Hát igen, a kétharmad diszkrét bája. Nem is az a meglepő, hogy Orbán Viktor minden pozíciót immár nem Fidesz-közeli, hanem kifejezetten fideszes kádereknek oszt le, hanem az, hogy semmit se tanult korábbi bukásából. Akkor is meglehetősen arrogáns volt, de most a "na mi van, bazmeg, nem tetszik?"-attitűd tisztán olvasható a szájáról...
Már az gusztustalan, hogy az Állami Számvevőszék élére és a köztársasági elnöki posztra egyaránt fideszes jelöltet állított (és a jelölés nyilván megszavazást is magában foglal). Ezek a pozíciók hagyományosan hatalmi ellensúlyok, különösen az ÁSZ elnöksége - ott nem volna helye a kormányt nyalogató pártcsinovnyiknak. Az is ízléstelen, hogy az öt éve ügyesen bársonyszékbe puccsolt Sólyom Lászlót a Fidesz úgy dobta el, mint egy használt papírzsebkendőt - miközben az előző kormány alatt farkcsóválva helyeseltek, valahányszor Sólyom sárga lapot mutatott fel Gyurcsányéknak... Fenntartom, hogy Sólyom nem volt sem jó alkotmánybíró, sem jó elnök, és hatalmas a felelőssége (elsősorban AB-elnökként) a rendszerváltás félrecsúszásáért, de akkor is: a Fidesztől nem ezt érdemelte.
A rekordocsmányság azonban az elnökjelölés módja. Orbán, a szarházi minidiktátor megint bemutatkozott: a bolgár tengerpartról, az utolsó pillanatban, ványadt tökét a sós vízben áztatva írt egy levélkét a mamelukoknak, hogy "Schmittet, ne mást"... Napkirálykánk két korsó söröcske között elintézte az ország elnökségét - ez már döfi!
Érdekes, hogy ezt most a kétharmad birtokában milyen elnézően kezeli a sajtó. Még az MSZP is beszart, hiszen Lendvai a mai esti műsorban ugyan felemlegette a dolgot, de csak éppen hogy, szőrmentén. Sok gazemberség lehet a posztbolsevikok füle mögött, ha Orbán császárt már bírálni sem merik: alighanem tartanak a börtöntől...
Schmitt Pált... Azt az embert, aki tényleges teljesítményt utoljára nagyjából akkor mutatott, amikor olimpiát nyert (igaz, csak csapatban, egy alapvetően egyéni sportágban). Egész ezt követő karrierje a nyalakodás odisszeiája. Jellemző, hogy a Kádár-időben miniszterhelyettes volt, persze párttag is, majd mind a Horn-, mind a Orbán-, mind a Medgyessy/Gyurcsány-kormány idején nagykövetkedhetett. Erre csakis az volt a mód, hogy soha, senkivel nem veszett össze, mindig mindenkivel kellemesen viselkedett és a konfrontációkat erősen kerülte - akkor is, amikor az lett volna az egyetlen tisztességes mód. Gondosan kivárta, amíg a Fideszből aránylag konszolidált méretű nagypárt lett, és akkor kötelezte el magát. Egyszer esett csak keményen pofára: amikor NOB-elnökségre pályázott, mert akkor látnia kellett, hogy a távozó elnök körbenyalása és a simulékonyság önmagában semmire nem elég - ki is perdült a NOB szűk vezérkarából...
Hogy Schmitt a maga nyalonc attitűdjével semmikor és semmiben nem fog I. Viktorral szembeszállni, az hétszentség. Ilyen elnök kell egy kétharmados többség ellensúlyának, nem?...
No és itt az utolsó csinos húzás, az önkormányzatok letarolása. Még - egy-két nagyon ocsmány és még rondábban előadott személyi döntésen kívül - a Fidesz nem rúgott bele látványosan az országba (majd november tájékán...), ezért olyan önkormányzati választást akar, amin nagyjából csak ő maga indulhat, hiszen biztosítani kell a létszámcsökkentés miatt kieső káderek elhelyezését, amihez alaposan nyerni kell. Felemelni az ajánlási küszöbö négyszeresre, ezt kombinálni a Kubatov-listákkal és azzal, hogy ezek létét diszkréten a háttérben a nép emlékezetében tartják - nemhogy a kicsik, civilek és hasonlók, de helyenként talán még a nagyobb pártok indulását is korlátozni lehet. Bár, ha az ellenzékben van némi ész és belátás, a dolog visszaüthet: mert szinte kikényszeríti a jelöltállítás előtti szövetségkötést a többi indulótól (persze csak egyikük neve alatt, nehogy az ajánlást még a 4 %-hoz képest is többszörösen kelljen összeszedni).
Demokrácia? Dehogy. Visszaállítják ezek a királyságot, csak éppen nem úgy, ahogy kellene, hanem úgy, hogy hallgatólagos királyunk lesz, I. Viktor...