Szegény pártot még az ág is húzza: kiderült az elnökválasztási malőr, elvégre az szavazott az elnökre, aki épp arra járt; ha tag volt, ha nem, mit se számított. Elképzelem a mi kis önkormányzatunkat, ahogy Pityi Palkó bejön, leül egy gazdátlan szavazógéphez, oszt' nyomja, mint süket a klozettajtót - és mindez nem tűnik fel senkinek... Na ne.
Fodor mester (Bélfodor Gábor), a Fidesz hajdani árulója, aki a mai szadeszben még így is az etika képviselője (hát igen, egyszeri Geréb-Hegedűs-szindróma arrafelé még simán folttalan erkölcsnek számít), újra felkapta lehanyatlott zászlaját, és megrohamozta az elnöki széket. No de előbb ki kéne pakolni a belesuttyant Hankoókát, aki valahogy nem akar felállni.
No, de most fordult a kocka: nagy nehezen, amikor már a rendőrség is rágja az ügyet, Hankoóka hajlandó a koncot félig-meddig elengedni. Itt jön megint a relativitáselmélet: a Hírszerző nevű szadesznyalonc-gyülekezet ezt katarzisként tálalja, míg a HírTévé csak észrevette, hogy Hankoóka hónapokig is elszarakodhat az eljárási lépéseken. Addig meg sok hab lefolyik még a Rábán (sőt, ha Hankoóka csendesen megkéri a sógorokat, tán folyik is majd, hadd inogjon meg a vetélytárs bársonyszéke is!
Érdekes. Amikor annak idején a kisgarázdák disszociáltak, mint konyhasókristály a vizes oldatban, akkor minden sajtótermék Torgyán vezéren köszörülte a nyelvét, de micsoda agresszivitással! Most mi ez a hatalmas tolerancia? Miért kell mindig szépen jó előre leszögezni, hogy Hankoóka és Bélfodor nem tudott a csalásról? Olyan biztos ez? Még filozófiailag is képtelenség a negatív állítást egzaktan bizonyítani, de a tényfeltéró-oknyomozó újságírás soha nem használhat efféle premisszákat...
Avagy a nyalás ragadós? Kár, hogy nem tudok karikatúrát rajzolni... Leírom, mit szeretnék látni, aztán valaki vesse papírra: Hírszerzős újságíró Hankoóka János fara felé hajol kinyújtott nyelvvel - miközben a szadesz virtuális elnöke szintén előrehajolva nyújtja a nyelvét Gyurcsótány segge irányába...
Szépen felállított dominó lenne ez. Aztán remélhetőleg jön a magyar nép, és akkorát rúg a legszélső valagba, hogy ezek egymásra (egymásba) dőlve eltűnnek ott, ahol a nyelvüket tartják...
Kissé alpári voltam? Bocsánat! Erről a keselyűhadról Daedalon nélkül nem lehet írni...