A bő fél év alatt, amióta bekapcsolódtam a blogolvasásba-kommentelésbe, majd magam is elindítottam ezt a blogot, figyeltem, hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző és az azonos politikai oldalon állók, hogyan nyilvánulnak meg, milyen eszközökkel érvelnek-vitáznak. Általában egy blognál meglehetősen egyértelmű, hogy gazdája jobb- vagy baloldali, de kommentelő mindkét oldalról akad mindenkinél (kivéve a gyakorlatilag nem látogatott blogokat).
A következő érdekességet figyeltem meg. A baloldaliak önbizalma tetemes: tényanyag vagy érvelés nélküli kioktatás-leugatás sokuknál alapvető vitaeszköz. Épp ezért felkészültségük nem is dönthető el - lehet, hogy mégsem ostobák, csak épp nem veszik a fáradságot arra, hogy érveket és tényeket sorakoztassanak fel. A legpregnánsabb példa erre az itt is többször idézett Kertész Péter-féle cionista blog; ott egy Fekete György nevű úr (akinek neve hűen tükrözi szellemi képességeit) a fő matador, hihetetlen gyenge módon. Előlem már el is futott, gyorsan "megsértődött" azon, hogy egy történelmi elemzésben nem hajbókoltam a holocaust, zsidók, stb. előtt - megjegyzem, szó sem volt zsidózásról, egyszerűen kívülről, távolságot tartva közöltem vele mondandómat (hogy pl. az 1919-es bolsevik rémuralmat nem kéne nagybetűvel Tanácsköztársaságnak írni, és dicsérgetni még ma is).
Itt van aztán a simlis balos blogger: Trichinella, a moderáló, aki a kellemetlen érveket gombnyomással tünteti el. Ellentéte a nem is mindig balos mavo, aki jobbra ütve ugyan acélkemény, de Gyurcsányt se szereti különösebben (csak Klónnak hívja): ő folyton fenyegetőzik a moderálással, de valójában nem él ezzel az eszközzel, és a szólásszabadságot tiszteletben tartja. Érdekes emberke, aki sűrű káromkodással leplezi azt, hogy tulajdonképpen kulturált alapjáraton, de nem szívesen mutatja. Belőle pár év múlva mérsékelt konzervatív lesz (hacsak nem győz Gyurcsány még egyszer, mert akkor alighanem szélsőjobbossá fog fejlődni)...
Vannak aztán a rendkívül érdekesen, élvezetesen író és hatalmas tudással felvértezett "szakkommentelők". Itt Terembura, máshol Shenpen és max_headroom a példa erre (Shenpennek van saját blogja is, sőt, angol nyelvűt is ír). Teremburát is folyvást próbáljuk rábeszélni, hogy írjon maga is, mert az a gondolatmennyiség, amely belőle fakad, könyveket is érdemelne. Érdekes, hogy ezek a koponyák rendre mérsékelt vagy erélyes konzervatív-jobboldali beállítottságúak; harcos balosban ilyet egyet sem láttam.
A balosok egymással mindig a lehető legudvariasabbak, és csak egészen ritkán mondanak ellent társaiknak (akkor is nagyon szerény stílusban). Ebben erősen különböznek a jobber-bloggerektől, akik olyan rondán be tudnak egymásnak szólni, hogy még. Szégyellem bár, és igyekszem elkerülni, de működésem hajnalán magam is beleestem ebbe a hibába... A mértékadó jobbosok berkeken belül is kőkemény vitákat folytatnak - nem sorolnám ide a finoman szólva nem mértékadó (Kiss Endre Farkas, avagy sodika) hőzöngőket, akiket a komolyabbak semmire se tartanak - őt épp Blogadmin osztotta ki egy korábbi írásában, teljes joggal. Az eszetlen feltűnősködés és öncélú zsidózás senkinek sem válik hasznára, kiváltképp nem a konzervatív-jobboldali gondolatnak. Zsidókat szidni szabad, és ez is a szólásszabadság elválaszthatatlan része: de az ég szerelmére, legyen konkrét oka a dolognak!
Vajon mit jelenthet a jobboldalon az egymás közti kemény beszéd? Bízom abban, hogy azt: a jobboldaliak határozottabban idealisták, és ragaszkodnak az általuk elképzelt dolgokhoz - továbbá komolyabban veszik a szólásszabadságot, és emiatt azonos oldalon lévő társaiktól is elvárják, hogy tűrjék a kemény bírálatot is. Remélem, hogy azért zörgetjük a kardunkat oly hevesen, mert erősebb a szándékunk a jobbításra, illetve gyengébb a nyájszellemünk, melynek jegyében az akolbélieket akkor is szeretni kell, ha épp a lábunkra lépnek (mint a szocihívők az őket kifosztó Gyurcsányt...). Bár az összetartást és a vélemények valamelyest szinkronizálását ugyanakkor hiányolom is: elvégre egységben az erő. Ne egymással csatázzunk, mialatt a baloldal rajtunk röhög...