Ma reggel csörgött a telefonom: a hívó felet "magántelefonszám hív"-ként azonosította. Markáns, és a kelleténél talán egy kicsit határozottabb férfihang szólt bele: X. Y. ügyész vagyok, és a nevemen szólított. Azonnal közölte is, hogy Tomcat adta meg a telefonszámomat, nehogy azt higgyem: nyomoznak utánam (mintha nem tudnám, hogy a blogomat már a Bombagyár indulása előtt hónapokkal is figyelték, holott akkoriban Tomcathez gyakorlatilag semmi közöm nem volt...).
Az ügyész úr elmondta: Fekete Pákó ügyében tanúkénti akarnak meghallgatni, és azért hívott fel ilyen előzékenyen, mert időpontot kíván egyeztetni. Tomcat itt már lelkesen bejelentette, hogy eljárás indul hamis vád miatt Fekete Pákó ellen - de ő az a könnyen lelkesedő fajta. Már a posztjában is leírta, hogy egyelőre "ismeretlen tettes" ellen folyik az ügy: szerinte ez formaság csupán, mert ha mindenkit meghallgattak tanúként, akkor szépen meggyanúsítják csokifaszos IQ-light barátunkat.
Nos, én egyáltalán nem vagyok ennyire optimista. Ha ugyanis a négert meg akarnák gyanúsítani, simán megtehették volna már eddig is: a médiaanyag, különösen az a félhülye hiszti, amit az ATV-ben előadott, tökéletesen elegendő volna, hogy ezek után megnevezzék, mint gyanúsítottat. Azt ugyan hazudhatja, hogy a Bombagyár Rádióban megfélemlítettük, kényszerítettük, stb. (ki-ki képzeljen ide bármilyen süket szöveget tetszése szerint), elvégre a Bombagyárat a magyar hatóságok nagy valószínűséggel megsemmisítendő fasiszta szervezetnek tartják, és mindenféle erőszakot kinéznek belőle - függetlenül attól, hogy a helyenként szavakban valóban igen kemény megnyilvánulásokon túl a Bombagyár semmilyen illegális erőszakcselekményben soha nem vett részt (elég marhaság volt üdvözölni a Hollán Ernő utcai jegyiroda molotovozását - a flashmob jogszerű és OK, de azért a terrorizmust akkor se kéne üdvözölni, ha nagy valószínűséggel a titkosrendőrség csinálta megint). De az ATV egészen más eset: azt mégse lehet fasisztának nézni, tehát az ott történtek okvetlenül Pákó terhére kell essenek. Márpedig aki egyszer hazudik, arról fel kell tételezni, hogy máskor se mond igazat... (Erre a pontra némi általános kitekintés után visszatérünk.)
Igen ám, de a magyar igazságszolgáltatás - helyesebben, a kormány szájaíze szerint történő jogszolgáltatás - manapság kemény befolyás alatt áll, és pártosan méri az igazságot. Mégpedig politikai alapon... Csak emlékeztetőül: Gergényi nem állt eddig bíróság elé a szemkilövetésekért (lejárt szavatosságú gázgránátért, be nem vizsgált gumilövedékért, ártatlanok elveretéséért, stb.). Szabadfi megúszta a tévéostromnál szorult helyzetbe került kisrendőrök cserbenhagyását. A bankrablási kísérlet utá pénzt lopó rendőrtiszt is szépen megúszta felfüggesztett ítélettel...
Ha pedig a kisebb ügyeket nézzük: Tomcat Lánchídról történő fényképezése garázdaság (gondatlanságból elkövetve, mert tudnia kellett volna, hogy kijöhet a mentő...), viszont amikor Fok Balázs letépte Könnyű Alexandra kokárdáját és véresre pofozta - mindezt tömegben -, az megmaradt magánvádas könnyű testi sértésnek, az ügyész nem látta szükségesnek garázdaság miatt a vádemelést. De olvashattunk már itt a Bombagyáron olyat is, hogy garázdaságnak minősítették, hogy egyik gyárlakónknál TOJÁS VOLT. Nem dobta el (bár talán megtette volna később), egyszerűen csak nála volt. Tudni kell, hogy a tojás birtoklása legfeljebb előkészület lehet; mégpedig tettleges becsületsértéshez, ami magánvádas (a tojásdobálás, mint tudjuk, nem garázdaság - de alighanem csak azért nem, mert az elsőt az SZDSZ-esek csinálták jó néhány éve). Az előkészületet a törvény csakis kiemelt súlyú bűncselekmények esetén bünteti (a becsületsértés messze nem tartozik ezek közé).
Most felsejlik bennem a Mortimer-ügy ítélete. Ott a tárgyalást rendkívül tendenciózusan, a tanúkat befolyásolva-megfélemlítve vezető bíró komolyan vétett az igazságosság követelménye ellen. Nem arról van szó, hogy Mortimer ne lenne bűnös: biztosan bűnös, de nem mindegy, hogy miben (ez immár aligha lesz korrekten eldönthető...). Ha ugyanis az azóta súlyos erőszakos bűncselekményért lecsukott Ártatlan Józsika tényleg kést vett elő vagy ezzel fenyegetett, akkor Mortimer döfése a jogos védelem (esetleg menthető felindulásban elkövetett) túllépése kereteiben lett volna értékelendő - sokkal enyhébb ítélettel. A bíró azonban arra terelte a tárgyalást, hogy a késre felmerült adatok szétoszoljanak a semmiben - még Robint is sikerült megfélemlítenie...
Az ítélet indoklásában fantasztikus - és ritka veszélyes - érvelés szerepel. Ártatlan Józsika azt vallotta a bíróságon, hogy sose volt kése, vagy valami effélét (a kórházban még nem mondott ilyet...). Ehhez képest jogerős ítélete volt korábban késsel elkövetett bűncselekményért - vagyis feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy hazudott. Az ítélet indoklása ezzel szemben a kórházban és a bíróság előtt tett ellentmondásos vallomásaiból a kést letagadót azzal fogadta el, hogy bár igaz, hogy egyszer hazudott, de ebből nem lehet arra következtetni, hogy mindig hazudik, mert ugyebár tanúként neki igazmondási kötelezettsége van, a vádlottnak meg nem, így kettejük szava közül a tanúé a hitelesebb...
Mindez a formális logika szerint igaz is lehet. Csakhogy: egy fiatal kora ellenére erősen elvetemült erőszakos bűnöző (mármint Ártatlan Józsika) vajon mennyiben foglalkozik az igazmondási kötelezettséggel - különösen akkor, ha a késsel fenyegetést elismerve netán vádlott is lenne belőle? Továbbá: egy bizonyított hazugságból tényleg nem következik, hogy mindig hazudik - az azonban különösen nem, hogy igazat mond!
Akkor most térjünk vissza a saját ügyünkhöz. Vessük fel a Mortimer-logika alkalmazhatóságát: Pákó hazudott az ATV-ügyben és csupa őrültséget csinált, miközben a kutya se bántotta, nem is fenyegette. Na de ez hiába bizonyított: a Mortimer-ügy bírájának logikája szerint (főleg, ha Pákó tanú, igazmondási kötelezettséggel) egyszeri hazugság nem bizonyítja a többit, mi meg úgyis fasiszták vagyunk, ugyebár, így aztán egy tanúvallomás is elég lehet három ellenében arra, hogy mi (helyesebben Tomcat, mert ő jelentette fel Pákót) váljunk a hamis vád vádlottjaivá mégiscsak. Mert ugyebár "életszerű", hogy a "fasiszta csürhe" megfenyeget egy négert... Azt kell csak valahogy megoldani a konstrukcióban, hogy mivel lehet megmagyarázni, hogy ő önként és dalolva odajött, hiszen ez történt - de majdcsak kitalálnak valamit.
Én ezért megkérdeztem az ügyész urat, hogy voltaképpen milyen ügy ez, és ki a gyanúsított? Na, erre kezdődött a mellébeszélés: hogy ezt telefonon nem mondhatja el, meg hogy tanúként idéz, tehát nem én vagyok a gyanúsított, stb. A szép ebben az, hogy valamiért elmulasztott egy lényeges apróságot: figyelmeztetni arra, hogy ma már a tanú is igénybe veheti ügyvéd segítségét. A papíralapú idézésen ugyanis ez rajta szokott lenni... Az meg ugyebár technikai apróság, hogy valakit tanúként vagy gyanúsítottként hallgatnak meg: Zuschlag Jánost is tanúként idézték be először.
Az ügyész úr neve ismerős volt: mintha ő lett volna az, aki a Gergényi elleni feljelentésemet végül jogerősen elutasította, merthogy a szemkilövetés nem bűncselekmény (meg az ártatlan külföldiek kapitányságon történő hülyére verése sem az, melynek kapcsán utóbb még a jobboldali elfogultsággal éppen nem vádolható Cserni János bírónak is kifordult a gyomra, és odanyilatkozott, hogy a rendőrök a tárgyaláson hazudoztak, hogy egymást védjék...). Ez esetben pedig (ha tényleg ő volt az) az ügyész úr elfogult, hiszen bűnpártolásért feljelentem azon ügyészeket, akik a Gergényi elleni eljárást megakadályozták.
Nos, én nem vagyok (állami ügyekben) sem optimista, sem barátságos. Túl sok gazemberséget láttam már ahhoz, hogy egy ügyésznek is szíre-szóra bármit elhiggyek. Azt próbálta megmagyarázni, hogy én indokolatlanul vagyok vele bizalmatlan: mert látnom kéne, hogy ő még időt is egyeztet velem, ahelyett, hogy simán beidéztetne.
Röhögnöm kell. A madarász is annak a madárnak fütyül a legszebben, amelyiket el akarja kapni... Annak idején számos idézést kaptam (elég sokszor kerültünk bűncselekmények helyszínére, és nem ritkán kellett tanúskodni). Akkor egyértelműen nem volt az ügyészeknek semmilyen szándéka ellenem - mégse egyeztettek soha telefonon időpontot, pedig nyugodtan lehettek volna előzékenyek.
Summa summárum: én rendkívül gyanúsnak látom ezt az "eljárást". Fekete Pákó ugyanis a kormányban senkit se zavar. Buta, mint a föld, a történelmi ismeretei versenyt süllyednek az IQ-jával - épp ezért kedvelt magyar állampolgár, és milyen aranyosan szórakoztat... Na jó, Szálasit éltetnie és náci karlendítéseket produkálnia nem kellett volna, de hát istenem, kap egy kis szilenciumot a tévékben, aztán jöhet vissza csokifaszt mutogatni.
Velem más a helyzet - mint ahogy Tomcattel is. Én veszélyes vagyok a kormányra, vannak történelmi ismereteim, gondolkodni is tudok, és le is írom a véleményemet. Még némi hivatalom is van mindehhez. Sőt: velem az az igazi probléma, hogy valójában nem vagyok szélsőséges. Nem hirdetem senki lemészárlását, és sokkal visszafogottabb a stílusom, mint Bloginnak vagy akár Tomcatnek (meglehet, nem is csak a stílusom: én ugyanis elutasítom az erőszakot, különösen annak gyilkos fajtáját). Nem is gyűlölök senkit, és sose fogok olyat írni, mint Bayer Zsolt - ugyanakkor megszállottan ragaszkodom a demokráciához, és azon belül különösen a szólásszabadsághoz és a közélet nyitottságához. Nem tűröm szó nélkül, hogy Veres János-kaliberű maffiózók üljenek a kormányban, hogy egy Gyurcsány-féle hazug gazember mondja meg nekünk, hogy miképp legyünk fegyelmezett adózók...
Ezért aztán viszek magammal április 15-én fogkefét... Majd megkérdezem Tomcatet, hogy mi mindent érdemes börtönbe vinni, mert hogy az ügyész szeretni nem fog, az teljességgel bizonyos. Szerintem most is mi vagyunk a célpontok, nem a szerencsétlen félhülye Fekete Pákó...