Hadd ne hivatkozzam vissza az abszolút tutyimutyi magyar (balliberális vagy liberálbolsevik, ahogy tetszik) külpolitika abszolút gyengeségéről és impotenciájáról általam korábban leírtakat. Tessék beírni a keresőbe a "külpolitika" szót, aztán akit érdekel, olvasgassa azt a sok okos és konzekvens posztot. Ma is érvényes mindegyik.

Na de most aztán itt a nagy változás! Nemzeti egység, karakánság, a külföldi magyaroknak megadott állampolgárság - hű, az új kormány jól belekezdett! Ez igen! A blogoszféra mostanra nyálasabbá vált felében meg is kapják a feltétlen elismerést - például a Jobbklikk áradozott egy csodaszépet az újraalakuló nemzeti egységről. Egy a baj: hogy ez a poszt egy szép, nagy kerek nulla. Némi Jobbik-fikázás (kötelező...), a szétvert baloldal fölötti félig diadal, félig úriemberi dicséret, aztán annyi.

A külpolitikát illetően egyetlen, értelmesen vitatható kérdés lenne: Szlovákia. Ott is elsősorban az, hogy - miután a tótoknak már régóta van kettős állampolgárságot adó törvényük a külhoni tótok számára - miért nem adjuk törvényben pontosan ugyanazt vissza, amit Fico csinált, csinál és csinálni fog? Vagyis az önként beszerzett tót állampolgársággal bíró személy veszítse el a magyart. Ennek a megoldásnak több előnye volna:

1/ Megvalósítja a teljes diplomáciai viszonosságot; ezzel tényleges erőt és elszántságot mutat.

2/  A máig kisantantpárti hajlamú EU-nak sakkot ad: ugyanis ha a két ország egymással szemben alkotott jogszabályai tülörszimmetrikusak, akkor semmilyen ürügy nincsen a kisantantpárti elvi döntésre. Addig ugyanis még a franciák se mehetnek el, hogy amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek.

3/ Tárgyalási alapot képez (a két büntető jogszabály kölcsönös visszavonása); és egyben fenyegeti a tótokat ugyanolyan tótellenes szabályozásokkal  (nyelv, stb.), mint amilyenekt ők kitalálnak. Észre kell venniük, hogy ha csak néhány tízezres tót kisebbség él is Magyarországon, azt a tót törvényekkel mandínerből ők maguk büntetik.

Nos, azt lehetne vitatni, hogy az Orbán-külpolitika miért nem él ilyen egyszerű, de hatékony és frappáns eszközökkel. De ha ezt vitatnánk itt (mármint a Jobbklikken, mert ez a poszt egy ottani hozzászólásból kerekíttetett), akkor ki kéne mondani, hogy az állampolgársági törvény nem nonpluszultra, sőt, adott esetben egy kemény tót válasz miatt éppen a felvidéki magyarokkal történő kicseszés eszköze...

Némi gondot jelentene ugyan a tényleg semmiben nem hibás hazai tót kisebbség kollektív büntetése, na de kérem: a felvidéki magyarság talán bűnösebb? Miben, miért, és nem szívatták még őket eleget Benes-dekrétumokkal, vagyonelkobzással, kitelepítéssel, miegyébbel? Hol jutott ennyi tortúra az itteni tótoknak? Nem kell érzelgősnek lenni: ahol gyalulnak, ott bizony hullik a forgács...

Emlékezzünk vissza a Bős-Nagymarossal kapcsolatos hágai döntésre. Voltaképpen a két fél egy szocialista rendszerben kikényszerített szerződést kötött meg (más kérdés, hogy az akkori magyar külpolitika blokkon belül ugyanolyan nagy nulla volt, elvégre bűnös nemzetnek kellett magunkat tartanunk, a komfasiszta Ceausescu is bármikor feltörölhette velünk a padlót annak ellenére, hogy ő például még a Los Angeles-i olimpiára is kiküldhette sportolóit retorzió nélkül). Akkor a magyarok egyszerűen leálltak, nem akartak megépíteni egy (a Dunát tényleg élővízként tönkretevő) erőművet. Lehet ez szerződésszegés, okozhat akár kárt is, de: passzív magatartás. A tótok meg fogták és elterelték a Dunát - amelynek mellesleg a hajózási út sodorvonalát jelölte ki határnak a párizsi (szintén zsarnoki) béke. Vagyis aktív cselekedettel sértettek jogot, sőt, a párizsi békerendszert magát.

Akkor a magyar tankok (mert még voltak) a párizsi béke értelmében előrenyomulhattak volna a hajózóútig, mondván, hogy a csehszlovák állam önként feladta a területe ezen részét. Persze nem tettük, Antall gyáva volt. Sőt, a perben se nagyon hivatkoztunk erre... Végül is a döntés az ellenfélnek kedvezett, mert egy kalap alá vették a passzív, kisebb súlyú (leállás) szerződésszegést az aktívval  (Duna-ellopás). Holott egyértelmű, hogy az utóbbi a súlyosabb, és nem csak az erőműépítésről kötött szerződést sértették meg vele. A bíróság mégsem értékelte ezt, mert az EU ha tetszik, ha nem, máig kisantantpárti.