A politikában ma használatos, emberekkel kapcsolatos axióma az, hogy az emberi faj egységes és oszthatatlan; a "rassz" kifejezést arra találták ki, hogy ne kelljen az "alfaj" vagy hasonló többé-kevésbé definiált biológiai terminust használni a különböző emberfajtákra. A rassz kifejezés önmagában is polkorrekt. A rasszok között semmiféle érdemi különbség nincsen elismerve. Ez nem tudományos, hanem politikai axióma: tudományosan a dolog nincs eldöntve.
A nagy kérdés, hogy ez megfelel-e az objektív - materiális tudományos - valóságnak?
Ami létező, értékelhető tény: hogy az ember és a főemlősök genomja (genetikai állománya) hozzávetőleg 99%-os azonosságot mutat. Vagyis: a csimpánz és az ember között is csak egyetlen százalék genetikai különbség van. Elképzelhető, hogy mennyire kicsi a genetikai különbség az emberfajták génállománya között - de hogy létezik, az is tény. Egyrészt alapvetően különbözőek a bőrszínt meghatározó gének; másrészt vannak olyan egyszerű, könnyen regisztrálható - általában egy génhez kötődő - különbségek, melyek már ismertek. Ilyen például a japánok gyenge alkoholbontó képessége, avagy az afrikai négerek között a sarlósejtes vérszegénység (egyébként hibásnak számító) génjének nagy gyakorisága - mert ez a malária túlélését jelentősen megkönnyíti, így szelekciós előnyt jelentett.
További tény, hogy a biológiai "faj" klasszikus definíciója szerint az egy fajhoz tartozó egyedek egymással természetes úton termékeny (és szüleikhez hasonlító) utódok létrehozására képesek. Ezzel a definícióval már több baj van: merthogy pl. a farkas és a kutya a mai rendszertan szerint külön faj, viszont összepárzásuk mégis eredményes. Vegyük azonban a bernáthegyit és a palotapincsit: ezek egymással képtelenek természetes úton utódot létrehozni, hiszen ha a pincsi a kan, képtelen hágni a bernáthegyit, míg ha a kiskutya a szuka, a terhesség esetleg létrejöhet, de kihordhatatlan, mert a magzatok szétrepesztik az anyát. Holott papíron mindkettő kutya... De kitérhetnék a kecskebéka - tavibéka - kis tavibéka fajmeghatározási problémáira, vagy a ponty és kárász egybeívási képességére. Elgondolkodtató Terembura kommentje - amely szerintem poszt értékű. Nehéz volna megmondani a túl pontosan egyébként sem definiált biológiai alfaj-fogalom alapján, hogy a felsorolt különbségek elegendőek-e ahhoz, hogy az embernél alfajról beszéljünk, avagy maradhat a rassz vagy valami hasonló fogalma; de nem is ez a lényeg. Alfaj, rassz vagy változat: amíg ilyen alapon nem akarja valaki halomra ölni az egyik csoportot, addig mindegy.
Az emberi rasszkutatások acélos politikai viharokat okoznak. Az első általánosabb rasszközi intelligenciavizsgálat - mely a sárgák-fehérek-indiánok-négerek sorrendet hozta ki - a Nobel-díjas James D. Watson karrierjébe került. A második, nemrég publikált (több, jobban körülírt népcsoportot vizsgáló) és a blogvilágban is éles vitát kiváltó eredmény - ami ismét a négerek gyenge szellemi képességeit állapította meg, ugyanakkor a legértelmesebb populációnak az askenázi zsidókat találta - már valamivel kisebb traumát okozott.
Hozzáteszem: szó nincs arról, hogy kétségbe vonnám az eredményt. Lehet azt mondani (savanyú a szőlő alapon) hogy az askenázi zsidók kiemelése csak egy polkorrektizáló torzítás, de én ezt nem hiszem. Sőt, biztos vagyok abban, hogy az eredmény reális - nem véletlen a zsidók közötti sok-sok Nobel-díjas tudós. Éppenséggel azt mondtam (még tavaly a JP-n, ahol meg is kaptam a "szociáldarwinista" címkét), hogy ez szinte törvényszerű: a majdnem két évezredet diaszpórában élt zsidóság, amely Európában a földtől el volt zárva, csakis pénzzel és bizonyos értelmiségi, magas képzettséget igénylő szakmákkal, valamint kereskedelemmel foglalkozhatott. Az európai zsidóság a keresztény egyház világi hatalma idején csakis egymás között házasodhatott: de a populáció elég nagy volt ahhoz, hogy ez ne vezessen genetikai problémához (mondjuk ki: beltenyésztéshez). Ráadásul az európai zsidók meglehetősen mobilak voltak, gyermekeiket külországi egyetemekre gyakran küldték, így a házassági keveredés mindig biztosítva volt. Hozzá kell tenni, hogy a zsidó férfiak írástudása mindig is elvárt volt, hiszen a vallásgyakorlásukhoz ez szükséges - akkor is tudtak írni, amikor Európában a királyok se okvelenül.
Másfél-két évezred elég volt ahhoz, hogy a magasabb értelmi képesség kiszelektálódjon, és immár az askenázi zsidó populációban értékelhető pozitív különbséget mutasson a többiekhez képest. Biztosan örökletes most már ez, csak éppen nehéz a pontos genetikai hátterét megmondani, hiszen az értelmi képesség nem egyetlen, hanem egyszerre sok génhez kötött.
A legfontosabb kérdés, hogy az emberfajtákat megkülönböztető kutatásokból lehet-e fajelméletet, netán emberirtásra szolgáló ideológiát barkácsolni? Merthogy nyilvánvalóan ez a legnagyobb veszély, és ezért utasítják el nagyon sokan azt, hogy ilyen témában egyáltalán bármit is kutathassanak.
Nos. Nem jelentenek igazi gondot vagy veszélyt az ilyen esetek: amikor egy népcsoport/rassz/populáció a többiekhez képest pozitív tulajdonságot hordoz, hiszen arra nehéz tömegek által elfogadható ideológiát barkácsolni, hogy "túl okosok, öljük le mindet". Erre ugyanis sokan azt válaszolják, hogy "inkább téged, te barom, hiszen ki gyógyít meg, ki talál fel új dolgokat, ha a tehetségeket kinyírjuk?" Emellett az ilyen alapú zsidóellenes fellépés könnyen átmehetne az értelmiség általános kinyírásába, amit ugyebár Kambodzsában a gyakorlatban is kipróbáltak (és a Mao féle kulturális forradalom is erre hajazott) - nem túl nagy sikerrel.
Na de mi van akkor, amikor netán egy népcsoportban a negatív tulajdonság kódolt, örökletes volta lenne esetleg kimutatható? Hogy a közepébe vágjak: a cigányságról és a bűnözési hajlamról van szó, ami nem csupán Magyarországon, de egész Európában súlyos probléma. A genetika már meállapított szimpla, bűnözésre hajlamosító konstellációt (az XYY genotípus, az ún. "szuperférfi"), tehát ilyen dolog létezik. Az XYY kromoszómaszerkezet azonban nem normális: egy többletkromoszóma van. De a bűnözésre való fokozott hajlam nyugodtan öröklődhet poligénesen, akár az intelligencia, ezért csak nagyon átfogó és jól standardizált (továbbá igen költséges, hivatalos támogatást igénylő) kutatással lehetne eldönteni, hogy van-e öröklődő összefüggés.
Egyáltalán milyen alapon lehetne feltenni a kérdést? Csakis úgy, ha először átfogó szociális felmérésekkel tisztáznák: az azonos körülmények között élő cigány és nem cigány családok között végzett nagyszámú adatfelvétellel lehetne tisztázni, hogy van-e szignifikáns bűnelkövetési különbség (összességében persze biztosan van, ez nem kérdés, de csakis az azonos életkörülmények közötti népcsoportok összehasonlítása adna tudományosan értékelhető eredményt). Ha igen: jöhet a genetika, és megpróbálhatja kimutatni, hogy a dolog öröklődik-e, és ha igen, hogyan, mennyire.
Itt jutunk el a kritikus pontra. Mi van, ha az eredmény igazolja, hogy bizony, a bűnözési hajlam egy adott populációban örökletesen magasabb? Kétféle veszély is van. Az egyik természetesen az, hogy egy ilyen tudományos megállapítás hatalmas adut adna a tényleges fajelméletek híveinek, és esetleg komoly veszélynek tenné ki az adott populációt. De a másik, áttételesebb veszély sem kicsi: ha a polkorrekt hatalom kellően erős, rossz esetben sajátos tálalásban enyhítő körülményként vagy mentségként hozhatja fel a dolgot.
Jelenleg a "nincs az emberi rasszok között érdemi különbség"-szöveg csak egy politikai klisé. Tudományos alátámasztás nincsen! Ugyanakkor a polkorrekt érvelés sajátos módon nem a tudományos, hanem a jogi (leginkább a büntetőjogi dogmatikával egyező) ellenérveket hozza fel. Számos netes vitába belekeveredtem ebben a témakörben: a szimpla lerasszisztázást nem számítva a dologba belegondolók se nagyon tudtak kiszabadulni a büntetőjogi terminológiától. Miről van szó? Még halálprecíz érvelők (a legendás max_headroom, Shenpen blogján egy azóta levett posztban) is beleestek abba a csapdába, hogy amikor a "nem lehet egyelőre a bűnözési hajlam egyes populációkban eltérő mértékű öröklődését bizonyítani" típusú megjegyzésemre valahogy úgy válaszolt, hogy mindaddig, amíg nem tudom a bűnözési hajlam öröklődését bizonyítani, addig úgy kell venni, hogy ez nem létezik.
Csakhogy ez az érvelés alapvető hibában szenved. Kristálytisztán visszaadja az "in dubio pro reo"-elvet: kétség esetén a vádlott javára kell dönteni! Viszont álljunk már meg: a kérdés nem büntetőjogi, hanem genetikai-tudományos jellegű! Nem Kanalas Dzsenifer bűnösségéről kell dönteni, hanem azt megállapítani, hogy a cigányok összessége hajlamosabb-e örökletes alapon a társadalmi normáktól való eltérésre - bűnelkövetés formájában - mint a többiek?
Anyagi jellegű tudományos kérdést nem lehet politikai előfeltételek nyomán eldönteni. Sőt: tudományos kérdésben (ha nem vadonatúj felfedezésről van szó, amikor még maga a metodika is kidolgozatlan) SEMMILYEN előfeltételezés nem helyes. Vagyis: pusztán azért, mert a polkorrekt dogmák az emberi rasszok közötti negatív tartalmú különbségeket mereven elutasítják, még egyáltalán nem válik ez munkahipotézis értékűvé sem. Könnyű volna itt egy szépet csúsztatni az "Eppur si muove" felidézésével vagy Giordano Bruno mágylájának lángjaival: csakhogy valódi párhuzam nincsen! Galilei és Bruno már objektív, tudományos eszközökkel bizonyítani tudta a Föld keringését a Nap körül, míg ezzel szemben csakis a dogmák és a vakhit álltak.
Cigánybűnözés-ügyben semelyik álláspont nem bizonyított. Sem a bűnözési hajlam öröklötten magasabb volta, sem pedig annak ellenkezője nincs tudományosan elfogadhatóan megállapítva. Nem végzett senki precíz és erre irányuló kutatást! A cigányok közötti nagyságrenddel magasabb bűnözés tény: ezt ma már csak igen ostoba vagy nagyon elvakult emberek tagadják. A jelenség oka azonban tisztázatlan.
A legkomolyabb kérdés - amit széles körben meg kéne vitatni - hogy ha egy efféle kutatás zöld utat kapna, és netán igazolná a bűnözési hajlam örökletességét, akkor mit lehetne tenni? Szabad-e egyáltalán megkockáztatni egy ilyen eredményt? Nem váltana-e ki agressziót és pogromot azokból, akik az eredmény hatására feljogosítva éreznék magukat az erőszakos "preventív önvédelemre"?
A kétségek hosszan sorolhatóak. Ugyanakkor a kutatás mellett is lehet érvelni. Nevezetesen: gyakorlatilag soha nem jobb a struccpolitika a megalapozott ismereteknél. Amíg nincs tudományos igazság, addig mindenki azt mond, amit akar. Továbbá: ha a bűnözési hajlam örökletessége igazolva lenne, biztosan meg lehetne találni azokat a humánus módszereket, melyekkel a veszélyeztetett személyek erkölcsi státusza nevelés-tanítás útján megszilárdítható lenne. Az ember értelmes lény, így az örökölt tulajdonságok erősen befolyásolhatóak: ha tudjuk, kiket kell megtámogatni, az eredmény biztosan jobb lesz.
Ezzel persze átrúgtuk a labdát a polkorrektek térfelére, akik felüvölthetnek: MÁR GYEREKKORBAN DISZKRIMINÁLJUNK? Visszakérdezek: tényleg ártalmas diszkrimináció az, ha valakit segítünk abban, hogy öröklött beilleszkedési hátrányát csökkentse vagy megszüntesse?
Ez a poszt csak vitaindító - és hamarosan követi majd egy másik, a magyarországi rasszista jelenségek közötti különbségekről (már kapiskáltam kommentekben a kérdést); a kettő összetartozik. Hangsúlyozom: nincs fix véleményem, mi lenne a jobb. Elsőre hajlok arra, hogy fel kell adni a polkorrektséget, és tudományosan támadhatatlan minőségű kutatásokkal szembenézni a valósággal, mert biztosan TUDNI mindig jobb, mint dogmák és politikai elvek mentén kinyilatkoztatni. Orvosságot se lehet jól írni, ha nem tudjuk, miben szenved a beteg! Ugyanakkor látom a palackból kiengedett szellem veszélyét, illetve azt, hogy efféle eredményeket kellően aljas emberek mire használhatnának fel...
Nos, halljuk a véleményeket!