Pontosan 63 éve követte el egy szovjet tengeralattjárós kapitány a második világháborúban a legsúlyosabb tengeri háborús bűncselekményt, amikor figyelmeztetés nélkül megtorpedózta és elsüllyesztette a Wilhelm Gustloff nevű, Kelet-Poroszországból menekülő civilekkel zsúfolt utasszállító hajót. A hajón több mint tízezren utaztak: öregek, nők és gyerekek (a férfiakat nem evakuálták, nekik harcolniuk kellett). Legalább kilencezren fulladtak a vízbe. Az utasszállító kivilágítva haladt; a szovjet tengeralattjáró mind a Portyázó Szabályokat, mind az emberiesség törvényeit a lehető legocsmányabb módon megszegte, amikor tüzet nyitott.

Nem az egyetlen tömeggyilkossága volt: Alekszandr Marinyeszko kapitány tíz nappal később, 1945. február 9-én a szintén menekülőket szállító Steuben utasszállítót süllyesztette el. Ötezer utasából alig hatszázan menekültek meg. Áprilisban a szovjetek elsüllyesztették a Goyát: 6220 utasából csak 165-en élték ezt túl... Marinyeszko volt a "legeredményesebb" szovjet tengeralattjáró-kapitány - egyben mintegy 13 és fél ezer ember gyilkosa. Nem katonákat ölt, hanem asszonyokat, gyerekeket, öregeket és sebesülteket. A három hajón mintegy 20 ezer menekülő civil vesztette életét a "hős" szovjet haditengerészet gaztettei miatt. Ugyanezen haditengerészet nem volt képes szembeszállni az északi, murmanszki angol-amerikai konvojok védelmében a német légierővel és tengeralattjárókkal - elvégre azok vissza is tudtak lőni -, "hősiességüket" védtelen menekülők halomra gyilkolásával mutatták meg.

Marinyeszko amúgy egy renitens alkoholista volt, aki ezért nem kapta meg akkor a Szovjetunió Hőse címet; sőt, le is fokozták és büntetőtáborban is volt. Mégis a Szovjetunió Hőse lett, holott 1963-ban elvitte az alkohol. 27 évvel később, 1990-ben ütötték hőssé azt a háborús bűnöst, aki a világtörténelem legtöbb halottjával járó hajókatasztrófáját okozta.

Összehasonlításképpen: a segédcirkálóként nyilvántartásba vett és felfegyverzett, továbbá hadi dugárut (lőszert és robbanóanyagot) szállító Lusitania elsüllyesztése, amely elé hadihajót is küldtek kíséretként (de a találkozás nem sikerült), az első világháborúban jelentős lökést adott az USA-nak az antant melletti hadbalépés felé. A halálos áldozatok száma 1198 volt. A békeidőben, jéghegybe ütközve elsüllyedő legendás Titanic 1517 embert vitt magával. A második világháború elején megtorpedózott Athenia utasszállítón - amelyről mennyivel többet lehet hallani! - mindössze 112 utas halt meg. Vagyis ezen a három híres hajón összesen nem volt harmadannyi áldozat, mint a Wilhelm Gustloffon...

A Lusitania legitim katonai célpont volt. Szinte biztos, hogy a hajót elsüllyesztő második robbanást a szállított robbanóanyag okozta (melyet sajtként és vajként könyveltek - de a hajónak nem volt hűthető raktere...). Az Atheniát elsüllyesztő Fritz-Julius Lemp még az angol Wikipedia szerint is méltányolhatóan tévedett, amikor segédcirkálónak nézte. A hajó szokatlan útvonalon, cikkcakkolva haladt - márpedig a Portyázó Szabályok tiltották az utasszállítók elleni támadást, és a háború elején a nyugati hatalmakkal lehetséges megegyezésben még bízó Hitler is szigorúan korlátozta tengeralattjáróinak ténykedését. Meglehetősen korrekt leírást olvashatunk a tévedés okairól és menthető voltáról ezen a helyen.

Fritz-Julius Lempet Hitler haditörvényszék elé akarta állítani - de végül ez nem történt meg, mert Lemp védekezését elfogadták: a hajó nem a megszokott kereskedelmi útvonalon, és nagy sebességgel cikkcakkolva haladt, így minden alap megvolt arra, hogy felfegyverzett segédcirkálónak tartsa. Az Athenia sebessége miatt nem volt módja hosszas megfigyelésre (a víz alá merült tengeralattjárót percek alatt elhagyhatta volna a gyors hajó) - így tévedése méltányolható okból történt. 28 amerikai állampolgár volt az áldozatok között - akikről sokszorta többet írt a hadtörténet, mint a Wilhelm Gustloff, a Steuben és a Goya húszezer halottjáról...

Marinyeszko kapitányt a tömeggyilkosságért sosem vonták felelősségre.