Ha egyszer az ember belekezdett valamibe, fejezze is be. Írtam egy posztot a magyar külpolitika erejéről általában (a második világháború óta minden egyes magyar külügyér olyan volt, hogy a nyúl is taszigálta...). Ezután következett az a poszt, amely a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja tombolva elutasított kísérletéről - és a magyar diplomácia ezzel kapcsolatos totális közönyéről - számolt be: a kisebbségi magyarok szerették volna a nürnbergi törvényekkel édestestvér Benes-dekrétumokat végre ad acta tenni, illetve az ártatlan magyaroknak okozott sérelmeket, károkat 62 évvel később orvosolni.
Már akkor jeleztem, hogy a Meciar-Slota-Fico-tengely nemhogy lerúgta az asztalról a magyar kezdeményezést, de gőznyomásos lila fejjel bömbölve készült újabb magyar-alázó intézkedésrekre. Tessék, meg is kaptuk. A fasiszta, fajgyűlölő többségű tót parlament (elvileg EU-tagok, de mifélék...) 62 évvel a háború után megerősítette és eltörölhetetlennek nyilvánította a magyarokat származási-faji alapon kollektív bűnösnek állító Benes-dekrétumokat http://index.hu/politika/kulfold/benes5528/ .
Ez a döntés egyszerűen fasiszta, nem más. Vajon mi lenne, ha ugyanezt a zsidók ellen kísérelték volna meg? Elvégre a Tiso-féle szlovák állam éppenséggel ugyanolyan antiszemita politikát folytatott, mint a német szövetségesek akkoriban gyakorlatilag mind - és Tisót ma a tót politikai elit egy része példaképének tekinti...
A jelek szerint az Európai Unióban a magyar az a nép, aki ellen mindent meg szabad tenni! Nincs még egy tag, akivel szemben faji törvényt kockáztatna meg bárki is!
MIT TESZ A MAGYAR KÜLÜGY??? Íme!
Következzen egy részlet egy interjúból a külügyminiszternővel, megtalálható a külügyminisztériumi honlapon (www.kulugyminiszterium.hu):
NJ: Miniszter asszony! Hadd jöjjek még közelebb hozzánk Koszovótól, egészen, mondjuk, Pozsonyig! Tegnap a szlovák parlament megerősítette a Benes-dekrétumokat. A kérdésem az, hogy kell-e ezzel foglalkozni? Van-e bármi jelentősége most az egyesült Európai Unióban - a barátságtalan gesztuson túl - egy ilyen döntésnek? A Benes-dekrétumok arról szóltak a második világháború után, hogy a Csehszlovákiában élő németeket és magyarokat kollektívan bűnösnek kiáltották ki, megfosztották állampolgárságuktól, jogaiktól, elvették az ingatlanjaikat, a magyar egyetemistákat kirúgták az egyetemről, lehetne sorolni, satöbbi, satöbbi. Most Szlovákia EU-tagországként egy ilyen döntést megerősít! Mit kell ebben a helyzetben tenni?
GK: Azt gondolom, hogy mindenképpen foglalkoznunk kell vele. Az a furcsa dolog történt, hogy a szlovák parlament - miközben megerősítette a Benes-dekrétumokat - aközben egy olyan mondatot is elfogadott, hogy a kollektív bűnösség elvét viszont nem fogadja el. De az egész dekrétum arról szól, hogy a kollektív bűnösség elve alapján mi minden következmény sújtotta a németeket és a magyarokat. Őszintén szólva, én borzasztóan szomorú voltam ettől tegnap. Szlovákia az Európai Unió tagországaként elfogadta minden állampolgár jogegyenlőségét; elfogadta azt az értékrendet, amely alapján az Európai Unió működik. Most ez fényévnyi távolságra van attól.
MV: Mit lehet tenni?
GK: Amit tettünk egyelőre az, hogy mindenki egyértelművé tette a saját álláspontját. Gyurcsány miniszterelnök úr nyilatkozott, a parlamenti pártok megszólaltak. Nagyon rossznak tartom ezt a döntést, mert most ezen a szálon kell folytatnunk mindenképpen a megbeszéléseket szlovák kollégáinkkal, miközben elindult egy nagyon pozitív folyamat Szlovákiában és Magyarországon is: a civil társadalom, az emberek maguk azt mondták, hogy nem a múltba szeretnének visszafordulni, hanem előre néznének.
MV: Tesz Magyarország lépéseket annak érdekében, hogy az Európai Unió és az Európai Parlament ügye legyen ez?
GK: Beszéltünk európai parlamenti képviselőinkkel is. Közvetlenül ezt nem tudjuk - és nem is akarjuk - befolyásolni. De egyeztettünk tegnap.
MV: Javasolhatták-e, hogy vegye ezt napirendre az Európai Parlament?
GK: Őszintén remélem, hogy tárgyalni fogja az Európai Unió. Ez ugyanis oly mértékben mond ellent az Európai Uniónak…
MV: Mi javasolni fogjuk azt, hogy tárgyalja ezt az Európai Unió hivatalosan?
GK: Hogy hivatalosan, azt nem tudom. Ezt végig kell gondolnunk. Magam azt gondolom, hogy az Európai Parlament az elsődlegesen, amelynek most itt állást kell foglalni.
MV: Mi miért nem javasoljuk ezt?
GK: Azért, mert meg kell látnunk, hogy igazából mi a szlovák reakció. Most meglehetősen erős reakciók vannak...
MV: De, hát, megerősítették a Benes-dekrétumokat.
GK: Az volt először. Úgy gondolom, hogy lesz aztán egy következő szlovák reakció, amely - remélhetőleg - visszalép ehhez képest.
MV: Mint tudjuk: „a remény hal meg utoljára”. Köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk.
GK: Én is köszönöm a lehetőséget.
Vagyis semmit, gondolom, csak magában nyávog picit, mint az oldalbarúgott macska. Sőt. Majd jön Fico, és Gyurcsánnyal parolázva okosakat mondanak a nemzetiségi követelések időszerűtlenségéről, és egyetértrenek abban, hogy Malina Hedvig ügye tót belügy, és egyébként is túl nagy nyilvánosságot kapott... Egyébiránt a magyarországi tót kisebbségieknek is megadja Tótország a kettős állampolgárságot szó nélkül, ha kérik. A felvidéki magyaroknak a magyar nem jár: sőt, Tótország ordított (mintha neki bármi köze lenne hozzá, nem is beszélve a kölcsönösségről), amikor egyáltalán a magyar igazolvány bevezetésre került.
A kölcsönösség velünk szemben - hála szúnyogizmú külpolitikánknak - úgy néz ki, hogy míg a szomszédok magától értetődően állampolgáraikká emelik a magyarországi nemzetiségieket, nekünk ugyanők ezt megtiltják. Érdekes, hogy a magyar külügy a kézenfekvő kölcsönösségre gyakorlatilag soha nem is hivatkozott - elvégre nekünk nem lehet azonos jogunk a trianoni hiénáinkkal, akik az országot szétharapdálták...
Kedves Olvasóim! Immár naponta 150-200 (a csúcs 308) látogatót regisztrál a rendszer. Ha egyetértetek velem, kérlek Titeket, hogy csatlakozzatok a most indított akciómhoz: küldjetek Ti is levelet a magyar külügyminisztériumnak (és ha lehet, népszerűsítsétek ezt az akciót ismerőseitek, barátaitok körében)!
A következő, rövid és érthető, könnyen leírható szöveget javaslom (mindenkinek lelke rajta, hogy nevét is adja-e, én a magam részéről polgári nevemmel aláírom a saját levelemet):
A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma részére, Göncz Kinga külügyminiszternek
1027 Budapest, Bem rakpart 47.
Tisztelt Külügyminiszter Asszony!
Követelem, hogy Magyarország külpolitikájáért felelősként Ön haladéktalanul a lehető legkeményebb hangú jegyzékben tiltakozzon az ellen, hogy Szlovákia a nürnbergi faji törvényekhez hasonló, a magyarokat pusztán nemzetiségi hovatartozásuk miatt automatikusan bűnössé nyilvánító Benes-dekrétumokat 2007-ben megerősítette. Követelem, hogy emiatt haladéktalanul forduljon az Európai Unióhoz, bejelentve, hogy Szlovákiában faji alapon megkülönböztetik az állampolgárokat, és kérje az EU szerveit, hogy emiatt Szlovákiát szankciókkal sújtsák.
Tisztelettel: Molnárgörény
