Van már foci-VB: csak éppen gól nincs. Az első meccsek - tisztelet a nagyon kevés kivételnek - eléggé alulmúlták az elvárásokat. "Taktikai csata", ahogy mondani szokták, bőven van, csak épp a gól hiányzik. Bekkel mindenki, és a legfontosabb, hogy "jaj, csak ki ne kapjunk"!
Nos: sokan nem is kapnak ki. A házigazda egy nagyob szép gólt szerezve megúszta (bár Mexikó az első félidőben több gólt lőhetett volna, ha böcsülettel megrohamozza a dél-afrikaiakat), sőt - nagy örömömre - Új-Zéland is pontot mentett egy szép fejessel gonosz szomszédaink ellen. Mit mondjak, a szerbek vereségét se gyászoltam meg...
A világversenyek talán legpechesebb csapata, a szinte mindig látványos támadófocit játszó holland válogatott is elég visszafogott volt a dánok ellen - érezhető volt, hogy a csapat nem igazán bízik a különben a meccsen jól védő Stekelenburgban. Ha én vagyok van der Sar, csak elfogadtam volna a meghívást - a veterán kapus a holland csapat vehemens és ötletes támadásai mögött nagy biztonságot jelentett, amíg ő állt a gólvonal előtt, sokkal bátrabban mentek előre.
Ami egyértelmű csalódás volt: a brazilok ólomszambája. Nem is értem, miért csodálkoznak ezen sokan: amíg Dunga játszott, éppen arról volt nevezetes, hogy ő az európai, rengeteget futó, abszolút fegyelmezett és folyamatosan rakkoló középpályás-stílust honosította meg a brazilok között (remek hátteret adva a virtuózoknak). Kapitányként sem más: a csapat sokkal fegyelmezettebb, ezért aztán a látványosság fogyatkozik.
A nagycsapatok között egyedül a németek voltak meggyőzőek, bár a harmatos Ausztrália ellen ez nem volt olyan nehéz... A spanyolok mostani leszereplésére nagyon kevesen számítottak - magam sem -, hiszen az EB-hez képest a simán kieső Svájc és az aranyig menetelő spanyolok csapata nem változott ekkorát...
Ami csalódás: az afrikai válogatottak játéka. Korábban mindenki a fokozatos kiegyenlítődést jósolta, de erről szó sincs. Igaz, hogy a hagyományos afrikai stílussal nagyon messzire jutni nem lehetett - de emlékezzünk vissza a hajdani Kamerun ötletes támadásaira, Szenegál vagy a korábbi Elefántcsontpart, vagy akár a fergetegesen támadó Nigéria élvezetes játékára. Igaz, rengeteg helyzetet kihagytak, és egy-egy ellentámadás után gyakran bajba kerültek (nem is beszélve a nem épp majomügyességű afrikai kapusok gyakori lepkézéseiről), de 8, vagy 12 éve az afrikai foci még üde színfolt volt, és ha kijött egy huszárosan támadó afrikai csapatnak a lépés, akkor bizony bárkit megverhettek, akár nagy arányban is. Most - talán a sok európai kapitány hatására - egyre inkább ők is csak "taktikusan" játszanak, és beleszürkülnek a mezőnybe. Igaz, hogy nehezebben kapnak ki, nyerni viszont így biztosan nem lehet: annyira ugyanis nem jók a fegyelmezett védekezésben, min az európai élcsapatok.
Az első kör talán csak Ausztráliát írta le, a többieknek még van elvi esélyük. A második körben azonban már nem lesz elég a biztos döntetlen: talán már elkezdenek focizni...
Ami pedig iszonyú: a vuvuzelák hangja. Még szerencse, hogy csak tévén nézem a meccseket, mert a stadionban megőrülnék. Valaha még ki-kijártam hazai meccsekre (van annak 20 éve, ha nem több), és időnként akkor is nagy zaj volt, de az lelkesítő volt, nem idegtépő. A vuvuzela viszont idegborzoló, és sajnos még a tévéből se lehet az állandó tülkölést kiszűrni...
