Magas labda ellenségeimnek: kifejezetten és nagyon szeretem a macskákat. Lehet rámzúdítani az összes buzoid támadást, mert elvégre férfi az a kutyát szeresse.
Szeretem a kutyákat is. Otthon van egy puli, meg két cica (három volt, de az egyik gyógyíthatatlan veseelégtelenségtől elpusztult három évesen, fiatalon, és nagyon megsirattam). A cicákat a kislányom kapta (az elsőt, aki már nem él, mert 6 évesen elgázolták) 9 éves korában, míg a kutyát a fiam kapta tízévesen. A kutya most hatéves. A második cica egy évvel az első után került hozzánk - sógornőmtől, mert Mióka saját gyermekeinek nem sikerült az első évet túlélniük. Az egyiket kéthónaposan a bagoly vitte el a horgászviskómból, a másik félévesen leesett a tetőről és belehalt, míg a harmadikat - a kiskandúrt - a horgászház második szomszédja kapta meg, és a ritka kedves macska egyévesen eltűnt (talán még ma is él, mert nagyon szép és kedves cica volt, és remélhetőleg "csak" ellopták, ugyanis ott a házak előtt egyetlen út van, tehát gázolás esetén a holttestet meg kellett volna találnunk). Ekkor kértük el Petroszjant, a sakktáblamintás fekete-fehér cicát.
Miókát (az első cicát) hatévesen elgázolták a házunk előtt - szerencsére azonnal meghalt, nem szenvedett. Helyette a lány megkapta a két kis vacakot, Luxit és Nimbuszt. Nimbuszt vitte el a veseelégtelenség, míg Luxi azóta is büszke lakója házunknak. Vörös cirmos kandúr a lelkem, bár kigolyóztuk az úri társaságból. Aztán úgy alakult hogy a lányom vidéken jár egyetemre, és a pasijával él, tehát Luxi a miénk maradt. Ő ivartalanított kandúr létére extrém kedves jószág. Bármennyi simogatás elfér rajta, soha nem agresszív. Viszont ritka ügyes vadász, nemrég egy méretes anyapatkányt tett el láb alól. De tavaly télen, amikor pár napig igen hideg volt, két nap alatt három balkáni gerlét csípett nyakon...
Luxi rendkívül kedves és okos macska. A szomszéd kutyáját igazi gonosz módon folyton bosszantja, aztán bejön, rámmászik, és egész nap is hajlandó lenne dorombolni, ha én hajlandó lennék egész nap simogatni... Ha fog valamit (ami gyakran megtörténik), behozza, és bent eszi meg (atyaisten, a balkáni gerléket is bent kopasztotta meg, térdig jártunk a tollban).
Szerintem a macska valamilyen szinten okosabb a kutyánál. A kutyával lehet rosszul bánni, akkor is a kutyád marad. De a macska csak akkor hűséges, ha szeretetet kap; különben egyszerűen otthagy. Viszont ha egy macska érzi, hogy szeretik, akkor a végsőkig kitart a gazda mellett.
A horgászházamban "fakultatív macskák" élnek. Nem az enyémek; a volt szomszéd kezdte őket tartani, majd a mostani szomszéd tovább etette a társaságot, persze közben én is folyamatosan etettem őket, mikor kint voltam. Jellemző, hogy az eredeti gazdi azt mondta, hogy az ezüstszürke cirmos olyan óvatos, hogy csakis neki engedi magát megsimogatni, még a pasija elől is menekül. Nos, ez a cirmos ül most az ölemben... Ő az, aki rendkívül tolakodó macskává vált: megtörtént, hogy észrevétlenül besurrant hozzám, és elmenve bezártam öt napra. Az ember azt hinné, hogy ezután kimenekült, és rettegett a háztól. Frászkarikát! Éppen csak kiment, evett egy keveset, majd - visszajött azonnal, és felugrott az ölembe. Most meg befialt a csónakházamba, ott nevelgeti az apró macskákat...
Szóval szeretem a cicusokat. Ez van...