A következő megálló a bevásárlóközpont, ahol este fél tízkor is még nagy az élet. Jókora cigánycsalád türemkedik be a járműbe:a nők visítoznak, a férfiak ordítanak, a gyerekek koruknak megfelelő tónussal veszik ki részüket a hangzavarból. Nyomban teleugrálják a páros üléseket: természetesen fellépnek az ülőrészre, sőt, az egyik purdé már a támla teteján áll, a kapaszkodón lógva.
A buszos hátranéz, arca eltorzul - majd nyel egyet és előrefordul. Gázt ad, az öreg busz meglódul, majd a körforgalom előtt határozottan rálép a fékre. Purdé üvöltve zuhan a székek közé, merthogy a kapaszkodót már elengedte. A buszos alighanem nagyot hibázott: most mindjárt meglincselik!... Ám csoda történik: a zúgó kurvaanyázás közepette az egyik fickó felkel, és salamoni igazságot tesz: egyik kezével kikapja egy másik kölyök kezéből a pudingot, és a buszos kuckója felé hajítja, de a másikkal jókora pofont kever le a közben feltápászkodó, póruljárt purdénak: "Mit ugrááász ott fönn te kis szaaaarhaaaaáááázi?"
A busz fut tovább. Az ordítozás, viháncolás is folytatódik. Az egyik megállóban nyugdíjas vár: de ahogy meglátja a rakományt, elfordul, nem mer felszállni. A reakció: "Mi van, nyanya, büdösek vagyunk táán, kurvanyááád!" Mellesleg: igen, büdösek. A kölyköket vastagon lepi a kosz, és azt se nehéz kitalálni, hogy ez nem mind mai termés... A nők lábát vastag szutyok borítja, körmeik vérvörösre lakkozva, de szélüknél masszív fekete gyászkeret.
Az egyik jegylyukasztó megadja magát: két suhanc kétoldalról rángatta, eddig bírt kitartani. Pillanatok alatt kibelezik. Majd egyszercsak elcsendesedik a népség - balra nézek, és felsejlik a sötétben a kerületi rendőrség épülete. Még megálló is van előtte, a buszos kérhetne segítséget, de ez persze naivitás: holnap is ezt a járatot kell vinnie, nem nehéz megtalálni.
Még pár megállót kell kibírnom. Eddig nem találtak meg (a legjobban védhető ülésben foglaltam helyet, a sofőr mögött - mert ez sarok, így az esetleges támadókat hatalmas rúgásokkal lehet fogadni). Most azonban két suhanc provokatívan mellém áll: belenézegetnek a könyvembe, amire már rég nem tudok figyelni, és kezdődnek a megjegyzések. Felállok: szerencsémre másfél fejjel tornyosulok föléjük, így a két alak meghátrál. Éppen olyan az arckifejezésük, mint a National Geographic filmjén a hiénáknak, amikor az oroszlán még nem engedi őket a hús közelébe. Szerencsémre nem egy sötét mellékutcánál, hanem az egyik kisebb főúti csomópontnál szállok le, így bár szűkölnek, de nem jönnek utánam.
Budapest, 2008.május 26. Nem egy szakadt dzsumbujnegyedben, hanem az egyik legkellemesebb kertvárosi zöldövezetben.
Garázdaság? Közösségellenes magatartás? Ugyan már... Azt csak a politikai ellenzék követheti el!