A Bombagyárban nincs híve a Gyurcsány-kormánynak; ha mégis volna, az vagy mazochizmusból, vagy megbízás alapján regisztrált. Itt mindenki azt kívánja, hogy ez a gazemberek kormánya takarodjon el, de a lehető leggyorsabban. Ezek a börtönön kívül mindenre méltatlanok: az alattomos, öntelt hazug csirkefogó Gyurcsány vezette társaságban vaskos maffiózó (Veres János), közpénz-szétszóró szélhámos (Kóka János), önbizalommal teli félhülye dilettáns (Horváth Ágnes), és jogvédőből kreált jogtipró (Takács Albert) egyaránt előfordul. Minél korábban takarítja ki a nép ezt a bandát, annál kisebb lesz a kár - bár már az is túl nagy, amit eddig csináltak.
A kormány legális - ami azt jelenti, hogy (többé-kevésbé) formailag törvényes eljárás keretében jutott hatalomra. A legitimitása - vagyis a hatalom érdemben néptől eredő volta - azonban teljességgel hiányzik: a magyar nép döntő többsége elutasítja azt, amit tesznek. Erre nem kértek és nem kaptak felhatalmazást, hiszen a győzelemmel végződő kampányban épp az ellenkezőjét ígérték, mint amit most tesznek. Márpedig egy legitimitás nélküli kormány ne alakítson át gyökeresen társadalombiztosítást, ne lopja szét a megmaradt vagyont, és még hosszan folytathatnám.
Azt tudni kell, hogy amit mostanában készülnek elkövetni - és amit már részben meg is tettek - az gyakorlatilag visszavonhatatlan! A maradék állami vagyon széthordása, illetve a TB és az egészségügy privatizálása, ha megtörténik, rendkívül nehezen és hatalmas költséggel változtatható meg - akkorával, hogy abba egy becsületes kormány is belerokkanna az országgal együtt. Amit ugyanis egyszer magántulajdonba adtak, azt csak hatalmas költséggel lehet visszavásárolni - a kártalanítás nélküli államosítás ugyanis szóba sem jöhet, ez bolsevik technika.
Tehát: a Gyurcsány-bandát addig kell elzavarni, amíg nem okoz végzetes károkat! Na de hogyan? Terembura elemzését legfeljebb a nagyon szenvedélyesek képtelenek elfogadni: szinte minden módszer ellen nagyon súlyos érveket lehet felhozni.
Vegyük végig nagyon röviden. A tömegtüntetéseket a rendőri brutalitás és az azóta történt tüntetéseken látható egyértelmű erőszakfenyegetések (a sok száz Darth Vader demonstratív felvonulása) a gyakorlatban egyelőre kiiktatták: a lakosság zöme nem mer kimenni az utcára. A kormány nagyon is egyenesen fenyeget, illetve szélsőségekkel rémisztget, nem hatástalanul. A sztrájk hatalmas kudarc lett: a hajdan kádertemetőként működő szakszervezetek ezúttal is bebizonyították, hogy annyira kemények, mint a mosott szar avagy a mai magyar külpolitika...
Az aktív polgári ellenállás általában tömeges, de szabálysértésen túl nem menő demonstratív jogtalan cselekményekben testesül meg: útlezárás (teljes!), sínekre leülés, stb. Ugyanaz a baj vele, mint a tömegtüntetésekkel: a megfélemlített emberek nem merik elegen megtenni. Tomcatet ugyan beviszik ilyesmiért szinte hetente, de egy ember kevés, húszezer meg nem jön össze.
A nyílt erőszak terrorjellegű változata szóba sem jöhet: az nem gyengítené, hanem stabilizálná a kormányt, hiszen a fenyegetettségre remekül rá lehet játszani, és előadni a rendpártit - továbbá aterror erkölcsileg sem vállalható. A "szabályos" fegyveres forradalom - mely mellett sok érv szól, legerősebben a rendszerváltás befejezetlensége - egyelőre nem valószínű: kevesen vállalkoznának a harcra, a siker esélye kicsi lenne. Emellett komoly baj, hogy a forradalom nagy anyagi és emberveszteséggel járna, sőt, utána szinte biztosan előbújnának rejtekhelyükről az eddigi gazemberek, és pénzzel-kapcsolatokkal visszakapaszkodnának - annyi lenne az újdonság, hogy 1956 után az MSZP egy újabb olyan forradalom hőseit koszorúzgatná, akiket maguk a pártkatonák gyilkoltak le...
A népszavazás a Fidesz politikai pótcselekvése: még sikere esetén se fog történni semmi, de valószínű, hogy a nyíltan kormánypárti Országos Választási Bizottság asszisztálásával simán elhúzzák 2010-ig, amikor már teljesen lényegtelen lesz.
Akkor mit lehet tenni? Itt az ideje, hogy szó szerint idézzük Teremburát:
A kormány legális - ami azt jelenti, hogy (többé-kevésbé) formailag törvényes eljárás keretében jutott hatalomra. A legitimitása - vagyis a hatalom érdemben néptől eredő volta - azonban teljességgel hiányzik: a magyar nép döntő többsége elutasítja azt, amit tesznek. Erre nem kértek és nem kaptak felhatalmazást, hiszen a győzelemmel végződő kampányban épp az ellenkezőjét ígérték, mint amit most tesznek. Márpedig egy legitimitás nélküli kormány ne alakítson át gyökeresen társadalombiztosítást, ne lopja szét a megmaradt vagyont, és még hosszan folytathatnám.
Azt tudni kell, hogy amit mostanában készülnek elkövetni - és amit már részben meg is tettek - az gyakorlatilag visszavonhatatlan! A maradék állami vagyon széthordása, illetve a TB és az egészségügy privatizálása, ha megtörténik, rendkívül nehezen és hatalmas költséggel változtatható meg - akkorával, hogy abba egy becsületes kormány is belerokkanna az országgal együtt. Amit ugyanis egyszer magántulajdonba adtak, azt csak hatalmas költséggel lehet visszavásárolni - a kártalanítás nélküli államosítás ugyanis szóba sem jöhet, ez bolsevik technika.
Tehát: a Gyurcsány-bandát addig kell elzavarni, amíg nem okoz végzetes károkat! Na de hogyan? Terembura elemzését legfeljebb a nagyon szenvedélyesek képtelenek elfogadni: szinte minden módszer ellen nagyon súlyos érveket lehet felhozni.
Vegyük végig nagyon röviden. A tömegtüntetéseket a rendőri brutalitás és az azóta történt tüntetéseken látható egyértelmű erőszakfenyegetések (a sok száz Darth Vader demonstratív felvonulása) a gyakorlatban egyelőre kiiktatták: a lakosság zöme nem mer kimenni az utcára. A kormány nagyon is egyenesen fenyeget, illetve szélsőségekkel rémisztget, nem hatástalanul. A sztrájk hatalmas kudarc lett: a hajdan kádertemetőként működő szakszervezetek ezúttal is bebizonyították, hogy annyira kemények, mint a mosott szar avagy a mai magyar külpolitika...
Az aktív polgári ellenállás általában tömeges, de szabálysértésen túl nem menő demonstratív jogtalan cselekményekben testesül meg: útlezárás (teljes!), sínekre leülés, stb. Ugyanaz a baj vele, mint a tömegtüntetésekkel: a megfélemlített emberek nem merik elegen megtenni. Tomcatet ugyan beviszik ilyesmiért szinte hetente, de egy ember kevés, húszezer meg nem jön össze.
A nyílt erőszak terrorjellegű változata szóba sem jöhet: az nem gyengítené, hanem stabilizálná a kormányt, hiszen a fenyegetettségre remekül rá lehet játszani, és előadni a rendpártit - továbbá aterror erkölcsileg sem vállalható. A "szabályos" fegyveres forradalom - mely mellett sok érv szól, legerősebben a rendszerváltás befejezetlensége - egyelőre nem valószínű: kevesen vállalkoznának a harcra, a siker esélye kicsi lenne. Emellett komoly baj, hogy a forradalom nagy anyagi és emberveszteséggel járna, sőt, utána szinte biztosan előbújnának rejtekhelyükről az eddigi gazemberek, és pénzzel-kapcsolatokkal visszakapaszkodnának - annyi lenne az újdonság, hogy 1956 után az MSZP egy újabb olyan forradalom hőseit koszorúzgatná, akiket maguk a pártkatonák gyilkoltak le...
A népszavazás a Fidesz politikai pótcselekvése: még sikere esetén se fog történni semmi, de valószínű, hogy a nyíltan kormánypárti Országos Választási Bizottság asszisztálásával simán elhúzzák 2010-ig, amikor már teljesen lényegtelen lesz.
Akkor mit lehet tenni? Itt az ideje, hogy szó szerint idézzük Teremburát:
"Marad azonban egy eszköz, amit nálunk jó és sikeres hagyomány támogat, ami nem félelemkeltő, alig tettenérhető, és viszonylag alacsony társadalmi költségekkel jár az alkalmazása. Jelen körülmények között mindenképp olcsóbb alkalmazni, mint nem. Ez pedig a passzív rezisztencia. A magyar történelem során kétszer is bejött s utána mindig nyugalmas, de energikus megújulás következett. Először II. József reform-diktatúrája ellen, aztán a kiegyezés előtti időkben az osztrák gleichschaltolás megakadályozására vetettük be. Voltaképp a Kádár-diktatúra idején is ez volt az egyetlen használható fegyver, még ha mondani nem is merte senki."
A passzív ellenállás előnyeit higgadt fejjel könnyű belátni. Nem igényel komoly bátorságot, és formailag nem jogellenes, tehát jogállamban nagyon nehezen büntethető - főleg nem tömeges formában. Nem kell megszervezni sem, spontán részvétellel terjedhet. Nem kell elismerni semmit, ha a rendőrnek valami nem tetszik: bizonyítsa be ő, hogy politikai célból csinálunk valamit...
Mi lehet a cél? Csakis egy dolog: az Országgyűlés oszlassa fel magát. Ez törvényes, van rá mód; többet pedig azért nem szabad követelni, mert akkor a többletkövetelésekben óhatatlanul megoszlanak a nézetek. A kormány menesztésében és a hazugságkampánnyal eldöntött választások megismétlésében most körülbelül 75 %-os a konszenzus. Ennél részletesebb célban már nem; de a visszafordíthatatlan károkozást a kormánybuktatás már megakadályozná. Hogy aztán ki kerül hatalomra - majd azon a folyón is átkelünk, de előbb érjünk a partra!
Hogyan lehet passzívan ellenállni? Igen könnyen. A legegyszerűbb: autóval is, gyalog is LASSAN MENNI. Innen kapta nevét a mozgalom: Lassan a testtel! Ha 10 km/órával a megengedett sebesség alatt maradunk, elég tisztes közlekedési zavar jön létre. Ha a szűkebb aluljárókban is komótosan ballagunk: ugyancsak. Ezért senkit nem lehet megbüntetni, feltéve, ha nem ismeri el, hogy politikai tiltakozást végez. Különösen télen nem tud a rendőr mihez kezdeni azzal az érveléssel, hogy (ha ott száraz is) bárhol csúszhat az út, és ennyi a biztonságos sebesség. Kész. Bizonyítsa az ellenkezőjét, ha tudja... Össze lehet röffenni húszan, és pár percre lezárni egy aluljárót. Mikor megjön a zsaru, hát szétoszlunk. Csak úgy, csendesen. De soha nem tudhatják, honnan jön a következő negyedórás zavar - ez pedig valószínűtlen gyorsasággal kifárasztja a hatóságot, főleg, hogy mindig csak a levegőt markolhatja. Ha emiatt több bűncselekményt nem tudnak felderíteni: akkor pedig üvöltünk! Micsoda közbiztonság ez, kérem?
A közlekedés-lassító passzív ellenállóknak célszerű valamilyen jelet viselniük (Terembura a nyolcágú csillagot javasolja, mert az senkinek se jelképe, nem köthető párthoz vagy irányzathoz - akár eltérő színben is). Még a jelkép viselése sem bizonyít semmit: vagyis a passzív ellenálló nem kerül fogdába, nem lehet törvényesen megbüntetni. Az egész mozgalomnak már honlapja is van: ott is bátran eszmét lehet cserélni arról, milyen módszerekkel lehetne a kormányt és a parlamentet lemondásra kényszeríteni.
Még két lehetőség felmerült már a módszerekre: különösen közalkalmazottak, köztisztviselők (de ők bármiféle külső jelzés nélkül) egyszerűen csak tartsák be az összes, munkájukra vonatkozó bürokratikus ostobaságot. Sőt, a bonyolultabbak értelmezésére még kérdezzenek is rá, és szigorúan a kapott válasz szerint járjanak el. Ismerve a nagyon ostoba szabályokat, ez önmagában megfelezi a teljesítményt. Szintén lehetséges, és a kormánynak nagyon fájdalmas mód (bár ezt csak az teheti, akinek van annyi pénze, hogy megengedheti magának) a multik bojkottja. A multik ugyanis alapvetően nem ideologikusak, bárki bármit mondjon: pénzt akarnak keresni, jó sokat. Ha pedig a kormányellenes ellenállók bojkottja miatt a bevétel csökken: a kormány ellen fordulnak.
A passzív ellenállás tehát lehetőség a cselekvésre. Nem mozgalmas, nem hősies - de vállalható és eredményes, legalábbis a magyar történelemben kétszer is igen sikeres volt. Itt az idő leporolni ezt a régi, de jó fegyvert, és orrbaverni vele őszödi ormánybajnokunkat!
Mi lehet a cél? Csakis egy dolog: az Országgyűlés oszlassa fel magát. Ez törvényes, van rá mód; többet pedig azért nem szabad követelni, mert akkor a többletkövetelésekben óhatatlanul megoszlanak a nézetek. A kormány menesztésében és a hazugságkampánnyal eldöntött választások megismétlésében most körülbelül 75 %-os a konszenzus. Ennél részletesebb célban már nem; de a visszafordíthatatlan károkozást a kormánybuktatás már megakadályozná. Hogy aztán ki kerül hatalomra - majd azon a folyón is átkelünk, de előbb érjünk a partra!
Hogyan lehet passzívan ellenállni? Igen könnyen. A legegyszerűbb: autóval is, gyalog is LASSAN MENNI. Innen kapta nevét a mozgalom: Lassan a testtel! Ha 10 km/órával a megengedett sebesség alatt maradunk, elég tisztes közlekedési zavar jön létre. Ha a szűkebb aluljárókban is komótosan ballagunk: ugyancsak. Ezért senkit nem lehet megbüntetni, feltéve, ha nem ismeri el, hogy politikai tiltakozást végez. Különösen télen nem tud a rendőr mihez kezdeni azzal az érveléssel, hogy (ha ott száraz is) bárhol csúszhat az út, és ennyi a biztonságos sebesség. Kész. Bizonyítsa az ellenkezőjét, ha tudja... Össze lehet röffenni húszan, és pár percre lezárni egy aluljárót. Mikor megjön a zsaru, hát szétoszlunk. Csak úgy, csendesen. De soha nem tudhatják, honnan jön a következő negyedórás zavar - ez pedig valószínűtlen gyorsasággal kifárasztja a hatóságot, főleg, hogy mindig csak a levegőt markolhatja. Ha emiatt több bűncselekményt nem tudnak felderíteni: akkor pedig üvöltünk! Micsoda közbiztonság ez, kérem?
A közlekedés-lassító passzív ellenállóknak célszerű valamilyen jelet viselniük (Terembura a nyolcágú csillagot javasolja, mert az senkinek se jelképe, nem köthető párthoz vagy irányzathoz - akár eltérő színben is). Még a jelkép viselése sem bizonyít semmit: vagyis a passzív ellenálló nem kerül fogdába, nem lehet törvényesen megbüntetni. Az egész mozgalomnak már honlapja is van: ott is bátran eszmét lehet cserélni arról, milyen módszerekkel lehetne a kormányt és a parlamentet lemondásra kényszeríteni.
Még két lehetőség felmerült már a módszerekre: különösen közalkalmazottak, köztisztviselők (de ők bármiféle külső jelzés nélkül) egyszerűen csak tartsák be az összes, munkájukra vonatkozó bürokratikus ostobaságot. Sőt, a bonyolultabbak értelmezésére még kérdezzenek is rá, és szigorúan a kapott válasz szerint járjanak el. Ismerve a nagyon ostoba szabályokat, ez önmagában megfelezi a teljesítményt. Szintén lehetséges, és a kormánynak nagyon fájdalmas mód (bár ezt csak az teheti, akinek van annyi pénze, hogy megengedheti magának) a multik bojkottja. A multik ugyanis alapvetően nem ideologikusak, bárki bármit mondjon: pénzt akarnak keresni, jó sokat. Ha pedig a kormányellenes ellenállók bojkottja miatt a bevétel csökken: a kormány ellen fordulnak.
A passzív ellenállás tehát lehetőség a cselekvésre. Nem mozgalmas, nem hősies - de vállalható és eredményes, legalábbis a magyar történelemben kétszer is igen sikeres volt. Itt az idő leporolni ezt a régi, de jó fegyvert, és orrbaverni vele őszödi ormánybajnokunkat!
