Görénylyuk - ha büdös, ne panaszkodj!

Mindenféléről, ami éppen eszembe jut. Politika, közélet, irodalom, természettudomány, jog - ki mit szeret ebből. Konzervatív nacionalista blogsite: vagyis a 168 Óra levitézlett szadeszpárti, valamint a kádárista Orbánt imádó Hírtévé mércéje szerint szélsőjobbos és fasiszta. Mindazonáltal hiszek abban, hogy vannak még az országban gondolkodni képes, tisztességes és magyar emberek, akikre hiába öntik az ócska tévék a nyállal hígított fost, mégis használják az agyukat, vagy legalább megpróbálják. Nekik írom ezt a blogot.

Friss topikok

  • Molnárgörény: @hullajelölt88: Nekem rengeteg "fakultatív" macskám volt a tényleges sajátok mellett (így hívom az... (2018.05.10. 02:05) Macskákról
  • Molnárgörény: @Petitprince: Pedig az is teljesen igaz. A vidéki embert sokkal könnyebb hülyére venni. Minél kise... (2018.04.24. 00:00) Talpra magyar, lopjad haza!
  • flash.gordon: Szia Molnár nem úgy van, hogy 14 alatt megrontás a szex 12 alatt meg erőszak ha akarja ha nem? (2016.11.22. 21:16) LMBTQ + P?Be?Z?N?SM???
  • Péter Ferenci: Egy nem túl ismert videó: www.youtube.com/watch?v=1Z-kvyFDvpE "Itt mindenkit tisztelettel fogadn... (2016.11.03. 22:27) Carlos-szindróma?
  • biboldó: @-JzK-: Világos. Gyártunk magunknak egy ellenségképet (jelen esetben ballibsizmus) oszt jókat harc... (2016.02.20. 21:26) A szélsőjobboldal skizofréniája

Címkék

(numerus (1) 1956 (1) abortusz (1) abszurdisztán (4) adórendszer (1) agyelszívás (1) agyi ct (1) aljas (1) alkotmány (7) alkotmánybíróság (1) alkotmányosság (1) állami vagyon (1) államok (1) állampolgár (1) al kaida (1) amarok (1) antiszemitizmus (2) arvisura (1) ateizmus (1) athenia (1) autonómia (1) autópálya (1) ávh (1) ávó (7) bajnai (4) baleset (1) barany (1) belgyógyászat (1) benes (1) beteg (1) betli (1) bicikli (1) biológia (1) bíróság (3) bkv (2) blaha (1) blog (6) blogadmin (1) blogajánlás (1) blogcsúcs (2) blogger (1) blos (1) bolsevik (2) bolsevikok (1) bombagyár (6) börtön (1) bosch (1) boulahrouz (1) bridzs (2) bulvár (1) bűnözés (3) bűnöző (1) bűnpártolás (1) büntetés (1) büntetjog (1) büntetőjog (1) butaság (1) buzi (5) carlos (1) celeb (1) cenzúra (3) cigány (21) cigánybűnözés (16) cigányréce (1) címlap (1) civil virtus (1) clausus) (1) család (1) csatahajó (2) csiga (1) csóka (1) csónak (2) csótány (1) darwinizmus (1) deák (1) demokrácia (6) demszky (2) deutsch (1) deviancia (1) dialízis (1) diktatúra (4) dodlenyák (1) doktor (1) draskovics (1) drog (1) droid (3) duna (2) duplacsavar (1) egészségbiztosítás (1) egészségügy (6) éghajlat (3) egyesült (1) egyetem (1) éhségsztrájk (1) eladósodás (1) elfekvő (1) ellenállás (1) ellentengernagy (1) ellenzék (1) elnyomás (1) élősködés (1) ember (1) emberijog (1) emberi jogok (1) emlékmű (1) énblog (3) építkezés (1) eresőkifejezések (1) erőszak (3) éticsiga (1) etika (1) európai (1) európa bajnokság (2) eutanázia (1) eu választás (1) evolúció (2) fa (1) fagyhalál (1) fasiszta (3) fasizmus (1) faszság (1) fecske (1) fecskék (1) feketeistván (1) fekete istván (2) fekete pákó (1) felelősség (1) felfüggesztés (1) félhülye őrnagy (1) feljelentés (2) felmelegedés (2) fico (1) fidesz (8) filozófia (1) flashmob (1) foci (7) fodor (3) fogoly (1) fogyasztóbutítás (1) folyó (1) fony (1) forradalom (4) főváros (1) freeblog (2) fuchs (1) függetlenség (1) füst (1) futball (2) fűtés (1) gáboráron (1) gáz (2) gáza (2) géb (1) genetika (1) genfi egyezmény (1) gergényi (7) gessler (1) globalizáció (1) goldenblog (1) göncz (1) gönczkinga (1) göncz kinga (1) gondolatébresztés (16) gondolatrendőrség (1) görénylyuk (44) gulág (1) gumibot (1) günter grass (1) gustloff (2) gusztos (1) gyász (1) gyásznap (1) gyerekgyilkosság (1) gyilkos (1) gyilkosság (3) gyöngytyúk (1) gyújtogatás (1) gyűlölet (1) gyűlölettörvény (2) gyurcsány (41) gyurcsány viccek (1) háború (1) háborús bűnös (1) hadiflotta (1) hadifogoly (1) haditörvények (1) hajléktalan (1) halak (1) halál (2) halálbüntetés (2) hálapénz (2) halott (2) hamis vád (1) hanuka (2) harry potter (1) hazaáruló (1) házasság (1) hazug (1) hazugság (1) hebron (1) hedvig (1) hiddink (1) hirdetés (2) hírszerző (1) hit (1) hoki (2) holland foci (1) holocaust (3) homokos (1) homoszexuális (1) honfoglaló (2) horgászat (2) horn (1) horváth molnár (1) hülye (1) idióta (1) idő (1) időjárás (3) igazság (1) igazságszolgáltatás (2) ignore lista (1) imf (1) ingatlanadó (1) internet (1) ip cím (1) irodalom (1) isten (3) istván (1) ízlés (1) izrael (2) jános (1) játék (2) jégverés (1) jobbik (4) jobbklikk (1) jobboldal (2) jog (16) jogállam (4) jogászképzés (1) jogsértés (1) jogtalanság (1) judapest (4) justizmord (1) jütland (1) kabai (3) kalóz (1) kambodzsa (1) kampány (1) kanalasréce (1) karácsony (1) kárókatona (2) káromkodás (1) kdnp (1) kecsege (3) keresztény (1) kertész (1) kertészpéter (2) kisebbség (7) kisebbségi kultúra (1) kiskunlacháza (1) koalíció (1) kócsag (2) koeman (1) kóka (5) költségvetés (1) komment (1) kommentválaszok (1) konzervativizmus (2) konzervatórium (4) kórház (3) kórházi napidíj (2) kormány (2) kormányőr (1) kormányválság (1) környezetvédelem (2) korrupció (1) koszovó (1) közgyűlés (1) közlemény (2) közpénz (1) közrend (1) külpoliitka (1) külpolitika (6) kultúra (2) külügy (2) kuncze (1) kunos (1) kurucinfó (1) kurvaország (1) kutatás (1) lakáshitel (1) lamperth (1) lélek (1) leszbikus (1) lételmélet (1) lettország (1) liberális (1) lift (1) lincselés (1) list of ignore (1) lomnici (1) lopás (3) lumpen (1) lusitania (1) macska (2) madárvédelem (1) mádl (1) maglód (1) magyar (3) magyaroknyilai (1) magyarverés (1) majom (1) makó (1) március 15 (1) marihuána (1) marinyeszko (2) marslakó (1) marx (1) materialista (1) materializmus (1) mathijsen (1) máv (1) mavo (2) mazsihisz (1) mdf (1) medgyessy (1) média (3) megrontás (1) menekült (1) mengelica (2) menny (1) mentő (1) mentők (1) mese (1) meteorológia (1) metró (1) migránsok (3) mikeoldfield (1) mikola (1) mindenszentek (1) moderáció (1) moderálás (2) mszp (1) mta (1) munka (1) munkakerülés (1) munkaszolgálat (1) nácizmus (1) narkós (1) nemzet (1) nemzetiség (1) népdal (1) népfelség (1) népszámlálás (1) népszavazás (9) (1) noe (1) nyérc (1) nyolcágú csillag (1) nyugdíj (1) október23 (1) olaszliszka (1) olimpia (2) ombudsman (1) önkény (1) önkormányzat (5) ooijer (1) orbán (7) őrizetbe vétel (1) orosz (1) oroszok (1) országgyűlés feloszlatása (1) ortodox zsidó (1) orvos (1) orvosiügyelet (1) orvosi fizetés (1) ősleves (1) összeesküvés elmélet (1) összefogás (2) összetartás (1) ostobaság (1) osztályharc (1) ovb (1) ózonlyuk (1) pannon (1) párbeszéd (1) parlament (1) pártállam (1) párthatalom (1) pártok (1) pártos igazságszolgáltatás (1) passzívellenállás (1) passzívrezisztencia (1) passzív rezisztencia (1) patkány (1) pedofil (1) pegasus (1) pénzmosás (2) per (1) péter (2) pető (1) petrétei (1) pilitika (1) pinkfloyd (1) pintér (1) pipa (1) pogrom (2) pokol (1) politika (111) polkorrekt (1) polkorrektség (8) pornó (1) posta (1) pran (1) prien (2) privatizáció (1) puccs (1) rába (1) rabbi (1) rabsic (1) rabszolgatartás (1) rádió (1) ráklépésben (1) rasszizmus (4) reakció (3) reform (1) reformzsidó (1) reklám (2) rektoszkóp (1) remény (1) rendőr (1) rendőrdroid (1) rendőrség (9) rendőrterror (2) rendőrvicc (1) rendszerváltás (1) repülőgép anyahajó (1) részeg (1) röhej (1) római (1) románia (1) sajtóper (1) sajtószabadság (1) sakk (1) sárgarigó (1) sarlósfecske (1) segély (1) seggfej (1) seggnyalás (1) selejt (1) shadai (2) shimoda (1) sicko (1) slota (2) sólyom (6) sovinizmus (1) sport (2) statisztika (1) steuben (1) szabadfi (1) szabálysértés (1) szadsz (1) szajkó (1) szakértő (1) szarka (1) szász antónia (1) szdsz (9) szegregáció (1) székelyföld (1) szélsőséges (1) szemét (1) szemkilövés (1) szén (1) szent (1) szerencsétlenkedés (1) szeretet (1) szervezet (1) szerzői (1) szigeti (1) szilveszter (1) szlovákia (4) szólásszabadság (2) szolidaritás (1) szőlő (1) szovjet (1) sztrájk (2) szúnyog (1) szürkegém (1) tabajdi (1) tallián (1) talmud (1) tandíj (2) tarokk (1) társadalombiztosítás (1) tavasz (1) tél (1) tell (1) temetés (1) temető (1) tengeralattjáró (3) terembura (1) teremtés (1) természet (1) természetvédelem (1) terror (3) terrorista (1) terrorizmus (2) tiltakozás (1) tisza (1) tisztesség (1) titanic (1) titkosrendőr (1) titkosrendőrség (1) titkosszolgálat (2) töltőtoll (1) tolvajbanda (1) tomcat (18) torpedó (1) történelem (2) törvény (1) tóta (1) trackback (1) trianon (1) trichinella (1) trychydts (1) tudat (1) tudomány (2) tüntetés (1) tüzép (1) tűzoltó (1) ügyészség (6) újév (1) új választások (1) új zéland (1) unió (1) urbangeri (1) usa (2) üzlet (1) vadász (1) vagyontörvény (1) vajdaság (1) választás (3) valóság (1) van bronckhorst (1) van der sar (1) varjú (1) vaskereszt (1) vegetariánus (1) vélemény (1) véleményszabadság (1) veres (3) vers (1) veseátültetés (1) világbank (1) világháború (2) vipera (1) vízirendőr (1) vizitdíj (4) vízityúk (1) vízum (1) w (1) wto (1) zámoly (1) zene (1) zsanett (1) zsarolás (1) zsidó (23) zuschlag (4) Címkefelhő

Linkblog

Választási rendszerünk = pártokrácia...

2007.05.23. 23:51 Molnárgörény

A választási rendszerünkbe bele van kódolva, hogy a pártok - különösen a nagyobb pártok - gyakorlatilag saját hatáskörükben, a választók kizárásával dönthetnek arról, hogy ki legyen parlamenti képviselő, és ki ne. Ezért a képviselők választópolgári piszkálása, számonkérése eredménytelen: a képviselő saját sorsa nem a választói, hanem pártvezetése döntéseitől függ. Ennek megfelelően a választóival mit sem törödik egyikük sem, a pártführereknek viszont gazsulálnak.

A köztársasági elnök szépen, pártsemlegesen mindig a részvételre buzdítja a szavazópolgárokat - ez a kötelessége. Én sem azt mondom, hogy ne szavazzanak: annyit szeretnék elérni, hogy mindenki gondolkodjon el azon, hogy voksával elérhet-e bármilyen javulást az ország helyzetében, és a tényleges akarata megjelenhet-e az eredményben?...

Rendszerváltás? Gengszterváltás!

A magyar rendszerváltás egyre inkább puszta illúziónak tűnik. Egy normális demokráciában tisztességes munkáért tisztességes bért fizetnek, vagy ha egy tulajdonos megpróbálja a dolgozókat kizsákmányolni, a szakszervezet pillanatok alatt erélyesen szembeszáll vele. Sőt: tulajdonos is inkább csak az tud lenni, aki a vagyonát gondos gazdaként kezeli, mert a többieket vagy a helyi adóhivatal, vagy egyszerűen a piac szórja ki a vagyonosok közül.
Magyarországon ez másképp alakult. A haldokló szocializmus vezérei a zavarosban halászva hatalmas vagyonokat harácsoltak össze bármiféle érdem vagy hozzáértés nélkül – természetesen az így kialakult tőkésosztály társadalmi felelősségérzete a nullával egyenlő. A köztörvényeshez közeli (sokszor azon túli) módszerekkel szerzett milliárdok gazdáik számára inkább a pofátlanság célszerűségét igazolják.
A politikában sem jobb a helyzet. A tízmilliós ország majdnem 400 képviselőt etet-ruház, akik ennek fejében (tisztelet a csekély számú kivételnek) semmilyen hasznos munkát nem végeznek, és saját fizetésük megszavazásán túl semmiben nem értenek egyet – illetve bocsánat, a vagyongyarapításban mégis, ebben nincs pártállásbeli különbség köztük...
Egy érdekességre fel kell figyelni: a volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon nem volt még példa a rendszerváltás óta arra, hogy igazándiból megbukjon egy kormány (mármint a mandátuma alatt). A Gyurcsány-féle operettpuccsot nem lehet igazi bukásnak tekinteni: a hatalom birtokosai nem változtak, még a miniszterek többsége is magtarthatta székét.

Hamar megásták a sírt

A még meg sem született demokrácia sírját már az Ellenzéki Kerekasztalnál megásták. Ott alakították ki azokat  a megoldásokat, melyeket aztán az utolsó MSZMP-országgyűlés törvényekbe foglalt (bajusz alatt mosolyogva...).
A Kerekasztalhoz lényegében mindenki odaülhetett, aki a gorbacsovi glasznoszty alatt fél centire ki merte nyitni a száját. A pártkezdemények vezetői csupán egy dolgot nem tudhattak: hogy vajon melyiküknek milyen sikere lesz a majdani választásokon. Ezért mindegyikük biztonságra játszott! Könnyű volt a kialakított politikai modell védelmében csinos szlogent fabrikálni (az ország stabil kormányozhatósága volt a fő érv), de a valóság másról szólt: a Kerekasztal lovagjai saját széküket próbálták jó előre bebetonozni. Sikerült!...

A választási rendszer

A magyar választási rendszert a választók többsége nem érti. A bennfentesek játéka, hogy a szavazás után hogyan is alakul a mandátumok sorsa – éppen ezért a média lehetőségei is tágak például abban, hogy az első forduló egy százalékos különbsége után harsányan győztest hirdethessenek. Tegye a kezét a szívére, kedves választópolgár barátom, és mondja meg: tudja-e, hogy ha az egyik párt 58, a másik 42 % voksot kap, akkor ez hány listás mandátumnak fog megfelelni és milyen számítási móddal? Ugye hogy nem tudja? Nem is tudhatja senki, legfeljebb az, aki háromszor alaposan elolvasta a vonatkozó törvény csűrcsavart szövegét.
Nem elég, hogy a tízmilliós országnak majdnem 400 fő a parlamentje, de ráadásul e 386 képviselőből csak 176 kerül be egyéni választókerületből. Vagyis a többséget azokon a listákon választják, amikről a polgár alig tud valamit. Az országos listákat legfeljebb a sajtóban olvashatja, és a megyeiekből is csak néhány név szerepel a szavazócédulán.
Hogy néz ki mindez egy képviselő szemszögéből? Saját sorsa főképp azon múlik, hogy a pártjában hogyan fekszik! Az egyéni körzet megnyerése bizonytalan, mint a kutya vacsorája (sőt, a párt színeiben való egyéni indulás joga is csak a pártvezetés adománya!); de ha elég ügyesen gazsulált a pártfőnököknek, olyan listás helyet kap, amiről automatikusan bekerül – akkor is, ha semmilyen hasznos munkát nem végzett előző négy évében, és a választók a pokolba kívánják.
Nos, az Ellenzéki Kerekasztalnál ezt a rendszert azért alakították ki, mert így a pártok erős emberei biztosak lehettek abban, hogy ha a pártjuk egyáltalán bejut a parlamentbe, akkor ők maguk is ott üldögélhetnek majd jó pénzért.
Tegyük fel a kérdést: ha egy egyéni körzetben megválasztott képviselő azt látja, hogy a költségvetés hátrányba hozza a körzetét, meg fogja szavazni mégis, ha kormánypárti? Meg bizony! Legfeljebb benyújtja a számlát a kulisszák mögött  pártja vezetőinek: „gyerekek, ezért engem elzavarnak, kell a harmadik hely a megyei listán...”
Az egyéni választókerületek eleve túl nagyok ahhoz (és sokszor nem is kellően egységesek), hogy egy képviselő a körzete üdvére eredményesen dolgozhasson. Emellett az eddigi választások bebizonyították, hogy a névnek, az egyéniségnek a vonzereje a párt támogatásához képest elenyésző: a pártból kilépők függetlenként mindig kibuktak, általában versenyben sem lehettek.
Vajon mit tehet egy frakcióból kilépő független képviselő? Egy szem szavazata általában nem oszt, nem szoroz, tehát nincs miért alkudni vele. Otthagyott társai gyűlölik. Jórészt alig, másodperces időkben szólhat hozzá bármihez. Semmi esélye, hogy választókerületének (ha van) bármit elintézzen. Ha pedig beáll az ellenpártba, ott az ellenirányú frakciófegyelem várja.
A másik ilyen betonozó ötlet volt a konstruktív bizalmatlansági indítvány. Csak akkor lehet a kormányt elzavarni, ha egyidejűleg egy másik miniszterelnöknek szavaznak bizalmat. Ámde kiderült az előbbiekből, hogy egy képviselőnek legfeljebb akkor érdemes a pártját cserbenhagynia, ha az ellenféltől biztos mandátumajánlatot kap – ilyen pedig nem lehet túl sok, hiszen akkor az ellenzék főkorifeusai eshetnének pofára.

Nekünk nem felelősek

A választók jogai tehát a valóságban korlátozottak. A kormányt ugyan megbuktathatják, de gyakorlatilag semmilyen lehetőségük nincsen a leszerepelt, közéletre alkalmatlan (korrupt, nemtörődöm, felelőtlen, ostoba, vagy ezek tetszőleges kombinációi) képviselők elzavarására, ha azok a pártjukban kellően hűségesek a főnökökhöz. A magyar politikai életet így a gyakorlatban korlátlanul uralhatja a pártok arisztokráciája. A kormánybukás is csak apró, múló kellemetlenség: ellenzékben is bent ülnek a helyükön, kapják a pénzt és a különböző, jobbnál jobb lehetőségeket.
A választó akarata érdektelen: egy-egy képviselőt körzetében ugyan megbuktathat, de nem képes megakadályozni, hogy az illető, ha elég nagy párt tagja, és elég kedves a pártvezetés szemében, mindenképp képviselő legyen. Sőt! Listáról kellemesebb honatyáskodni, nem kell fogadóórával, droidokkal, kötözködő választókkal foglalkozni. Vegyük már észre, hogy a parlamentben mindig háromnegyedéig ugyanaz a társaság üldögél! Sőt-sőt! Vegyük azt is észre, hogy a különböző, igen ronda simliket sosem juttatják el a bíróságig, és rendkívül ritkán került képviselő a gazemberségei miatt börtönbe (az a kevés eset abszolút kegyvesztett volt mindenki szemében). Van egyfajta konszenzus közöttük: a simliket a sajtóban kiteregetik, mindenféle csirkefogónak elmondják egymást, de aztán hogy, hogy nem, a nagyjából bebizonyított bűncselekmények is megtorlatlanok maradnak.
Mi lehetne a megoldás? Kisebb parlament, kisebb választókerületek, és nagyon rövidke országos kompenzációs lista, hogy a néhány pártfővezér bekerülhessen azért (mert ha nem, nekirontanának egyesült erővel a módosított választási rendszernek). Így a képviselők nem pályázhatnának pártszobákon belül biztos befutó státuszra: muszáj lenne a választókörzetük lakossága előtt bizonyítaniuk. Ha a kormány a körzetük ellen akarna dönteni alighanem könnyebben oldódna a frakciófegyelem, mint manapság, hiszen a képviselő jövőjét a beleegyező farkcsóválás azonnal kilátástalanná tenné.
Nem véletlen azonban, hogy mindenki csak szövegel a kisebb parlamentről, meg az átláthatóbb választási rendszerről, de egy párt se próbálta ezt megcsinálni. A saját helyét egyik se kockáztatja... Egyet kell érteni Istenben boldogult Antall Józseffel, aki (bár nem pontosan erre) azt mondta: „Tetszettek volna forradalmat csinálni...”

Rövid emlékeztető az "elit"pártokra

Nos, tehát kire szavazzon a magamfajta gondolkodó polgár (a polgár alatt nem párt által ravaszul kisajátított szlogent, hanem felelős, független és szabad embert értve)?
MSZP? Egy olyan párt, amely három miniszterelnököt adott eddig: a pufajkás Horn Gyulát, az ügynök Medgyessy Pétert és a gátlástalan harácsoló Gyurcsány Ferencet?
Fidesz? Amely kissé gyanúsan hamar jutott el a borotválatlan, farmeres stílustól („cápalátogatás”, ha valaki még emlékszik) a konzervatív jobboldali kereszténységig? És ha máshol üresedik meg egy elfoglalható ideológiai tér, akkor oda menetelnek majd át?
SZDSZ? Az a párt, amelynek nagy szerencséje, hogy az üzletszerű kéjelgés már nem büntethető, mert a rendszerváltó lendületből pillanatok alatt az MSZP szoknyája alá kerültek? Akik azt mondják, hogy Hornnal nem, aztán mégis? Akik Medgyessyt elsőre buktatni akarják, majd másnap már nem baj a D-209? A buzik, narkósok, cigánybűnözők főtámogatói, akik idegrohamot kapnak a magyar zászlótól is?
MDF? Amely eleinte Jézuskától géppuskáig mindent és mindenkit magába foglalt, majd az utóbbi években fontos személyeit kiutálva menstruációs fájdalmi támolygást mutat be a bal- és jobboldal között?
KDNP? Amely annyira önálló, mint egy összebilincselt sziámi iker?
A többiek? Akiknek jelentéktelenségét csak étvágyuk múlja felül, és vagy jobbról, vagy balról szalonképtelenek?

Ahol ebben gyakorlottabbak

Az angol parlament Cromwell óta alig változott. Ma is csak egyéni választókerületek vannak: aki nyer, képviselő, a többi megy a sóhivatalba. Kompenzáció, lista, miegyéb nem létezik, és a miniszterelnök csakis képviselő lehet, tehát ha körzetében megverik, nem ülhet be a kormányfői székbe akkor sem, ha pártja győz.
A parlamentben mindent a jelenlévők egyszerű többségével döntenek el: a kifejezetten kényelmetlen ülésterembe be sem fér az összes képviselő. A kormánypárt és az ellenzék vezére ezért minden ülésnap előtt megállapodik: hányan mennek be. Az ellenzék mindig annyival kevesebb képviselővel áll ki, amennyi a választáson szerzett kormánytöbbség. Ezért akármilyen csekély is a többség, nem kell félholt képviselőket az ülésterembe cipelni, mert alkalmi ellenzéki többség sosincs, így nem lehet kormányt buktatni. A vezérek egyezménye szóbeli csupán - de soha senkinek nem jut eszébe megszegni. Aki megpróbálná, örökre repülne a politikából.
A kormány akkor bukhat, ha saját pártja (egy része) ellene fordul. Mivel mindenki körzetes képviselő, senki sem szarhatja le a körzetét: nincs elegáns kiskapu a parlamentbe valamilyen listáról... Ha a kormány egy kormánypárti képviselő körzetét szívatja, az illető pillanatok alatt átállhat.
Ráadásul a francos ángliusok egyszerű önmérséklettel érik el mindezt. Igaz, majdnem 400 éve csinálják.

30 komment

Címkék: politika választás demokrácia pártok görénylyuk párthatalom

A bejegyzés trackback címe:

https://molnargoreny.blog.hu/api/trackback/id/tr6286256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eMM2 2007.06.08. 14:09:19

Emléxem anno 1990-ben a parlamentnek az egyik első dolga az volt hogy mexAVAZTÁK A SAJÁT FIZETÉSÜKET a képviselő urak.eZ VOLT A LEGFONTOSABB dolguk.Na itt vesztettem el a maradék illuzióimat..

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.06.08. 14:14:39

Alapvető alkotmányossági hiányok vannak itt - nem a visszahívhatóság a lényeg (az inkább destabilizáló, bolsevik találmány), hanem az, hogy aki szalonképtelenné válik, a négy éve letelte után egyszer és mindenkorra kidobható legyen a politikából, és a pártja ne csempészhesse vissza a parlamentbe...

Rasdi 2007.07.25. 20:14:03

Kedvews Monárgörény,

A választási rendszerre vonatkozó bírálatoddal nem értek egyet. A magam részéről a tisztán listás választási rendszer híve vagyok. Szerintem a demokrácia és a választás alapja, hogy a választó tudja, hogy mik között választhat. A pártoknak - főleg néhány évvel a meglakulásuk után - már ismerhető az értékrendszere, míg az egyéni képviselőnek nem. Itt persze nem a szomszédjára gondolok, de 7.000.000 váűlasztójoggal rendelkező országban egy pl. 200 fős parlamentben átlag 35.000 szavazó választ meg egy képviselői helyet (tisztán egyéni rendszerben). Ha nem pártok indítják a jelölteket, akkor a választók töredéke ismer egyet is a képviselők közül. Azon kívül polihisztorok már nincsenek, azaz a képvislők tanácsadók támoghatására szorulnak. Azokat pedig még a lakossági fórumokon sem lehet megismerni. 35.000 választó az egyéni képviselőt legfeljebb a kunczei humora vagy a nyakkendőjének színe vagy hölgy esetében a frizurája alapján választhatja. Párt esetén ismered a vallott értékrendjét, és néhány év tapasztalat után már azt is, hogy az mennyire valós. Ennek alapján nagyjából sejtheted, hogy mit várhatsz tőle.

Üdv
Rasdi

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.07.25. 21:15:29

Kedves Rasdi, ez működik is a bejáratott helyeken, ahol emellett a politikai kultúra és az alkotmányosság szintje is megfelelő. Megjegyzem, van olyan szisztéma is, hogy Pityi Palkót jogod van a listáról kihúzni, és akit x számú választó kihúz, az lekerül onnan.

A listás rendszer arányosság szempontjából előnyös, ez igaz. Ugyanakkor a teljes képviselői felelőtlenséget teszi lehetővé, így tizenéves "demokráciában" veszélyes. Nézd meg a Fővárosi Közgyűlést, az a kristálytiszta sima listás választás (a megyei közgyűlések hangyányit másképp, településméret szerinti listás szavazással állnak fel). A fővárosi képviselők személye, munkája az átlagválasztó előtt sehogyan nem jelenik meg, legfeljebb ha valamilyen botrányban zengetik a nevét. A tengernyi simli, amire nekem (sajnos) igen jó rálátásom van, nem válik közismertté, a tettesek pedig csinálják tovább.

A 35000 nem igazán sok! Most ahol lakom, közel duplaannyi lakosú a választókerület, ebből 55 ezer a szavazásra jogosult. Meglehetősen jól ismerik a jelölteket (meglepően jól, de ez nem egy igazán szegény környék, tehát nagyobb a kultúra meg az érdeklődés is). Továbbá a pártok igyekeznek "helyi embereket" indítani.

Talán kicsit félreértetted a poszt mondanivalóját. Nem akarom, hogy tiltsák be a pártokat, csak az ellen vagyok, hogy házon belül vajazzák le, melyik hűséges elvtárs ül majd bent, és ne tarthassák őket sokkal nagyobb karrierfüggőségben maguktól, mint a választóktól. Ha nincs "biztonsági listás helyek" garmadája, akkor kénytelen-kelletlen muszáj a választókerületet kiszolgálni. Én például nem azért választok meg valakit, hogy aztán a lakókörzetem fejlesztési javaslatát pártfegyelemből leszavazza, mint ahogy megtörtént.

Azt nem vitatom, hogy a pártoknak van pozitív szerepe is - de most nálunk túlhatalmat szereztek, és a választást úri huncutságnak tartják. Van egy olyan szempont is (fene tudja, melyikben írtam meg részletesen), hogy nagyon feltűnő: a felső pártokráciából senki se kerül börtönbe! Holott van gazemberség elég, sokszor majdnem be is bizonyítják, aztán leáll az ügy. Sajnos, szerintem a pártelitek között létezik egy olyan szigorú konszenzus is, hogy "simlit sajtóban támadni lehet, feljelenteni is, de ítéletig vinni még többségből is tilos!" És ezt mindkét oldal betartja, kőkeményen (Szabadi Béla csak a szabályt erősítő kivétel, pártja szétesett, róla meg mint félhülyéről mindenki lemondott). Hány fideszest csukatott be Keller? És hány szoci disznóság végződött börtönnel Orbán idején?

Ezt a párt-túlhatalmat a választói kontroll erősítése csökkentheti. Ennek legegyszerűbb módja az egyéni kerületi rendszer, mert ha nincs biztos listás hely, nem lehet leköpni saját szavazóidat, miután bent vagy. Nyúlfarknyi országos kompenzációs lista elegendő (olyan módon, mint a nagyobb önkormányzatoknál), nehogy a miniszterelnök-jelölt ne jusson be...

Rasdi 2007.07.26. 18:45:41

Kedves Molnárgörény,

Azt hiszem, hogy a magyar társadalomnak a politika iránt érdeklődőbb része közé tartozom, még ha aktívan nem is veszek részt benne. Pártnak tagja nem vagyok, csak szimpatizáns és viszonylag következetes szavazó. Igaz, hogy csak 17 éve lakom ebben a körzetben (Bp. XXII. ker.), és nem veszek részt semmilyen helyi megmozdulásban. De a körzetben az országgyűlési választásokon indulókról annyit tudtam, amennyi pártbeli politizálásukból ismert volt (mert Lendvai Ildikó és Németh Zsolt azért kikerülhetetlenül ismert), és hogy melyik párt szineiben indultak. Az un. "független" jelöltekről az a véleményem, hogy a " független" helyett inkább a "rejtett függőség" igaz rájuk. Már csak azért is, mert a szükséges kampányköltségeket egyszerűen nem tudnák miből fedezni, ha nem állna mögöttük valami szervezet. Az un. "civil" szervezeteknek is nagyon jól kitapintható a politkai függőségük, ha egy kicsit közelebbről megismeri őket az ember.

Egyébként még egy fontos szempont: Ma még egészen másmilyen az országgyűlési képviselők feladata és funkciója mint az önkormányzatiaké. Az országgyűlési képviselőknek nem helyi érdekképvislőknek kell lenniük, hanem országos szinten kell gondolkozniuk, és a működési kereteket kell meghatározniuk, míg az önkormányzati képviselők helyi kérdésekben, az ogy. által meghatározott keretek között mozognak, és helyi szinten alkalmazzák az ogy. által meghatározott szabályokat. Ez utóbbi esetben valóban fontosabbak az egyéni kvalitások.

Ami engem illet, engem ebben az egész pártrendszer kérdésben sokkal jobban zavar ennek a financiális bekorlátozottsága. A pártok potenciális bevételi forrásai: a tagdíjak, adományok és a költségvetési támogatás (és a közvetett támogatások). A költségvetési támogatásból az 1 % alattiak teljesen ki vannak zárva, az 5% alattiak lényegesen kevesebbet kapnak mint a parlamentbe jutottak. Adományt azok kapnak, akiktől az adományozó vár valamit (ez ugyan korrupció) és ugyanez vonatkozik a közvetett támogatásra. Mivel a választást általában a politikailag tájékozatlan többség dönti el, jelentős szerepe van a választók folyamatos média megdolgozásának és "happeningeknek". Ennek közvetlen következménye a parlamenti pártok számának folyamatos csökkenése, és a kétpártivá válás. De ez egyúttal a demokrácia súlyos csorbulása is, mert ha a szavazó csak azért szavaz valamelyik pártra, hogy "ne vesszen el a szavazata", akkor az majdnem egyenértékű avval, hogy nincs kire szavaznia. Így a lakosság jelentős részének gyakorlatilag nincs politikai képviselete.

Egyébként a küldötti rendszernél a fenti logika alapján szintén a pártjelöltség dominálna. Ráadásul akkor körezetenként a relatív többség döntene, ami még gyorsabban vezetne a kétpárti parlament kialakulásához, hisz akkor egy esetleges harmadik pártnak nem elég, hogy országosan legyen 5 %-a, hanem egy körzetben relatív többséget kellene elérnie.

A magam részéről továbbra is a matematikai limit (pl. 200 fő mellett 0,5 %) melletti listás rendszer híve vagyok. És persze meszüntetném, hogy a "farok csóválja a kutyát", azaz a törvényhozás végrehajtsa a kormány akaratát. A végrehajtó hatalom mozogjon a törvényhozó hatalom adta korlátok között.

Üdv
Rasdi

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.07.27. 00:20:39

Papíron ma is úgy van, kedves Rasdi, hogy a törvényhozó hatalom az elsődkeges, de a pártokráciában ez eltorzul.

Továbbá nézd már végig a most regnáló 386-ot vagy akármelyik 386-ot... Ezek szakértők? Mihez?

Az egyéni kerületi rendszeren kívül nem lehet a választói akaratnak való megfelelést elérni... Márpedig ha én küldöm oda, az én akaratomat hajtsa végre, ne a pártjáét. Persze, pártok támogatásával indulna a jelölt, de vigaszdíj (biztos listás hely) nélkül, így a párt akarata nem válhatna abszolúttá.

Rasdi 2007.07.27. 21:59:14

Minden kérdésben nem tudja a Te akaratodat végrehajtani. Mindenkinek van valami végzettsége, szakterülete. Abban ismerheted a véleményét. De pont ezt mondom. Egy pártnak van apparátusa, még ha nem tudna fizetni, akkor is lenne szakembere minden szakterületről. Ebből tevődik össze a párt értékrendszere, amit választani tudsz. A képviselőt nem Te küldöd a parlamentbe, hanem Ti, a többség, ahány szavazat, annyi árnyalat. A képviselő a saját értékrendjét képviseli, amit Te elfogadtál, amikor rá szavaztál, ha ismerted. De pont ezt fejtettem ki, hogy egyéni képviselő esetén ezt nem ismerheted.

Egyébként papíron sincs úgy, hogy a "törvényhozó hatalom az elsődleges". Csak szólamokban. De avval, hogy a tárgyidőszakra kormányprogram van, és a törvénykezés a kormányprogram végrehajtását szolgálja, a meghatározó a kormány lesz, és nem az országgyűlés. A törvénytervezeteket a kormány készíti elő és kodifikálja. És ehhez semmi zükség "pártokráciára". Tipikusan a farok csóválja a kutyát.

terembura · http://lassan-a-testtel.blog.hu/ 2007.12.13. 18:31:28

A választási törvény két apró módosításával helyre lehetne tenni a dolgot.

1. Pártlistán is csak az juthasson be az Országgyűlésbe, aki elindult egyéni választókerületben és ott mondjuk legalább 10%-ot kapott. A pártok - ugyanúgy mint most - csinálhatnának jó hosszú listát, de azt már a választók döntenék el, hogy ki NE kerüljön be semmiképp - még listáról sem. Ha ez lenne, akkor még a pártelitek is közvetlenül, személyre szólóan és egzisztenciálisan függnének a választói akarattól és a listás képviselönek is lenne saját személyes, konkrét választókerülete, ahol számot kell adnia tetteiről. A 10% csak irányszám, lehet rajta vitatkozni. De amelyik képviselő nem tudja hozni a választókerületében a párt országos átlagára megkövetelt minimum dupláját se, az nemigen képvisel senkit.

2. Kötelezővé kell tenni az Országgyűlésben a titkos szavazás intézményét. De azért az egyes képviselők szavazatait regisztrálják és nyilvántartják, csupán szigorúan titkosan kezelik ezt a nyilvántartást: úgy, hogy SENKI sem tekinthet bele. Ez a mai technológiával, informatikai háttérrel megoldható, csupán az kell hozzá, hogy az ezt biztosító informatikai rendszer működésmódja, teljes műszaki dokumentációja, beleértve a szoftver forráskódját is, nyilvános legyen és független szakértők bármikor ellenőrizhessék, hogy a rendszer megfelel-e a leírásnak. A választás előtt, de a jelöltállítási procedúra lezárulta után azonban ezt a nyilvántartást kötelező lenne megnyitni és hiánytalanul nyilvánosságra hozni - például úgy, hogy ki kell tenni az Internetre az egészet. A nyilvántartás titkosítva tárolandó az adathordozón és "felnyitni" csak több független titkosítási kulcs egyidejű alkalmazásával lehetne: ilyen kulcsot kaphatna pl. a Köztársasági Elnök, az Országgyűlés elnöke és a parlamenti pártok frakcióvezetői. A ciklus szavazási adatainak nyilvánosságra kerülése után a pártok NEM módosíthatják sem a pártlistákat, sem az egyéni választókerületi jelöltjeiket.

Tudomásul kell venni hogy az információ - hatalom és a hatalom maga is jórészt a gyors, pontos informálódás lehetőségén múlik. Ha a választási procedúrában a választópolgár jobban informált, mint a pártelitek, akkor a pártelitek hatalma csökken, a válaszóké pedig növekszik. Ez ilyen egyszerű.

A teljesen és mindörökre titkos szavazás - képviselők esetében - fából vaskarika és megengedhetetlen. Azért, mert a képviselő sohasem a saját nevében szavaz, hanem azok helyett, akiket képvisel. Márpedig képviselni a választóit képviseli, mert szavazataik révén azok ruházzák fel a törvényhozói hatalommal (és nem a párt, amelyik jelöli). Ezért a választóknak tudniuk kell, hogy az egyes jelöltek hogyan szavaztak a megelőző országgyűlési ciklusban és akkor kell tudniuk ezt, amikor döntési helyzetben vannak: azaz a választás előtt, a kampányidőszakban. A pártvezetésnek viszont semmi köze ehhez: mivel politikai és jogfilozófiai szempontból a képviselői hatalom forrása nem a pártvezetés, hanem kizárólag a választói akarat, nekik a jelöltállítást megelőzően semmiféle joguk nincs a képviselők számonkérésére. Annyit tehetnek, hogy jól megismerik a saját jelöltjüket és csak akkor támogatják, ha megbíznak benne és - nem mellesleg - bíznak abban, hogy elegendő szavazatot fog kapni ahhoz, hogy akár közvetlenül a válaszókerületből, akár pártlistán bekerüljön az Országgyőlésbe. Ugyanakkor ebben a rendszerben azért a pártvezetés is megismeri a képviselő tényleges magatartását, de csak utólag. Tehát van lehetőség tanulásra, annak értékelésére, hogy a képviselő megfelelt-e a belé vetett bizalomnak, de ezt a tanulságot a párt tipikusan csak négy év késleltetéssel, a következő választást megelőző jelöltállításkor hasznosíthatja. Ez a késleltetés döntő jelentőségű, mert arra kényszeríti a pártok vezetését, hogy jelöltállításkor az egyetlen friss információra, a válaszói akaratról benne kialakult képre támaszkodjon és a párthűséget, mint bizonytalan és jórészt elavult információt kevésbé vegye figyelembe.

A képviselők titkos szavazása azt a veszélyt is hordozza, hogy így könnyebb kívülállóknak (mondjuk üzleti köröknek) közvetlenül, személyre szólóan korrumpálni a képviselőket. A szavazási magatartás utólagos, de a következő választást megelőző nyilvánosságra kerülése azonban az efféle magatartást kockázatossá teszi és erősíti a személyes felelősséget, tehát riasztólag hat. A szisztéma ebből a szempontből mindenképp jobb, mint a jelenlegi, amikor ugyanahhoz az eredményhez elég sokkal kevesebb embert korrumpálni (a pártok vezetőségét) és amikor a személyes felelősség is tökéletesen elmosódik.

Az is jó, hogy a képviselői magatartás éppen akkor ismerhető meg, amikor a választó döntési helyzetben van. 'gy sokkal kevésbé érvényesülhet a választói feledékenység: azaz nem csupán a választást megelőző fél év eseményei alakítják a választói véleményt, hanem az egész ciklus során nyújtott teljesítmény. Így sokkal kevésbé lenne értelme a választási években szokásos hullámzásnak, habverésnek, a választási költségvetésnek meg hasonlóknak. Mivel a képviselők egész ciklus alatt tanúsított tényleges szavazási magatartása éppen a kampányidőszakban lenne "hír", nyilván a sajtó, a média is sokkal inkább foglalkozna ezzel a témával, több elemzés, tájékoztatás jelenne meg erről, tehát a kampányban a mostaninál nagyobb súlyt kapna a valóság.

Maguk a képviselők ebben a rendszerben lényegesen szabadabban mozoghatnának, több lehetőségük lenne arra, hogy a lelkiismeretük (értsd: a választóik akarata) szerint szavazzanak. Ez a mindenkori kormányt arra indítaná, hogy a jelenleginél sokkal jobban figyeljen a választói akaratra, mert ha attól nagyon eltér, ha pont az ellenkezőjét teszi annak, amivel megbízták, akkor könnyen elveszítheti a többségét az Országgyűlésben. A konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye még ilyen körülmények között is elegendő stabilitást biztosítana a kormányozhatósághoz, bár végszükség esetén megkönnyítené a Miniszterelnök lecserélését is, tehát valamelyest oldaná a mostani szisztéma túlzott merevségét. A kormány soha sem érezhetné úgy, hogy "be van betonozva", tehát bármit megtehet.

A javaslat hátterében az van, hogy fontos ugyan, mit beszél a képviselő, hogy mennyire szép, karizmatikus, stb., de az igazi feladata a törvényhozás és munkájának minőségét az dönti el, hogy milyen törvényeket, módosító indítványokat szavaz meg illetve vet el. Ez az, ami számít, ami a választók érdekérvényesítését előmozdítja vagy sérti, a többi csak füst és pára.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.12.14. 15:31:30

Terembura, csak egyetlen kérdésem van: melyik párt szavazná ezt most meg? Mert az ötlet amúgy kitűnő, csakhogy ... (mondjam tovább?)

terembura · http://lassan-a-testtel.blog.hu/ 2007.12.14. 17:23:28

Egyik sem, nyilván. De a helyzet változhat. Lesz itt még Alkotmányozó Nemzetgyűlés.

Azt se szavaznák meg, hogy a gyerek SZJA-jának 25%-át minden további nélkül utalja át az APEH a még élő szülőknek, pedig ez a gondolat is kitűnő.

Mégsem felesleges álmodozás ilyesféle javaslatokat kidolgozni, mert ha eljön az idő, legalább nem a semmiből kell kezdeni az építkezést.

Playmobil Soldat 2007.12.14. 23:48:32

Nagyon szkeptikus vagyok pl. egy Alkotmányozó Nemzetgyűléssel kapcsolatban. Nehéz elképzelni, hogy nálunk valaha is ilyen irányba sodródjanak a belpolitikai események a XXI. században. Megoldás lehetne, de nem látom azt a réteget, aki ennek a folyamatnak a mozgatórugója lehetne.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.12.15. 01:10:48

Urakok, a Reakció írt kormányprogramot. Kéne nekünk is.

terembura · http://lassan-a-testtel.blog.hu/ 2007.12.15. 01:37:18

Kicsit több képzelőerőt! Utálom ezt mondani, de a történelem nem mindíg olyan nyúlós, mint éppen most. Van amikor bámulatosan belehúz (aztán az Isten mentsen meg minket).

Figyelmedbe ajánlom Musiltól a Tulajdonságok nélküli embert. Ulrich, az egykori matematikus 1913 őszén jól belekeveredik a Párhuzamos Akcióba (Parallelaktion), ami a Ferenc József uralkodásának hetvenedik, Vilmos császárénak harmicadik évfordulója alkalmából tartandó ünnepségek előkészítésével foglalkozik. Ez a béke, a kultúra és minden szép dolog ünnepe lenne, világraszóló rendezvénysorozattal. A nagy eseményre 1918-ban került volna sor.

Playmobil Soldat 2007.12.15. 11:31:58

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy '45 után nagyot változott a világ, '89 után pedig Európa egy része is, ami előrevetíti az ehhez hasonló események megtörténésének esélytelenségét. De ha a szívemre hallgatok, azt mondom, Terembura, bárcsak lenne úgy, ahogy mondod!

Göri, jó ötlet a programkészítés. Én egyre többet gondolkozom azon is, hogy azt a réteget megcélozva, ami a szélsőjobbtól balra, de a Fidesztől mindenképpen jobbra áll, akár már a 2010-es választásokra is össze lehetne hozni egy 10-12 százalékos pártot.

vaffanculo 2007.12.15. 18:58:19

Göri, riszpekt a posztért.
"Molnargoreny · molnargoreny.blog.hu 2007.06.08. 14:14:39
Alapvető alkotmányossági hiányok vannak itt - nem a visszahívhatóság a lényeg (az inkább destabilizáló, bolsevik találmány.."
Ezt nem értem, a visszahívhatóság szvsz azt szolgálná (bizonyos keretek között), hogy a képvislő húzzon bele, ha elkúrta, húzzon el.
"Rasdi 2007.07.26. 18:45:41 :..Ennek közvetlen következménye a parlamenti pártok számának folyamatos csökkenése, és a kétpártivá válás. De ez egyúttal a demokrácia súlyos csorbulása is, mert ha a szavazó csak azért szavaz valamelyik pártra, hogy "ne vesszen el a szavazata", akkor az majdnem egyenértékű avval, hogy nincs kire szavaznia. Így a lakosság jelentős részének gyakorlatilag nincs politikai képviselete..."
Hát ez kurva gáz, de sajnos itt tartunk...
Terembura, continuous riszpekt a kommentyeidért! Nagyon érthető, világos, logikus gondolataid vannak, bolsój riszpekt again:)

terembura · http://lassan-a-testtel.blog.hu/ 2007.12.15. 20:35:18

Playmobil Soldat 2007.12.15. 11:31:58
"bárcsak lenne úgy, ahogy mondod!"

Nem annyira jó az, amikor felpörög a történelem. Most például könnyen előfordulhat, hogy berogy a világgazdaság - ahhoz hasonlóan, ahogy 1929/30-ban már megtörtént egyszer. Ez a mostani abban különbözne, hogy szinte biztosan inflációs válság lenne, nem deflációs, mint az volt, mert az olyan éppen a jövedelmi piramis tetejét nyírja meg leghatékonyabban. Harmincban teljesen kicsúszott a kontroll azoknak a kezéből, akik a csapot kezelték, de szerintem most próbálnak jobban észnél lenni. Egy dollár-hiperinfláció azonban hihetetlenül pusztító hatással lenne mindenre. Az USA katonai túlhatalma pár év alatt elenyészne, az EU praktice szétesne, a biztonsági kockázatok nagyon megnőnének mindenütt.

De más forgatókönyv is lehetséges, egyik rosszabb, mint a másik.

Ilyen körülmények között az jöhet ki jól a végén, aki robusztus, strapabíró, autonóm rendszereket épít MOST az alábbi területeken:

- ivóvízellátás
- élelmiszerellátás
- közegészségügy
- rendfenntartás
- energiaellátás
- szállítás
- kommunikáció
- közoktatás
- területvédelem

Nem állunk valami jól ezekkel, sajnos.

"jó ötlet a programkészítés"

Jó, persze. De sajnos itt is késésben vagyunk. Az első feladat az lenne, hogy sok-sok emberrel közös nyelvet találjunk. A mostani közbeszéd annyira elment a virtualitásba, annyira nem a valóságról szól, hogy nehéz onnan visszarángatni a földre. Annál is inkább, mert maga a valóság is eléggé szokatlan, ezért nem elég utalni rá, hanem jó sok mémet kell leporolni, összerakni, söt, újakat is muszáj ültetni. Ez nagyon munkaigényes feladat. Ennek ellenére érdemes elkezdeni. A legfontosabb irányelv az, hogy minél közelebb marad az ember a köznapi józan észhez, annál jobb. De tényleg köznapi dolgokra gondolok, mint pl. amikor az ember sültkolbászt vesz a piacon kovászos uborkával. Ezeknek még az árnyai is hiányoznak a reklám-marketing univerzumból, amivel altatnak. Más szavakkal: maga a "köznap" is elmászott csúnyán.

2010-ig összehozni egy 10-12%-os pártot lehetetlen. Jelen körülmények között ehhez marha sok pénz kellene, annyi meg nincs. A Fidesztől jobbra, szélsőjobbtól (Jobbiktól?) balra meghatározás is hibás, elvetendő, az egész jobb-bal metafórával együtt. Inkább a Monty Python "Election Night Special" (Választási közvetítés) c. epizódjában felállított Sensible Party - Silly Party (Józan párt - Hülye párt) dichotómiát ajánlom figyelmedbe.

Playmobil Soldat 2007.12.15. 21:09:09

Én kizárólag a belpolitikai történésekre gondoltam, persze nem zárható ki a világpolitikai, világgazdasági fordulat sem. Amikor azt mondtam, hogy szkeptikus vagyok, akkor az Alkotmányozó Nemzetgyűlésig való eljutásra gondoltam. Azóta messze szaladtunk. :) Márpedig ha ilyen dolgoknak még az esélyét sem nagyon látjuk rajtunk kívülálló események bekövetkezte nélkül, akkor megette a fene az egészet. Egyébként egyetértek a gondolataiddal, mint általában.

Most vagy soha helyzet van jelenleg a belpolitikában. Most lenne lehetőség egy pártot a semmiből felfuttatni 2-3 év alatt - a közvéleménykutatások szerint is. Én csak jobboldali, konzervatív fejjel tudok gondolkozni, tehát mindenképpen ezen a vonalon tenném ezt. Lehetne egy zöld vagy akár egy középutas pártot is alapítani, simán elférne a magyar palettán, de azokban nem tudnék szerepet vállalni, ha magamból indulok ki. Két megoldást látok. Vagy jobboldali pénzembereket kell meggyőzni (azt a keveset), hogy szponzoráljanak egy ilyen szerveződést, plusz a leendő tagságot aktivizálni, célközönséget hathatósabban bevonni a munkába, vagy egy meglévő, de teljesen még le nem járatott, meglévő infrastruktúrával (pl. irodák) rendelkező pártot felfuttatni (én a KDNP-re gondolok).

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.12.16. 00:53:52

Vaffanculo: régi poszt ez, lehet, hogy akkor még nem jártál ide - látod, érdemes lapozgatni:-)

A visszahívhatósággal az a baj, hogy soha semmilyen terhes kormányintézkedést nem lehetne miatta bevezetni, főleg kritikus parlamenti helyzetben. Pár fős kormánytöbbséget egy húzósabb adóemelés bejelentésekor néhány visszahívással (szegény környéken, persze) simán el lehet buktatni. Az viszont tény, hogy olykor objektív szükségszerűség a népszívatás (nem Gyurcsányról beszélek). Meg aztán a választónak is legyen felelőssége: mert ha simán visszahívhat, miért fontolja meg a szavazatát, elvégre ha nem tetszik, közben korrigálja.

Ha nem visszahívható a képviselő, akkor a ciklus elején (ha kell) a keserű pirula-kormányintézkedések meghozhatók, és a végére az eredményük alapján szavanak, nem pedig az azonnali sokk hatására.

Ez a film jópofa...

Playmobil Soldat 2007.12.16. 11:13:16

Köszönöm az ajánlót, valóban, én is jót mosolyogtam ezen. Van egy kis valóságíze a videónak. :)

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.12.16. 11:48:16

Hát még ha értenék annyira ángliusul hogy ne csak foszlányok jöjjenek át a szövegből...

Playmobil Soldat 2007.12.16. 12:53:02

Mivel németes vagyok, én is hasonló cipőben járok, de a lényeg talán átjött valahogy. :)

vaffanculo 2007.12.16. 16:56:03

Göri, köszi a választ, így már világos. Igen, érdemes a blogodon lapozgatni, sokat tanulok. Van még lemaradásom rendesen:)
Ez a visszahívhatóság azért is merült fel bennem, mert Puzsérék rendszeresen rugóztak rajta a rádióban, mint egy überfasza dolgon. Másik ilyen (hím)vesszőparipájuk:) volt az 5 %-os küszöb eltörlése. Erről mit gondolsz? Ha már volt ez a kérdés, vagy túl böszme, bocsi:)

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.12.16. 17:19:20

Vaff, az ilyen válaszokat magad is megtalálod ám, ha belegondolsz. Jogszabály hatását is úgy vizsgálja az ember, hogy kész helyzeteket hipotetizál, aztán megpróbálja a szabályt alkalmazni, és megnézi, mi jön ki.

Az 5 % az első választáson még 4 volt. A Horn-kormány emelt rajta, mert annak volt meg a kétharmadja.

Tekintettel arra, hogy a már előfordult közel 70%-os részvételnél az 5 % több mint 250 ezer szavazatot jelent (nyolcmillió választópolgár van), az már éppen elég nagy tömeg ahhoz, hogy ne volna illendő teljesen képviselet nélkül hagyni. Izraelben például nincs semmilyen százalékhatár: ha egy mandátum jön a listáról egy kispártnak, azt is kiadják. A bevezetéskori érv megint csak a stabil kormányozhatóság lett, de mivel egyre bipolárisabb a pártrendszer, a fenntartás (valódi) indoka már nem ez, hanem hogy a két nagy párt egyaránt szívesen kampányol a "nem adjon le elvesző szavazatot" szlogenjével. Ha nem is bevallottan, mert az illetlenség, de azért elég határozottan.

Igazad van, el kéne törölni vagy levinni legföljebb 1,5 %-ra. Választékbővítő szerepe mindenképp lenne, mert ha több kis párt apró élgárdája bejut, az erőviszonyokat nem gyakran befolyásolnák, viszont megmutathatnák magukat, és a nagyobb pártokat folyamatosan kényszerítenék a nyíltabb, a választók felé közeledő politikára (mert alternatívává válhatnának 1-1 jól sikerült ciklus után). Ebben Puzsérnak igaza van.

A Puzsér-Tóta W. típusú emberkékkel az a baj, hogy általában nem gondolnak bele mélyen. Ezért van, hogy eltalálják a jobb megoldásokat, de gyakran nagyon félremennek. A képviselői simliket ugyanis a visszahívás intézménye helyett a politikai elszámoltatás élesebb formáival kell kezelni, a korábban leírt, szerintem alapos visszahívás-ellenes érvek miatt. Össze is függ a két dolog: ha az 5%-ot eltörlik vagy számottevően lesüllyesztik, akkor a politikusok fölötti kontroll a versenyhelyzetbe kerülő kispártok révén jelentősen javul. A kétpártrendszer rákfenéje, hogy ha mind a kettő kellően korrupt, és a kamarillapolitizálást többre becsülik a tényleges versenynél, akkor fene megette, igazi választás nincsen.

Playmobil Soldat 2007.12.16. 21:16:17

Most, hogy a Szadesz már tartósan 1% körül mozgolódik és ha nem lesznek előrehozott választások, 2010-ig látok esélyt arra, hogy a küszöböt lejjebb tegyék. Elvégre Kókáék csak így juthatnak be, de azért majd biztos mérlegelni fognak, hogy vagy alacsony küszöb és a Szadesz is és a Jobbik is bejut, vagy feláldozzák magukat a kétpártrendszer asztalán megmentve hazánkat a fasiszta nácik hatalomvágyának súlya alatt roskadozó világképtől. :)

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.12.17. 00:47:27

Attól, hogy a végletekig elkurvult SZDSZ kiesik, még nem biztos, hogy akár a Jobbik, akár már alakulat nm szed össze 5%-ot...

Playmobil Soldat 2007.12.17. 12:37:59

A jelenlegi állás szerint igen csak a kétpártrendszer van kibontakozóban (megtoldva a háton bevitt kisebb frakciókkal)...

terembura · http://lassan-a-testtel.blog.hu/ 2007.12.17. 22:49:15

Parlamenti Információs Rendszer

2007.12.17.19:57:00-i szavazás
Az egészségbiztosítási pénztárakról és a kötelező egészségbiztosítás természetbeni ellátásai igénybevételének rendjéről
Szavazási mód: Név szerinti
href.hu/x/473s

Ebben csak az a figyelemreméltó, hogy több mint 2 és fél óra sem volt elég ahhoz, hogy a név szerinti szavazás adatait az Országgyűlés kitegye a netre. Csak összesített eredmények vannak:

"Igen"-ek száma: 204
"Nem"-ek száma: 168
Tartózkodások: 1
Összes szavazat: 373

Ez egyben azt is jelenti, hogy a 385 képviselőből 12 meg sem jelent a szavazáson. Egyelőre nem tudjuk, kik.

Mármost a net éppen arra lenne jó, hogy az ilyen részletek AZONNAL rendelkezésre álljanak. Pl. még lapzárta előtt.

Abszolút jellemző, hogy a honlapon halvány utalás sincs arra, hogy személy szerint ki felelős a frissítésért (és egyáltalán az ott megjelenő információk valóságtartalmáért).

Mondjuk ez is szép: www.mkogy.hu/internet/
Gratula.

terembura · http://lassan-a-testtel.blog.hu/ 2007.12.18. 01:50:00

Na végre, kitették az eredményt.

Nem szavazott:

Farkas Imre (MSZP)
Hagyó Miklós (MSZP)
Horn Gyula (MSZP)
Dr. Szili Katalin (MSZP)
Dr. Toller László (MSZP)
Hirt Ferenc (Fidesz)
Kiss Attila (Fidesz)
Tasó László (Fidesz)
Dr. Vitányi István (Fidesz)
Dr. Rubovszky György (KDNP)
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ)
Tóth András (független)

Mondjuk a Toller esetében érthető...

Tartózkodott Dr. Gyenesei István (független).

185 MSZP-e és 19 SZDSZ-es megszavazta, 135 Fideszes, 21 KDNP-s, 11 MDF-es és egy független (Lengyel Zoltán) elutasította.

Karsai József persze megszavazta. Ezért kár volt hisztizni.

Molnárgörény · http://molnargoreny.blog.hu 2007.12.18. 02:06:31

Toller és Horn dögrováson, Szili nem is szavazhat (csak egyenlőség esetén, ha jól tudom), a többit nem tudom, mit csináltak.Vagyis működött a frakciófegyelem, mindenki bement a langymeleg akolba. Ez a poszt bár régi, de eléggé igaznak látszik...