Nem lehet kihagyni Veres Jánost és kedves kis családját, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye új hűbérurait: egyszerűen muszáj írni róluk. A Gyurcsány-kúrmány alatt gyakorlatilag természetes, hogy a Veres miniszter elvtárs által pártfogolt pályázatok megkapják azokat a milliárdokat, amiket többek között a kórházaktól vonnak el, de mindez nem elég. Ifjabb Veres hercegfiknek még a konkurrens büfés háromszázezre is kell. Sok kicsi sokra megy.
Most némi homok került a gépezetbe, hiszen felvétel készült a zsarolásról normális üzletmenetbe illő korrekt tárgyalásról. Sebaj. A rendőrség úgysem fog eljárást indítani a két ifjú hercegfi ellen, ha meg a megzsarolt ijedtre tárgyalt büfés sokat ugrál, majd kap a fejére - a szó szoros, avagy átvitt értelmében. Elvégre, mint tudjuk, némi fojtogatás, pofozás is a normális üzletmenet része.
Érdemes lesz megfogyelni a sajtót. A bemikrofonozott büfésről percek alatt ki fog derülni, hogy adócsaló, illetve maga is maffiamódszereket alkalmaz. Sőt, már az iskolában is puskázott. A vicc az, hogy alighanem mindez igaz is, bár más kérdés, hogy egy vállalkozó hogyan maradhat talpon ma Magyarországon adócsalás nélkül, illetve vajon milyen módszerekkel lehetne fennmaradni Veres-Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol a helytartó és becses családja élet-halál ura? Erre persze egy lap se fog kitérni: a lényeg az lesz, hogy a büfés a gazember, Veres pedig nem fekete, hanem fehér - elvégre azt is megírta Stendhal, lehet választani. Annak idején mikor Tomcat került be, valahogy fel se merült a baloldali pártlapokban és párttévékben az ártatlanság vélelme - ez csak a hercegfiaknak dukál.
Hát, érdekes ország ez az Abszurdisztán. Ha Japánban kisiklik egy vonat, lemond a közlekedési miniszter. Azonnal, kéretlenül. Még jó, ha nem követ el harakirit, bár az is megeshet. Mikor az angol miniszter egy voltaképp ártatlan, kis törvénysértéssel segített egy havernak (és semmilyen milliárdok nem forognak eközben), mennie kellett, annak ellenére, hogy vakként nagyon szépen demonstrálta addig a kormányban a fogyatékosok esélyegyenlőségét. Ahol a demokrácia nem lózung, hanem tény, ott a közéleti szereplők feddhetetlensége a követelmény, és aki ennek nem felel meg, lapátra kerül.
Elég félelmetes, hogy semmilyen rendőri intézkedés nem történt és nem is fog történni a zsarolók, fojtogatók üzleti tárgyalók ellen: nálunk, Abszurdisztánban tavaly október 23. óta a jogállam totálisan relativizálódott. A hatalom berkein belül büntetés nem adható senkinek, eljárást se lehet indítani kormánytag rokonai ellen. Ugyanakkor rendőri kötelesség a kormány védelme bármi áron: értve ezalatt a megzsarolt hamisan vádoló, adócsaló, stb. (a nem kívánt rész törlendő) büfés életének teljes tönkretételét, esetleges börtönbe jutattását koholt vagy valós vádakkal. Adócsaló ugyanis ma Abszurdisztánban nem az, aki látszatcéget (Fittelina Kft.) hoz létre saját villája kacsaláb-kiépítésének adóelkerülésére, hanem akire központi utasításra rámászik az APEH. Kérdés, hogy ez a folyamat meddig fejlődik, és mennyire korrumpálódik össze a hatalom az erőszakszervezetekkel? Mert ha kellő mélységben összenőnek, akkor ezt a bagázst sehogy se lehet majd elzavarni, megtalálják a módját. Már eddig is ritka gyanúsak voltak a rendőrkastély-lövéses és hasonló provokációk: ugyan mi akadályoz meg egy totálisan erkölcstelen hatalmat abban, hogy akár vért is ontson, hogy székeit megtarthassa?
Nem ostobaság ám a bejáratott demokráciák politikusi feddhetetlenség iránti elvárása (még ha annyiszor le is bukik ott így is egy-egy politikai szereplő). Tegyük fel ugyanis - pusztán a gondolatkísérlet kedvéért - hogy Veres hercegfiak valóban a ma hullott hóhoz hasonlóan szeplőtelen erkölcsűek, és csupán a gazember büfés provokált és hazudozott. Egy dolog akkor is tény: a két ifjú herceg valamilyen üzleti viszonyban áll a maffiózó büféssel. No és akkor a kedves papa kinek az oldalára fog állni, ha valamilyen konfliktus tör ki köztük? És vajon milyen eszközökkel? Még véletlenül se veszi igénybe a politikai hatalmát, ugyebár?
Józan ember aligha vonja kétségbe, hogy a fenti kérdésekre aligha adható megnyugtató válasz. Veresnek egy bejáratott, működő demokráciában mennie kellene, azonnal és minden nyekergés nélkül. Itt meg az lesz a vége, hogy pert nyer majd, mosolygó hercegfiaival karöltve emelt fővel távozik a bíróságról; az ítélet indoklásában ott szerepel majd, hogy büntetőeljárás sem indult a hercegfiak ellen bűncselekmény alapos gyanúja hiányában - és a bíróság nem fogja észrevenni, hogy ma már nem az ellen indul büntetőeljárás, aki zsarol vagy lop, hanem csak az ellen, aki mindezt a kormány beleegyezése, segítsége nélkül teszi.
Veres miniszter maffiakapcsolatú fiaival és kétes külföldi partnereivel egyértelmű nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Na de idézzük a klasszikusokat arról az oldalról: "Na és?"
