Ünnepeljünk. Vízágyú alig, az életveszélyes CR-gázt nem vetették be, letartóztatottak száma csekély, azokat is nagyrészt elengedték. Egyelőre.

Élessel már lőtt egy idióta rendőr, de szerencsére csak lábontalált valakit (tagadják, persze, a golyó nem maradt a sebben, micsoda mázli - komoly összegben lefogadom, hogy a zsarul ott azonnal fegyvertisztításra kaptak parancsot a lövés után). Kíváncsi vagyok, meglesz-e a tettes - és ha igen, vajon felelősségre vonják-e, avagy kitüntetik, mert a rendőrsorfalból hősiesen odapörkölt a méterekkel távolabb ágáló-tiltakozó fegyvertelenekre. Megérdemelné a Gergényi-díjat...

Gyurcsány pedig baloldali reformnak nevezi 1956-ot, és nagy pofával - marad. Ő a hős, a forradalmár, aki akkora reformot mert a pofánkba hazudni, hogy Kádár egész sleppje nem mert annyit összelopni, mint a Veres-klán. Így néz ki a baloldali reform.

Éljen hát a forradalom! Az 1956-os - meg az a következő, amelyik reményeim szerint elsöpri ezeket az utolsó csirkefogókat. Gyurcsánynak előbb-utóbb kinéz a lámpavas. Nem vagyok híve az önbíráskodásnak, főleg nem a lincselésnek, de ennyi provokáció már sok. Gyurcsány a jellemtelenség archetípusa, és mint ilyen, csakis magának köszönheti, hogy ha valahol kihúzzák a páncélos autóból, fél perc alatt fel fogják kötni. Megérdemli, sokat küzdött érte.

Ha tudták volna azok, akik 1956-ban szembe mertek szállni benzinespalackkal-puskával az orosz tankokkal, hogy azért küzdenek, hogy ma egy ilyen-olyan csalással, adósimlivel, protekcióval milliárdossá vált szociopata gazember oszthassa az eszét a lehető legtenyérbemászóbb módon, és gátlástalanul táncoljon a magyarok hátán - hát alighanem magukon öntötték volna végig inkább a benzint, mint egykor Jan Palach...