Újabb újsághír: levették a Székelyföld határán kitett háromnyelvű plusz rovásírásos táblákat. A románoknak nem tetszett, így aztán hiába gyakori "kormány"párt az RMDSZ, tábla repült, kész, viszontlátásra.
Hivatalos magyar reakció? Szóljon, aki látta! Markó Béla pampogott kicsit, hogy mekkora hibát követtek el a jaj de nagyon nem EU-konform románok, aztán annyi. Sebaj, mehet Gyurcsány is majd Trianonra koccintani, mint dicső elődje, a levitézlett D-209, hátha akkor majd kap némi biztatást, hogy mikorra az utolsó székely is kihal onnan, akkor talán múzeumi jelleggel visszateszik a táblát.
A szerbiai magyarverések, a Malina Hedvig-ügy, de vehetjük az amerikai vízum kérdését is: csak ismételhetném magam, a magyar külpolitika ugyanis a dioxinos guargumival lágyított fos keménységével csapott oda minden egyes alkalommal. A furcsa az, hogy ki tudja miért, de az Antall, illetve Orbán vezette kormányok is gyakorlatilag hasonlóan harmatosan védték a magyar érdekeket. Hogy például korábban bejutott EU-tagként a román tagfelvételt a magyar kisebbség helyzetének korrekt rendezéséhez kötötte volna bármelyik kormány? Kérem, ehhez tökösnek kellett volna lenni!
Tulajdonképpen amilyen offenzív (bár sokszor visszahőkölő és olykor indokolatlanul óvatóssá váló) volt a revíziós magyar külpolitika a két háború között, olyan példátlanul puhány 1945 óta. A kommunista időkben sem volt ez másképp: emlékezzünk vissza, mekkora várakozás fűződött a Ceauschwitztől kikönyörgött csúcstalálkozóhoz, amikor a falurombolási program elkezdődött, és mekkora orrot kapott az akkori magyar vezetés, amikor a román gazember közölte velük, hogy román belügyekről eleve nem tárgyal...
Az Antall-kormánynak is első dolga volt alapszerződéseket kötni és a határok megváltoztathatatlanságát a Trianon-haszonélvező szomszédok számára garantálni úgy, hogy azért lényegében semmit se kaptunk cserébe. Se mi, sem a kinti magyar kisebbség. A kisebbségi jogokra vonatkozó alapszerződési passzusok papírrongyok, soha senki nem vette azokat komolyan.
Másik érdekes eset volt, amikor a Dunát elterelték, méghozzá éppen október 23-án, egy külön extra sértést küldve Magyarországnak. Nos, aki nem tudná: a magyar-csehszlovák határt a II. világháborút lezáró békék a Duna sodorvonalába, más néven a hajóút közepébe tették. Miután a tótok a hajóutat átvitték az üzemvízcsatornába, a fő vízhozammal együtt, nehéz lett volna nemzetközi jogi ellenérvet találni az ellen, hogy abban a pillanatban a magyar hadsereg előrenyomuljon a csatornáig, mondván, hogy ott az új határ. Mellesleg: a Tiszánál, Drávánál eleve gyakoriak a folyó mederváltozásai miatti határkorrekciók; továbbá: a Duna egyoldalú elterelését Hága jogtalannak mondta ki. Háború lett volna? Nem valószínű, de hogy most nem a vízhozam 10-20 %-a jutna nekünk (és soha nem 50, mint ahogy a hágai döntés előírta volna), az bizonyos. A tótok nem szívbajosak, az ő hadgyakorlataik ma is a Dunán vagy az Ipolyon történő átkelést és Magyarország lerohanását modellezik... Zavar ez valakit? Náluk senkit (na jó, talán a kisebbségi magyarokat), nálunk meg erről inkább nem beszélnek. A kormány főleg nem, de az ellenzék sem...
Az óvatos antinacionalisták érvelhetnek a kisantant állandó veszélyével, újraéledésével, és mondhatják, hogy a magyar ultratoleráns (avagy szerintem: hígított fos-erejű) külpolitika egy kicsi, gyenge ország önvédelme az ellenséges szomszédokkal szemben. Most nem is a nemzeti büszkeség oldaláról közelítem meg a dolgot, mert az szubjektív. A következő kérdést kell feltenni: A GYENGE, ERÉLYTELEN, ÉRDEMI ÉRDEKVÉDELMET SOHA EL NEM LÁTÓ, MAGYAR JOGOKRÓL RENDRE LEMONDÓ KÜLPOLIIKA VAJON MENNYIRE VOLT EREDMÉNYES AZ UTOLSÓ 60 ÉVBEN? JAVULT ETTŐL A MAGYAR KISEBBSÉGEK HELYZETE, ILLETVE MAGYARORSZÁG NEMZETKÖZI SZEMPONTBÓL SIKERESEBB VOLT-E, MINT KORÁBBAN?
Az én válaszom: nem, nem és nem. Sőt. A magyar kisebbséget beolvasztják, darabolják, távozásra kényszerítik, verik, kiszorítják, Benes-dekrétumokkal gyalázzák máig is. A legszomorúbb, hogy a kisantant zsákmányolóinak nem éppen toleráns sovén agresszivitása igenis eredményes! Nézzük már meg, hogyan sikerült a korábbi etnikai arányokat a magyarok hátrányára változtatniuk! A legkeményebb elnyomás és jogfosztás bizony működik - ma még nem a falanszterben, hanem egy igazságtalan, farkastörvények által kormányzott világban élünk. Magyarországot pedig a nemzetközi közösség magasról leszarja. Az EU-val szemben nem sikerült érdekeinket megvédeni (a kisantant belépőinek annál inkább!), az USA akkor fogallkozik velünk, ha potya támaszpont kell, a kisantant pedig áll, él és virul, szó nincs arról, hogy seggnyaló külpolitikánk megbontotta volna.
Egyszóval: az erélytelen külpolitikát nem azért kell feladni, mert turbómagyar nemzeti öntudatunk követeli meg, hogy az asztalra csapjunk! Azért kell változtatni, mert 60 év szüntelenül záporozó pofonjai demonstrálják: ez az út csak a tüskebozótba, a pöcegödörhöz vezet... Játsszunk el a gondolattal: vízumkötelezettség az USA ellen, a Székelyföld-táblák levétele után a magyarországi román helységnévtáblák azonnali ledobatása, a Szulejmán-emlékmű és a szovjet "hősi" emlékművek beszántása, a szerbiai magyarverésekre válaszként pedig a szerb kisebbségiek elleni elnyomó intézkedések, illetve bármilyen magyarellenesség esetén az alapszerződések felmondása. Nem mind demokratikus, nem is mind esztétikus, ez tény. De a mai világban a gyengeséget senki se tiszteli, és aki itt harapásra tartja a torkát, az nem kegyelmet kap, mint a valódi farkasoknál, hanem röhögve átharapják neki. Az a szép a diplomáciában, hogy a viszonosság elve eléggé elfogadott, tehát ha minden magyarellenes sértést megtorlunk valahogyan, előbb-utóbb meggondolnák, hogy belénk törölgessék a lábukat, akár Szerbiáról, akár a világ főcsendőréről van szó... Mindig azt csesztetik, aki hagyja magát! Vegyük észre, hogy a nemzeti érdekeikért kőkeményen kiálló országok se sodródnak naponta háborúba (sőt, olykor egyáltalán nem), így elvész az utolsó érv is, amivel a balliberálisok rémisztgethetnek. Románia még az oroszokkal-ukránokkal is szembeszállt Moldova ügyeiben, és hogy, hogy nem, nem tiporták el, sőt, jó esélye van arra, hogy előbb-utóbb bekebelezze Moldovát. Koszovó felosztása küszöbön áll, úgyhogy Európában lassan bekövetkeznek a határváltozások is. Ha így folytatjuk, a Tisza Szolnoknál is határfolyó lesz...
