Ezúttal újra némi könnyebb műfaj, de azért gondolkodni is megpróbálunk. Jelentem, a hétvégét horgászviskómban töltöttem: már az otthoni must is zajosan erjed, a kotyogó pattog rajta, mint a metronóm. Ha minden igaz, idén (a károk ellenére) már 30 liter fölé megy az összmennyiség. Jövőre félhektó, aztán egy egész, végül a májzsugor.
Horgásztam is - de minek. Idén, rendkívül örvendetesen, némi sulyom ismét kinőtt, kisebb mezők is összegyűltek. Ha már süllő nincs, megpróbáltam pontyozni. Érdekes: máskor szeptemberben evett a ponty, mintha az élete múlt volna rajta - mint ahogy az is múlt rajta, hiszen ilyenkor kellett a téli tartalékot felszedniük. Most ott voltak, lökdösték a nádat, turkáltak, de a kukorica nem kellett. Egy mozdítás nem sok, annyira se (finom konzervkukorica volt, meg is ettem a maradékot magam). Ugyanakkor a másik boton csontkukaccal próbálkoztam, fogdostam is szorgalmasan a combos bodorkákat, félkilós is akadt köztük.
Azért nagyon furcsa ez, mert - talán az olvasók egy része jártas halügyekben - a bodorka is eszi a kukoricát. Próbaképp kicseréltem a bodorkázón a csalit - onnantól hozzá se nyúlt semmi. Nem kell a téli zsírréteg a halaknak? Mert a csontkukac szinte tiszta fehérje, abból nem sok energia nyerhető... Megint nem lesz tél? A fecskék viszont elég korán elmentek, most alig egy-két dél felé nyilallót láttam, míg tavaly októberben is megfigyeltem párat.
A pontyok viselkedése is elég furcsa - még a víz is "jó" volt, árasztottak, az idő is melegedett - emberi számítás szerint harapniuk kellett volna. De nem. Korábban ez volt a főszezon, mert ilyenkor a halak valósággal zabáltak, minden óvatosságot félretéve. Most meg finnyáskodnak. Vajon miért? Nem tudom, de aggódom...
Vasárnap két csónak is beállt a szokásos süllőzőhelyemre - délben... Kérdeztem, van-e valami? Semmi! Mire horgásznak? Süllőre! Délben? Reggel se volt...
Bizony. Reggel se. És este se, amikor én álltam oda. De nem csak ezen az estén: már két éve elvétve lehet csak fogni, holott korábban félmázsát is begyűjtöttem egy évben. Van viszont törpeharcsa, irdatlan mennyiségben. Szinte állandóan cincálja-gyötri a süllőző kishalat vagy halszeletet a horgon, előbb-utóbb a nagyobbja be is pofálja valahogy, aztán ott tekergőzik a horgon... Nem mondom, végtére is finom hal, de azért mégse süllő. Ellensége viszont nincsen: szétfeszíthető erős, tűhegyes mell- és hátuszonytüskéi miatt egészben elnyelhetetlen, így se a ragadozó halak, se a halászó madarak nem kezdenek ki vele. Szaporodik, és immár biztosan kipusztíthatatlan ez a haszontalan amerikai jövevény. Jellemző, hogy a szintén amerikai pisztrángsügér (avagy fekete sügér) az egyetlen, mely legalább a törpeivadékokat eszi - de ennek a meghonosodása gyakorlatilag sikertelen volt, noha kárt nem tesz. Csak néhány, kisebb vízben alakult ki önfenntartó állománya.
Egyszóval fogtam pár darabosabb törpét, aztán meguntam az egészet. Elgondolkodtam kissé, hogy eddig behozták Amerikából a naphalat (kártékony ikrapusztító, haszna nincs), a törpeharcsát (hihetetlen szapora, ikra- és idavékpusztító, még ellensége sincs), Ázsiából az amurt (tönkretette a természetes hínárállományt) és a busákat (gyakorlatilag visszafoghatatlan planktonevők, hatalmas mennyiségű fekáliával terhelik a vizeket, húsuk pocsék rossz ízű). Talán mégse kellett volna mindig sokkal okosabbnak lenni a természetnél?
Még egy ijesztő dolog tűnt fel. Sikerrel elkaptam a gyerekek nátháját, így a pipa se esett jól - mégis, alkonyati-esti horgászathoz elő se kellett venni a szúnyogriasztót. Se pipa, se szúnyogriasztó, és semmi nem csípett meg. Jó, tudom: a görény az büdös - de nem erről volt szó, mert a családnak is feltűnt, hogy mennyire nincs szúnyog.
Baj az, hogy a víz mellett nincs csípőszúnyog? De mennyire! Így aztán nem lesz fecske sem, mert azt eszi; nem lesz küsz meg keszeg, mert az ivadéka tömegesen fogyasztja a csípőszúnyog apró lárváit; aztán végsősoron nem lesz süllő meg harcsa sem. Mindezt azért, mert idén a kukacbombázók havonta jöttek a szép sárga An-2 permetgéppel, és nyomták a halált a szúnyogokra. Csak remélhetjük, hogy legalább a biológiai Bacillus thüringiensist permetezték, hogy ne döglesszék meg a hasznos rovarok egész seregét "apró mellékhatásként". Mindezt azért, hogy egy-két finnyás nyaralónak ne kelljen csapkodnia vagy bekennie magát.
Nem kéne már a természettel baszakodni! Gyógyszerrel, élelmiszerrel mindenféle állatkísérleteket el kell végezni, mielőtt az emberi fogyasztást engedélyeznék - amikor viszont az ökoszisztémába csapunk bele baltával-vegyszerrel, akkor a kísérletet magunkon végezzük, hiszen annak mi is részei vagyunk... Úgyis eszünk már mindent, guargumitól az E-300-ig, azt se tudjuk, mit - hát nincs is már hátra, mint sterilre permetezni a vízpartokat, kivagdosni a fákat, és máris itt a szép, új világ...