Einstein élt, Einstein él, Einstein élni fog. A relativitáselmélet pedig ismét fényes bizonyítást nyert!

Történt, hogy tegnap (helyesebben, múlt hét szerdán, csak a blog.hu épp akadozott, így a posztot nem tudtam átvenni a gyárból, aztán meg az állt le...) késő este a 3-as buszra szálltam volna fel a Móricz Zsigmond körtéri végállomáson. Este negyed tíz volt, mégis jókora tömeg állt a megállóban - nem szokás ez, valami nem stimmel. Rögtön meg is láttam, hogy micsoda: a kis utca végén, ahonnan visszafordul a végállomásra a járat, ott állt egy busz félig a kanyarban, villogó vészjelzőkkel.

"Affene, ez ott lerohadt, meg kell várni, amíg elrángatják a kanyarból!" - gondoltam elsőre. Könyv mindig van nálam, így hát beálltam szépen a lámpafénybe és olvasni kezdtem. Úgy húsz perc múlva azonban kezdtem türelmetlen lenni: gondoltam, elslattyogok addig a sarokig, és megnézem, miről van szó. Nos, a busznak nem volt semmi baja: egyszerűen a csuklós Volvo nem tudott befordulni és beszorult, mert egy újgazdagoid jellegű nagy, sötétített üvegű városi terepjáró állta el az utat, pont a sarokra parkolva.

Már több busz sorakozott fel egymás mögött, és két igen értelmes képű rendőr lézengett mellettük, kis felírótömbjüket lengetve. Megkérdeztem tőlük, hogy nem kéne odébblökni a vétkes autót? Elvégre egy buszjárat útvonalát teljesen elállta, forgalmi akadályt képez, és különben is. Van ez is akkora szabálysértés, mint tüntetni a kormány ellen... Erre a nagyobbik (mármint méretre, a rangját a fene figyelte - mindenesetre stílusa és szellemi képességei alapján én a fatörzsőrmesteri fokozatot szavaztam meg neki magamban) közölte, hogy "nem lehet, mert emberi jogok vannak!". Csendesen hozzátettem, hogy érdekesen relatív jogok ám ezek, ugyanis valahogy tüntetések körül nem nagyon léteznek. Fatörzsőrmesterünk megnyugtatott: már szóltak valakinek (gondoltam, akkor már csak órák kérdése, hogy a libling tréleres ideérjen - merthogy láttam én már sok balesetet, és érdekes volt, hogy egyik-másik rendőr valahogy mindig ugyanazt az autómentőt hívta ki - vajon miért?).

"Hívják ki a tűzoltókat azzal, hogy forgalmi akadály van, öt perc alatt itt vannak, és fél perc alatt odébbrakják!" - javasoltam; merthogy ilyet is láttam már rengeteget. Fatörzsőrmester úr csak nyegle "Nem kértünk tanácsot!"-tal válaszolt. Erre én elkezdtem fütyörészni az "Hej, te bunkócska, te drága" kezdetű orosz népdal dallamát; de őkelme feltehető műveletlensége miatt nem értette a nyilvánvaló célzást...

Nos, akkor majd magam, gondoltam. Felhívtam a tűzoltókat, elmondtam, mi a helyzet: itt szerencsétlenkedik két töketlen rendőr (azért elég hangosan mondtam, hogy ők is jól hallják, mert már ment fel bennem is a pumpa), de semmi se történik, lassan Budafokig felgyűlnek a hármas buszok... A diszpécser készséges volt: közölte, hogy igen, amennyiben a zsaru emiatt segítséget kér, haladéktalanul jönnek és intézkednek. Jó. Megint odaszóltam fatörzsőrmesterünknek, és közöltem vele, hogy a tűzoltók megmondták: ha a rendőr kéri a forgalmi akadály megszüntetését, öt percen belül eltüntetik a kocsit onnan.

"Maga meg milyen alapon szól bele a rendőri intézkedésbe?" - csattant fel az egyenruhába bújtatott droid.

"Intézkedésbe? Maga hol lát itt intézkedést, én csak egyre torlódó buszokat meg szerencsétlenkedést látok, intézkedni itt senki se intézkedett!" - válaszoltam. Ebben a pillanatban sűrű bocsánatkéréssel megérkezett a terepjáró gazdája. Fatörzsőrmesterék elővették a hivatali szigorarcot, és "Személyit, jogosítványt, forgalmit kérünk!"-morgással rontottak rá. Az amúgy nem is ellenszenves, szabadkozó terepjárós volt az, aki annyit mondott: "jó, de azért ha lehet, előbb elállok az útból, épp elég ideig feltartottam a forgalmat..." A két szerencsétlen fafejű fakabát képes lett volna úgy nekiállni megbüntetni, hogy az úri közönség azt is várja ki, elvégre mit számít, hogy hányan és mióta várják a buszt... Az egyik zsaru nagyon sandán nézegetett felém, feltehetően keresett valami ürügyet, hogy valahogy bevonjon az "intézkedésbe", de végül korlátozott mennyiségű eszébe semmi hasznos nem jutott, így szabadlábon távozhattam.

Aki azt hiszi, hogy a történet itt végetér, az téved. Az első busz kikanyarodott - majd levette a tábláját, és elhúzott a garázsba, nyilván lejárt a tag munkaideje. A második pedig - szépen megállt a végállomás mögött, és gondosan, precízen kivárta a következő menetrend szerinti indulási időpontot! Mit sem zavarta, hogy vagy négy-öt busz maradt ki: ugyan, miért is kellett volna rögtön elindulni?

BRFK-BKV 1:1... Vagy talán 0:0?