Nem frissülünk elég gyakran mostanában. Sajnos. A hiányzás igazolt: sikerült alaposan megfáznom, minden bajom van...
Tekintettel arra, hogy az egészségügy megélhetést ma Magyarországon nem kínál, arra pedig végképp reménytelenül alkalmatlan, hogy az ember családot tartson fenn és építkezzen is, ezért magam építem a házat - helyesebben, először még csak egy sufnit. Most készült el a vaskeretes ajtók-ablakok fölötti beton áthidaló (szépen precízen kizsaluzva, mert a natúr beton sokkal olcsóbb, mint a kész áthidalóelemek). Egyszemélyes ügy ez: a zsaluzástól a betonvas-hegesztésen át a keverésig és berakásig mindent magam csinálok. Időm van, pénzem nincs, következésképp Recsk/Gulág/Auschwitz üzemmódra kapcsoltam (ki-ki válassza ki a szívének legkedvesebb edzőtábort...). A fenti helyeken ugyanis kiderült, hogy az orvos, mérnök, jogász, miegyéb (értve ezalatt a "haszontalan, improduktív tollforgatókat") némi gyakorlás után még meglehetősen alultápláltan is simán felveszi a versenyt a kubikossal, kőművessel, szállítómunkással azok szakmájában. Az értelmiség fölénye elvileg ott nyilvánulna meg, hogy az én eredeti végzettségeimnek megfelelő tevékenység kifejtésére egyetlen kubikost nem tudna rábírni a legkeményebb Gulág-őr vagy auschwitzi kápó sem - és ők a gyógyításba fél év alatt nem jönnének úgy bele, mint én a falazásba.
Tekintettel arra, hogy az egészségügy megélhetést ma Magyarországon nem kínál, arra pedig végképp reménytelenül alkalmatlan, hogy az ember családot tartson fenn és építkezzen is, ezért magam építem a házat - helyesebben, először még csak egy sufnit. Most készült el a vaskeretes ajtók-ablakok fölötti beton áthidaló (szépen precízen kizsaluzva, mert a natúr beton sokkal olcsóbb, mint a kész áthidalóelemek). Egyszemélyes ügy ez: a zsaluzástól a betonvas-hegesztésen át a keverésig és berakásig mindent magam csinálok. Időm van, pénzem nincs, következésképp Recsk/Gulág/Auschwitz üzemmódra kapcsoltam (ki-ki válassza ki a szívének legkedvesebb edzőtábort...). A fenti helyeken ugyanis kiderült, hogy az orvos, mérnök, jogász, miegyéb (értve ezalatt a "haszontalan, improduktív tollforgatókat") némi gyakorlás után még meglehetősen alultápláltan is simán felveszi a versenyt a kubikossal, kőművessel, szállítómunkással azok szakmájában. Az értelmiség fölénye elvileg ott nyilvánulna meg, hogy az én eredeti végzettségeimnek megfelelő tevékenység kifejtésére egyetlen kubikost nem tudna rábírni a legkeményebb Gulág-őr vagy auschwitzi kápó sem - és ők a gyógyításba fél év alatt nem jönnének úgy bele, mint én a falazásba.
Éljen hát Magyarország, amely a tudást ilyen fantasztikusan megbecsüli: érdemes itt értelmiséginek lenni, mert az ember autodidakta módon megtanulhatja a vakolókanál és a hegesztőapparát magasszintű forgatását. Csakhogy a meteorológia behúzott a csőbe: csütörtökön egész nap hajszárítóval kellett melengetnem a kerticsapot, hogy a betonozáshoz vizet tudjak fakasztani. Az enyhe fagy még nem baj (a Kalcidurt feltalálták), ezért a meteurológiai (nem elütés ez, kérem) jelentésben bízva felraktam az áthidalókat, merthogy estére felhősödést és enyhülést ígértek.
Jött is szikrázó csillagfény és csikorgó fagy... Mit volt mit tenni, néhány műanyag hullámlemezt gyorsan feldobáltam a tető helyére, az ablakokba papírdobozokat dugtam, és a szerencsére hazahozott apró vaskályhát beüzemeltem a sufniban, nehogy reggelre szétfagyjon az egész. Fahulladék bőven van: csak iszonyú füstöt csináltam a kissé nedves anyagból, meg ugye kémény se volt, így aztán nem túl barátságos környezet alakult ki. Nem is lehetett a sufniban kibírni, csak negyed-félóránként mentem ki, hogy vessek a tűzre - mínusz 5-10 fok között ez a módszer az éjszakázással kombinálva az egyik legbiztosabb arra, hogy alaposan sikerüljön megfázni.
Sikerült. Annyira, hogy két napig a gépet se volt kedvem bekapcsolni. Most se sokkal jobb a helyzet, de már-már elvonási tünetek jelentkeztek, így aztán megosztom az olvasókkal ezt a rémtörténetet.
Ja, hogy mi lett a betonnal? Köszöni szépen, rendesen megkötött. Legalább nem hiába fáztam meg!
Jött is szikrázó csillagfény és csikorgó fagy... Mit volt mit tenni, néhány műanyag hullámlemezt gyorsan feldobáltam a tető helyére, az ablakokba papírdobozokat dugtam, és a szerencsére hazahozott apró vaskályhát beüzemeltem a sufniban, nehogy reggelre szétfagyjon az egész. Fahulladék bőven van: csak iszonyú füstöt csináltam a kissé nedves anyagból, meg ugye kémény se volt, így aztán nem túl barátságos környezet alakult ki. Nem is lehetett a sufniban kibírni, csak negyed-félóránként mentem ki, hogy vessek a tűzre - mínusz 5-10 fok között ez a módszer az éjszakázással kombinálva az egyik legbiztosabb arra, hogy alaposan sikerüljön megfázni.
Sikerült. Annyira, hogy két napig a gépet se volt kedvem bekapcsolni. Most se sokkal jobb a helyzet, de már-már elvonási tünetek jelentkeztek, így aztán megosztom az olvasókkal ezt a rémtörténetet.
Ja, hogy mi lett a betonnal? Köszöni szépen, rendesen megkötött. Legalább nem hiába fáztam meg!
