Bár a New York Times nem hivatkozik rá, a megfigyelés alátámasztja a néhai Thomas Gold asztrofizikus professzor és botcsinálta geológus elméletét a kőolaj (és földgáz) nem biológiai eredetéről, amit - mellesleg - szovjet-orosz geológusok már az ötvenes évek óta nyomattak.
Dióhéjban arról van szó, hogy a szénhidrogének több száz kilométer mélységben szintetizálódnak (lényegileg ott, ahol a gyémánt is) és folyamatosan szivárognak fölfele, különösen ahol valami gyengeség van a földköpenyben. Aztán úgy tíz kilométer körüli mélységben rávetik magukat a bacik az anyagra, félig megeszik, s a maradékból lesz az olaj meg a gáz (amúgy Gold szerint a szénmezők nagy része is). Ez szinte mindenütt jön föl magától, ha nem is egyforma gyorsan, de kitermelhető mennyiség csak ott gyűlik fel, ahol elérhető mélységben van egy vízhatlan réteg, ami alatt csapdába esik. Gold szerint amúgy gyakorlatilag mindenhol van áthatolhatatlan réteg, több is egymás alatt, csak egyes helyeken túl mélyen van a legfelső is. De ha elég mélyre fúrunk, akkor majdnem mindenütt kell lennie olajnak és metánnak. Normál olajmezőknél meg, ha átrendeződnek a nyomásviszonyok (mert kiszívják az olajat), az eggyel alatta levő záróréteg fellazulhat s alóla egyszerűen újratöltődik a mező.
A szén és hidrogén, ami a szintézishez kell, Gold szerint már az eredeti ősanyagban ott volt, amiből a Föld összeállt, hiszen a hidrogén a legközönségesebb elem a világon, a szén pedig - a hélium és oxigén után - a negyedik leggyakoribb. Itt jön a képbe egy másik meteoritkutató, Marvin Herndon, a Transdyne Corporation elnöke, aki ugyan nagyon szabadúszó, de talán mégse egészen áltudós. Szerinte a Föld, akár csak a többi belső "kőzetbolygó" eredetileg forró jupiter jellegű gázóriás volt (kb. háromszázszor akkora tömegű, mint most), csak az akkor még nagyon fiatal Nap bolondozott kicsit, T Tauri korszakában egyszerűen elfújta a hatalmas hidrogén-hélium atmoszférát, s csak a kemény vas és kő mag maradt. Később erre rakódott még egy kis anyag, de a Föld tömegének több mint nyolcvan százaléka még a gázóriás erősen redukáló belsejében ülepedett le, így sokkal kevésbé van oxidálódva, mint a jelenlegi felszín. Ennek a forgatókönyvnek sok érdekes következménye van, többek között lehet a Föld centrumában egy kb. nyolc kilométer átmérőjű urángömb (az olvadt vasmagban úszó szilárd nikkelszilicid belső mag közepén), ami ma is valami 4 terawatt teljesítményű szaporító atomreaktorként működik (azaz folyamatosan alakítja át a 238-as uránt plutóniummá), de témánk szempontjából mégis az a lényeg, hogy a Föld belsejében a szén nagy része szénhidrogénként kell jelen legyen, nem pedig oxidált formában.
Ha pedig ez így van, akkor nem annyira az a problémánk, hogy kevés a gáz meg az olaj, hanem inkább túl sok. Nálunk is csak most találtak 600 milliárd köbméter gázt, igaz, mélyen. Viszont elég lenne nekünk negyven évre, bár ha tényleg utántöltődik, akkor sokkal tovább. Ideje lenne megfúrni a régi mezőket is újra, hátha megteltek azóta :-)
2008.09.03
Hoppá, ezt benéztem. A New York Times cikk nem tegnapi, hanem 1995 szeptember 26.-án kelt, azaz majdnem 13 éves. Cserébe viszont találtam pár későbbi hivatkozást.
Wall Street Journal, 1999 április 16.
Page One Feature
Odd Reservoir Off Louisiana Prods (Fura tározó Louisiana partjainál)
Oil Experts to Seek a Deeper Meaning (Olajszakértők kutatják a mélyebb jelentést)
By CHristopher Cooper
Staff Reporter of THE WALL STREET JOURNAL
Newsday, 2002 április 16.
HEALTH & DISCOVERY
Oil Fields' Free Refill (Ingyenes utántöltő olajmezőkhöz)
by Robert Cooke, STAFF WRITER
Geotimes, 2003 június
Petroleum geology
Raining hydrocarbons in the Gulf (Szénhidrogéneső az Öbölben)
by Lisa M. Pinsker
Ezek persze csak újságok, még ha némelyik "tekintélyes" is. Viszont találtam ezt:
PNAS, 2002 augusztus 12. ( vol. 99 no. 17 10976-10981, Proceedings of The National Academy of Sciences of the United States of America)
The evolution of multicomponent systems at high pressures (Többkomponensű rendszerek fejlődése nagy nyomáson):
VI. The thermodynamic stability of the hydrogen–carbon system (VI. A hidrogén-szén rendszer termodinamikai stabilitása):
The genesis of hydrocarbons and the origin of petroleum (A szénhidrogének keletkezése és a kőolaj eredete)
by J. F. Kenney, Vladimir A. Kutcherov, Nikolai A. Bendeliani and Vladimir A. Alekseev
Nem vagyok geokémikus, de a fizika, vegytan és matematika alapjait elsajátítottam még anno, ilyen téren nem könnyű megvezetni. A cikket elolvastam, határozottan értelmesnek tűnik, áltudománynak nyoma sincs benne.
2008.09.04
Akkor foglaljuk talán össze, mit is mond Kenney & al.
Kenneyék ugyan ebben a cikkben nem mondják, de egyenesen következik, hogy ahol pár száz kilométer mélységben a kőzet tartalmaz szenet és vizet, túl sok oxigént viszont nem, ott kell lennie kőolajnak. Azaz gyakorlatilag mindenütt, mert abban a mélységben ilyen szokott lenni a kő. A hasznosíthatósághoz az kell, hogy legyen valami gyengeség a köpenyben, ami mentén az olaj gyorsan felemelkedhet, fölötte pedig záróréteg, ami csapdába ejti.
- Termodinamikai egyensúly közelében harminc kilobar nyomás alatt (ez kb. száz kilométeres mélységnek felel meg) semmilyen körülmények között se stabilak a több szénatomos szénhidrogének. Ilyenkor a szén-hidrogén rendszer, hőmérséklettől, kémiai környezettől függetlenül metánná és elemi szénné alakul át (ha van elég idő). A bizonyítás, amit adnak, egészen általános, kivétel csak nagyon erősen nem-egyensúlyi körülmények között lehetséges, ami azonban a föld alatt kizárt.
- Gyémánt üllők között ötven kilobar nyomáson, 1500 fokon vasoxidot (FeO), márványt (kalcium karbonát) és desztvizet kínoztak pár óráig. Gyors lehűtés után mindenféle nehéz szénhidrogént találtak ott, ahol eredetileg csak kő volt meg víz. Az egész zenekar megjelent, kb. olyan eloszlásban, ahogy azokat a kőolaj is tartalmazza.
- Mindebből az következik, hogy szerves fosszíliák a földkéregben semmi szín alatt se alakulhatnak át kőolajjá, viszont pár száz km mélységben (kb. ott, ahol a gyémánt keletkezik), csak valami széntartalmú anyag kell, redukálószer meg víz és a folyamat magától végbemegy.
- A kőolajnak a mélységből elég gyorsan kell felemelkednie (és lehűlnie közben), különben átalakul metánná és grafittá. Ha már hideg, akkor ugyanezt teszi, de - a gyémánthoz hasonlóan, ami normál nyomáson szintén metastabil - baromi lassan.