Kérem tisztelettel: ha Erwin Koemannak is kitelik a hitele (ez úgy a harmadik-negyedik VB-selejtező táján lészen esedékes), akkor komoly kampányt kéne indítani a "Molnárgörény for national coach!" jelszóval. Hogy miért? Mert én, kérem szépen, értek a focihoz; továbbá a válogatottal azért én se jutnék tovább (a labdát nem lehet bedumálni a kapuba), de jól jönne nekem pár hónapra a szövetségi kapitányi zsé.

És hogy miért értek hozzá? Elárulok egy titkot: mióta a Cruyff-csapatot láttam, világversenyeken rendre a hollandoknak drukkolok (meg aztán azért is, mert nekik lehet, ott szoktak lenni, ellentétben saját válogatottunkkal). Rendre mindig megéreztem, ha jött a kiesés vagy a betli. Volt, hogy előre tudtam, hogy a csapat nem jut sehová - illetve, amikor a tizenegyesek miatt estek ki, akkor is mindig egészen biztos voltam benne. Be amikor nyertek, továbbjutottak, akkor azt is előre megéreztem - márpedig azért sűrűn továbbjutottak, ha a végső sikerig csak egy EB-n is tudtak elmasírozni.

Nos, most mindenki előre temette a hollandokat. Olaszország a világbajnok, Robben sérült, a holland védelem pocsék, van Basten meg idegbeteg - mindenfélét írogattak, de eléggé biztos volt a hatalmas többség abban, hogy az olaszok valahogy kibekkelik a holland rohamokat, és aztán bedarálják őket. Én meg sehogyan se éreztem vesztést - sőt, biztos voltam benne, hogy az azurriknak most torkán akad a makaróni!

Sőt. Az olasz védelmek mindig is legendásak voltak: a catenaccio emléke máig kísért. Kevesebben tudják, hogy a catenaccio ellenszerét éppenséggel a totális futballt játszó hetvenes évekbeli hollandok találták meg, amikor a 78-as középdöntőben Brandts öngólja után az iszonyúan tömörülő, 11 emberrel védekező olaszokat előbb az öngólos Brandts lőtte át úgy harmincról, majd jött Arie Haan, a söprögető, aki átballagott a félvonalon, és erős negyven méterről futtából olyan iszonyú gólt lőtt a fénykorát élő Zoff kapujának felső sarkába, hogy én akkora dugót azóta se láttam. A 2-1 után a hollandok döntőzhettek - hogy az élete egyetlen igazán jó meccsét játszó Mario Kempes elbánjon szegényekkel...

Nos, most én előre megmondtam, hogy a közhiedelem hülyeség: az olasz védelem rossz, így nem érnek fel neves elődeikkel. Szíveskedjetek megnézni a komment idejét - ez bizony jócskán a meccs előtt volt még...

Ugyanakkor a holland hátsó alakzat nagyot alkotott. Van der Sar bravúrjai már megszokottak, de a meccs egyik hőse az épphogy keretbe visszakerült, de most a pályát felszántó, Di Natalét onnan eltüntető Boulahrouz volt. Mathijsen magabiztosan takarított, Ooijer megbízhatóbb volt az egész olasz védelemnél, van Bronckhorst művére pedig csakis a tízes osztályzat illik! Hogy valaki a gólvonalról mentve hatalmas sprintet vágjon ki, majd halálpontos átíveléssel indítson - majd egy következő hasonló ellentámadásnál maga kerüljön a kapu elé, és nem épp suta hátvédmozdulattal, hanem precízen lefelé stukkolva befejelje a pöttyöst - nos, a balhátvéd játéka egyszerűen fantasztikus volt.

A következő meccs a franciákkal lesz. Reszkessetek, csigaevők, mert ha most kikaptok - márpedi ki fogtok - akkor megvan a jegy haza, mert az utolsó meccsen az olaszokat ki-ki alapon nem bírjátok majd elverni. Úgyhogy a 0-3 ellenére Olaszországé az esély a második helyre, mert nekik a románok várható lebirkózása után a döntetlen is elég lesz a továbbjutáshoz, márpedig ilyen alapállásból simán elkapják majd a csigazabálókat.