A Klubrádió az egyik legelfogultabb, legradikálisabb balliberális megmondómédia - ennek ellenére, amikor megfojtani akarták, egyáltalán nem örültem, mert a sajtószabadság, mint olyan, számomra abszolút érték. Ide értve az explicite kommunista vagy fasiszta sajtó teljes szabadságát is. Nem azért, mert bármelyikkel kapcsolatosan bármilyen vonzalmam volna: hanem mert az efféle jelzőket könnyű osztogatni, és még könnyebb ráakasztani valakire. A szubjektivitás pedig rendkívül veszélyes, mert ha bármilyen ordenáré véleményt betiltunk, akkor az ennél picit szalonképesebb lesz legközelebb az abszolút szélsőség, ami ezen az alapon ismét betiltható, és így tovább.

Az irracionális vagy éppen alattomos megmondómédiák (mint a Klubrádió, benne Bolgár György, a "Drágabolgárúr") ellen nem a betiltás, hanem a harc felvétele a megoldás. Ha a kormánynak esze volna - mint ahogy nincs - a Drágabolgárurakat szimpla vitákban tenné nevetségessé. Drágabolgárúr ugyanis olcsó kókler, és esze sincs túl sok, elég egyszerű sarokba szorítani. Csakhogy a kormány ehhez túl paternalista és túl sokat képzel magáról - meg nem is biztos, hogy van olyan, popoláris hangú vitatkozója, aki ne akarná egy ilyen vitában rögtön Scrutont vagy a hasonlókat emlegetni, akikről az átlagember vagy sose hallott, vagy a hideg rázza, ha olvasott ezt-azt az új ideológiákból.

Én már összecsaptam egyszer Drágabolgárúrral a rádiójában: amikor a nemrég meghalt Novák Dezső, ex-futballista, ex-besúgó és ex-aranycsempész kerületi díszpolgári címének visszavételét indítványoztam. Miután ezt éppen egy szoci polgármester adatta neki, a fél baloldal rámrontott, náluk a besúgók elítélése amúgy is forró téma. Drágabolgárúr is felkapta a zászlót, és megpróbált kipellengérezni a műsorában - csakhogy a dolog nem jött össze. Bár ezt a csatornát főleg a hívei hallgatják, de az (élő!) telefoninterjú után a betelefonálók visszajelzéseiben 2-1-re nyertem, ezért gyorsan ugrottak is a másik témára. A balos sajtó néhány ostobaságából azt hitték, hogy egy félhülye, nyáladzó szájú szélsőséges vagyok, akit simán lehet ekézni, aztán a válaszaim nyomán inkább Drágabolgárúr kényszerült kínos makogásra...

Most, hogy a Hírtévé jóvoltából én lettem egy időre az ország vezető fasisztája, Drágabolgárúr is kardot ragadott. Valószínűleg elfelejtette, hogy egyszer már találkoztunk. Érdekes, hogy a nem igazán titkos telefonomat minden csatorna megszerezte, akit érdekelt, de a Klubrádió képességeit ez meghaladta. Állítólag. Merthogy egy szép nap estéjén az alábbi emailt olvashattam (copy/paste, csak a sok bekezdéslyukat húztam be, mert az fölösleges):

"Üdvözlöm!

Bolgár György szeretne ma Önnel beszélgetni a délutáni műsorában a Megbeszéljükben 4 és 6 óra között 10 percet, élőben, telefonon keresztül. 

Namármost én nem ülök napszám folyamatosan a gépem előtt, ezt a mailt aznap déltájban, fél egy előtt küldték, hát persze hogy aznap este, jóval a műsor után láttam az e-mailt. Válaszoltam is rá:

"Üdvözlöm!

Nem ülök folyamatosan a számítógép mellett, de érdekes módon mindenki más kinyomozta a telefonomat, ami amúgy az önkormányzat honlapján ott van. Következésképpen nagyon kíváncsi vagyok, hogy elhangzott-e a"megkeresésünkre nem válaszolt" rosszhiszemű megjegyzése. Ugyanis a kérést nem utasítottam volna vissza, de a feltevés módja arra enged következtetni, hogy erősen vigyáztak arra, hogy ne kapjam meg.

Név, telefonszám (az eredetiben valósan, itt kihagytam)
Természetesen másik időpontban állok rendelkezésükre! De csak élőben, vágás nélkül, mert a további character assasinationnak nem vetem alá magam.

2014. 08. 26. 21:31"

Miután a telefonszámomat megadtam, vártam, hogy Drágabolgárúr majd felhívat a munkatársaival. Aztán délután kettő körül elment a türelmem, felhívtam én őket. Elkezdték magyarázgatni, hogy az e-mailomat még nem kapták meg (????), de jaj de jó, most megbeszéljük, hogy akkor másnap, 28-án majd délelőtt felhívnak, délután meg a műsorban meginterjúvolnak.

A telefonom - természetesen - másnap sem szólalt meg. Délután háromnegyed négy felé, amikor a műsor már majdnem elkezdődött, megint felhívtam őket, mire a hölgy elmondta, hogy Drágabolgárúr meggondolta magát, és nem akar interjút. Erre én megmondtam, hogy nyilván azért nem, mert egyrészt rádöbbent, hogy a vádakból semmi sem igaz, másrészt esetleg emlékezett már, hogy egyszer simán két vállra fektettem a saját műsorában.

Nem hallgattam meg a 26-i Bolgár-műsort (hogy bekonferálta-e, hogy nem fogadtam el a felkérést - azon az alapon, hogy nem válaszoltam a három és fél órával korábban megküldött e-mailra) - mert ennyire nem vagyok mazochista. Ha esetleg Drágabolgárúr ezzel a kisstílű égetéssel élte volna ki magát, hát legyen boldog hitvány lelke.

Az ügy összességében bemutatja, hogy az elfogult balliberális média (ezen belül elsősorban Drágabolgárúr) voltaképpen milyen jellemű. Először is: a megtámadni kívántakkal szemben minden módszer megengedett. Suttyomban, a műsor előtt pár órával küldött e-maillal "hívják" - ha nem ragadt a fasiszta oda a számítógépéhez, az az ő baja! Ha válaszol, az e-mailjére nem válaszolnak se szóban se írásban, minek is kellene? Amikor meg megállapodnak a riportalannyal valamiben, azt utána simán fölrúgják, ráadásul úgy, hogy az illetőt megint csak nem értesítik semmilyen módon, hogy nincs rád szükség, kis fasiszta... Hadd üljön a nyavalyás a telefonja mellett két óráig, várva a sosem beérkező hívást (na, ennél azért több eszem volt...). Tökéletes bunkóság minden vonalon. Persze, ha például önkormányzati képviselőként én viselkednék így valakivel, és az hozzájuk rohanna, hogy vernék a tamtamot!...

Az is egyértelmű, hogy Drágabolgárúr mennyire ostoba és szűklátókörű, továbbá saját érdekeit se ismeri fel. Arra nyilván rájött, hogy a fasisztázással csak nevetségessé válna - de arra nem, hogy mekkora valós szolgálatot tehetett volna a baloldalnak. Ha ugyanis az ügyet korrekten kezeli - és egy tízperces riportban a fideszes polgármester által kezdeményezett character assasinationt simán ki lehetett volna vesézni és a moslékot szépen átteregetni a Fideszre, ahová való (és ebben nyilván partner is lettem volna), akkor a XVI. kerületi széles szövetség helyreállhatott volna, jó győzelmi eséllyel - mert az igazságtalan támadásra a sértett méltóságával felelhettünk volna -, és nem utolsósorban a Fidesz, mint szarkeverő lett volna leleplezhető. De nem. Drágabolgárúrnak annyi esze van csupán, hogy aki Fekete Pákót, a magyar kultúra fényes csillagát leégeti, a cúnya fasiszta, tehát pokolravaló!

Egyszóval: a ballib média legalja (mint Drágabolgárúr) még gondolkodni se tud. Beveszi a Fidesz csaliját, majd ahelyett, hogy berántaná a horgászt a vízbe, kiköpi ugyan a csalit, de csak ostobán bámulja a horgot, és fogalma nincs, mit kezdjen magával...

Természetesen ezt a posztot megküdöm Drágabolgárúrnak és a Klubrádiónak, hadd tudjanak róla ők is, én nem az effélék háta mögött parentálom el őket!