A magyar bajnokság kínszenvedése után - amit már régen nem kísérek figyelemmel - végre igazi futballt lehet látni: itt az Európa-bajnokság. A régi, néhány csapatos bohóckodás helyett (volt, hogy csupán négyes "döntőt" játszottak) manapság már a jócskán megnövekedett európai országszámnak megfelelő tizenhatos döntő van. Talán a huszonnégyes létszám se lenne eltúlozva, ha belegondolunk, kik nem jutottak ki az EB-re: Anglia, Skócia, Ukrajna, Belgium, Szerbia, Norvégia, Dánia, Szlovénia nyolc olyan csapat, akikkel kiegészítve aligha hígulna fel a mezőny.

Magyarországot nem írtam... Nem véletlenül...

Megint, megint, megint hülyének néznek minket. Kisteleki, az ügyeletes MLSZ-Mefisztó kirúgta Várhidit és hosszas kínlódás után leszerződtette a gyatrább focimúlttal bíró Koeman-fivért. Aztán egyszer nyertünk, egyszer döntetlent csináltunk barátságos meccsen, és máris zeng a hozsánna.

Hát persze.

Merthogy "legyőztük az EB-címvédőt", "a világbajnok skalpja után megvan az Európa-bajnoké is" és így tovább. Mintha a mai magyar válogatott pariban lenne a világ- és Európa-bajnokokkal.

Elhiszitek, mulyák?

Nos, elárulok nektek valamit, ami nem is titok. Nevezetesen: a felkészülési meccsek nem egyebek, mint gigantikus félrevezetések. Ott videózza a majdani ellenfelek stábja a résztvevőket: tehát aki full gázzal küldi pályára egyébként résztvevő csapatát, az hülye. Márpedig a kijutó válogatottak nem hülyék, meg a kapitányaik se... Valamint egy héttel a start előtt senki nem akar megsérülni, úgyhogy a kemény csinnekbe a legritkábban mennek bele azok, akikre igazi téttel bíró kemény sorozat vár.

Legyőztük Olaszországot meg Görögországot? Le bizony. Aztán most ők kint vannak az EB-n, mi meg nézzük a tévét. Mellesleg amikor egy selejtezőcsoportban voltunk bármelyikükkel, akkor igazi tétmeccsen szépen el is vertek, ahogy kell.

El is fognak verni megint, ha kezdődnek a VB-selejtezők...

Koemannal vagy akár Scolarival, Mourinhóval a kispadon: a magyar válogatott nem ér egy kalap szart se. Reprezentánsai a legjobb bajnokságokban csak a másod-harmadvonalba férnek be, vagy ha az első ligában játszanak, akkor kiesőjelölteket "erősítenek". Egy-egy kivétel még a szabályt se erősíti: a PSV ugyanis már csak a "futottak még" Európában, míg az Anderlecht már annál is gyérebb.

Addig nem lesz eredményes magyar foci, amíg a magyar válogatottakért nem az Internazionale, a Barcelona, a Manchester United vagy a Bayern München verseng, eurószázmilliók leszurkolásával. Merthogy a többiek, a sikeres válogatottak már ezekből a csúcsgárdákból sorakoztatnak fel legalább fél csapatnyi spílert, hogy a többiek, illetve az a néhány otthon játszó a belét is kifussa-kiküzdje azért, hogy legalább hasonló teljesítményt produkáljon. Már csak azért is, mert akkor nekik is jön az ajánlat...

A magyar focisták eurószázezrekkel is beérik. Én is beérném, ha kaphatnék - merthogy nem vagyok különösebben anyagias, és százezer euró is hatalmas összeg. De itthon még a megye kettőből is sokan szépen eléldegélnek...

Egyszóval: feledjük el a magyar futballt, és nézzünk jó meccseket, mert most lehet. Bár a bírók polkorrektsége olykor vérlázító: hogy a nyitómeccs bírója hogy a frászba nézhetett el két cseh kezezést (az egyik fej fölötti volt, még a félhülye riporter is elmulasztotta bemondani az ismétlésben, holott kristálytisztán látszott) a tizenhatoson belül, az hihetetlen. Azért annyira nem kéne őrizni a látszatot, hogy nem részrehajló a hazaiak javára, hogy ezenközben masszívan ellenük fúj... A svájciakat egy (vagy három) jogos ponttól fosztotta meg a magyar NB-II-re is gyatra teljesítményt nyújtó sípidióta.

A másik meccs már egyértelműbb volt: kivételesen a klasszikus (és igazságtalan) focitörvény nem jött be, hogy aki kihagyogatja a helyzeteket, az végül egy nagyjából épkézláb ellentámadásból gólt kap és veszít. A kapufákat szétlövő, egyébként sokkal jobban és szebben játszó portugálok megérdemelten verték el az indiszponált és ingadozó védelmű törököket.

---

UPDATE:
A második napon az osztrákok naivitásuk miatt kaptak ki: az egyik védő úgy gondolta, hogy a meccs legelején, a házigazdától egy aránylag kis (de egyértelmű) lökés a tizenhatoson belül még elmegy. Hát, nem ment el: a bíró teljes joggal adta meg a büntetőt. Hogy utána miért szinte típusos magyar focit játszottak ultrabéna támadásokkal, és miért csak a veterán Vastic bevetése adott némi fazont a játékuknak, azt nem tudom – vélhetően nincs jobb támadójuk. Hol van már a hajdani Krankl, Welzl ékpár...

Aztán jöttek a németek, és a lengyel Podolski két remekbe szabott góljával egyértelműen leterítették a gyengén muzsikáló lengyel csapatot. Más kérdés, hogy ha a gólpasszos Miroslav Klose és a góllövő a lengyel csapatban játszik – mint ahogy megtehették volna – akkor mi az eredmény...

Ma holland–olasz és francia–román. Előzőn én a politikailag egyáltalán nem rokonszenves, de fociban nagyon szeretett hollandokért szorítok (jaj, az a Cruyff-féle hatalmas holland csapat a hetvenes években, és nem nyertek semmit, mert mindig házigazda ellen döntőztek, ellenszélben...). A francia–román? Háát... Legjobb lenne a kettős leléptetés, nem?

Igyatok sok sört és nézzetek jó focit, mert a magyar pályákon ilyet úgyse látni...