Elfogyott a "monszun". Gyerekkoromban még május második fele arról volt nevezetes, hogy reggel sütött szépen a nap, aztán nagy, habos-fodros cumulonimbusok tornyozódtak fel, délután tisztes zivatarok voltak, estére pedig elcsendesedett, lelappadtak a fellegek és kezdődött elölről. Bár ez nem monszun, csak valami mediterrán behatás, mi házi kezelésben monszunnak hívtuk.
Az utóbbi években az időjárás megőrült. Télen nincs hó, májusban nincs eső, nyáron vagy kiárad a Balaton, vagy elfogy a medréből, mert az eső csak a minden vagy semmi törvényét ismeri. Ma is: gyűlt a felhő, gyűlt-gyűlt keservesen, de aztán három kövér csepp után megadta magát és szétoszlott. Majd ha mégis fog esni, nyilván jéggel jön a dolog.
Kell ide atombomba egyáltalán? Kipufogókkal és erőműkéményekkel is totálisan szét lehet cseszni a Földet, fölösleges pukkantgatni hozzá. Hogy beledöglünk? Persze, bele. Na és? Kit érdekel? A lenagyobb füstölők (USA, persze, ki más) nem csökkentenek, nem egyezkednek, de milyen okos tanácsokat tudnak adni másoknak! Sőt, az indiánkiirtók, rabszolgatartók ma micsoda emberi jogi monitoringot tartanak évente világszerte (az ötvenhatos hitegetés és szarbanhagyás érdekes mód náluk nem téma) - miközben lassan a lélegzéshez való jogomat fogják megvonni. De sebaj, lesz levegő egy ideig még, hisz ahogy felmelegszik a bolygó, legelébb úgyis a hollandusok fulladnak meg, mint az eső után kiöntött giliszta a pocsolyában. Majd elosztjuk az ő oxigénjüket.
Kíváncsi vagyok, hogy az emberiség el bír-e menekülni még innen, vagy technika és elég közeli lakható bolygó híján itt döglünk meg csendesen. Én az utóbbira fogadnék...