyarország ma nem ilyen. Szarik ránk a nemzetközi közösség, kiröhög az EU, virágzik körülöttünk a kisantant, saját kormányunk a magyar lakosságon (és a külhoni magyarokon) kívül mindenki seggét kinyalja, aki hajlandó odatartani. Egyre többet és egyre pofátlanabbul lopnak, és ma már nem csupán a múltbeli pufajkásságra, hanem a mai arcátlan hazudozásra és nyíltszíni szabadrablásra is csak "Na és?" a felelet. A rendőrség egy éve bemutatta, hogy az "erőszakszervezet" szó nem csupán gyűjtőfogalomként, de egyedi definícióként is pontosan illik rá - felelős pedig az összevert tüntetőkön és néhány noname fatörzsőrmesteren kívül máig sincs: helyesebben, van, hisz a bűnösök neve köztudott, csak épp börtönt helyett kitüntetést, előléptetést kaptak.

Ordítani kell tehát! Nem tagadom, hogy tisztában vagyok vele: a Bombagyáron keresztül sokkal több olvasóhoz jutnak el a nézeteim (és talán hamarabb visznek el, ki tudja...) - ez is a részvételre ösztönzött. Aki írni-beszélni tud, és a régi polgári erkölcs híve, ma már nem lapulhat, nincs hová visszavonulni... Amikor elszántam magam a blogindításra, azzal az elhatározással tettem, hogy megteszek mindent, ami tőlem telik. Nos, most kaptam erre egy lehetőséget, és élek is vele.

Technikailag: a Bombagyárban megjelenő írásaimat ide nem fogom átvenni, ez fölösleges. Ugyanakkor kommentelni ott csak regisztrálva (polgári névvel, címmel, stb., ami azonban természetesen nem publikus, és a rendőrségnek se szolgáltatják ki) lehet - ez nagyon is bölcs önvédelmi szabály, mindenféle netcigány ellen. Ha valaki kommentálni szeretné az ottani írást, de fél a nevét megadni, hát írjon emailt, fogok rá válaszolni (feltéve, ha nem százával jönnek). Megjegyzem, az én polgári adataim is ott vannak a Bombagyárban - nem mintha a rendőrség ne tudná már régen, ki is az a Molnárgörény...