A rendszerváltáskor elmaradt a tabula rasa készítése, és talán Magyarországon sikerült a kommunista uralkodó osztálynak a legügyesebben elkerülnie nemhogy a felelősségrevonást (melyre csak kevés volt szocialista országban került sor), de még azt is, hogy ne legyen valamiképpen ízléstelen "kommunistázni", vagyis tényleges és kőkemény bűneiket a fejükre olvasni. Sőt mi több, lassan már a személyiségi jogok betonvédelmén történő széttörést kockáztatja, aki egy-két cégéres volt (?) bolsevikot hajdani önmagával szembesíti.
November 4-e - és október 23-a - a leglátványosabb példája annak, hogy a magyar "rendszerváltás" félrecsúszott: a rendszergazdák személye ugyanis nem változott. Most más ugyan a hivatalos verzió, de valahol mégis nevetséges, hogy a hajdani akasztató-bebörtönző állampárt hajdani csahosai ma álszent krokodilkönnyekkel emlékeznek 56 áldozataira és a forradalom örökségére. Ők, akik hörögve ugattak ellenforradalomról még 1988-89-ben is, és majdnem megkövezték Pozsgayt, aki elsőre azt legalább népfelkelésnek merte nevezni...
Engedtessék meg nekem, hogy november 4-e gyásznapján egy képzeletbeli beszédet ismertessek - meg a mögötte álló gondolatokat, párhuzamosan. A beszéd elmondója egy 72 éves helyi MSZP-politikus (képzelt személy!). 1936-ban született, és a DISZ-ben villogott az ötvenes évek elején, majd az ávósokhoz vonult be sorállományúnak. 1956-ban egyike volt egy vidéki sortűz leadóinak - közkatona ávósként. Golyói négy embert megöltek, hármat megnyomorítottak. 1955-től tagja az MDP-nek, majd az MSZMP-nek; a rendszerváltáskor átigazolt az MSZP-be, és négy év pozíciónélküliség után immár negyedszer is önkormányzati képviselő egyfolytában, kétszer alpolgármester is volt. Ami szakmai pályáját illeti: ahogy leszerelt, rögtön felvették az egyetemre (a golyók kitűnő ajánlólevelet jelentettek), majd jogászi diplomájával ügyészként szolgálta a szocializmust, számos politikai perben is képviselte a vádat izgatásért, miegyébért - többek között egy hitéért kiálló, a békepapsággal szembeszálló tisztelendő atyát sikerült bebörtönöztetnie öt évre. A rendszerváltás előtt korengedménnyel nyugdíjaztatta magát, és ügyvédi irodát nyitott. A gazdasági ügyekre specializálódott, és a privatizáció első hullámában kitűnően hasznosította kapcsolatait; súlyos milliókat szerzett ügyfelei révén is, de saját számlájára is részt vett az ország vagyonának széthordásában. Két pert nyert már olyanok ellen, akik helyi újságokban igyekeztek kiteregetni viselt dolgait, különösen ügyészi működését. Most a helyi MSZP-frakcióban ő kapta a megbízást a megemlékező beszéd megírására és elmondására a forradalom leverésének évfordulójára rendezett helyi ünnepségen.
Íme, a beszéd (az elhangzottakat vastag, a gondolatokat dőlt szedéssel jelzem):
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim!
Kedves Elvtársak, és ti, többi hülyék, akik nem tudjátok, merre rotyog a húsosfazék!
Azért gyűltünk ma össze, hogy megemlékezzünk a dicsőséges 1956-os forradalom leverésének gyásznapjáról. Hiába győzött a nép néhány nap alatt, hiába alakíthatott Nagy Imre demokratikus kormányt: a szovjet vezetés nem tűrhette, hogy alárendelt államai közül egy is kiszabaduljon, és közbelépett. November 4-én hajnalban tankok érkeztek, és rövid, de véres harcban leverték a forradalmat.
A rohadék ellenforradalmár csőcseléknek mind a lánctalpak alatt kellett volna végeznie - hogy jöttek ők ahhoz, hogy a mi hatalmunkat kétségbe vonják? Az a mocskos áruló Nagy Imre végül jó helyre került - de túl sok csirkefogót meghagytak, sajnos, ennek nyöghetjük ma a terhét, még szerencse, hogy ezek buták, mint a tök, és hagyták, hogy mi maradjunk a pénz és a hatalom urai...
A hősi halottak százai-ezrei után a megtorlások áldozatait kellett gyászolniuk a hozzátartozóknak és a lehajtott fejű országnak. A többi akkori szocialista ország rendre több áldozatot, keményebb büntetéseket követelt, aminek a Kádár-kormány nem tudott mindig ellenállni.Történtek olyan esetek is, amikor az igazságszolgáltatás túlbuzgósága vezetett a vádlott elítéléséhez. Az akkori kommunista ideológia nem engedhette meg a demokratikus átalakulást, így a hazafiak sorsa csak tragikus lehetett: hiába a legtisztább szándékkal, a sztálinista személyi kultusz bűnei ellen fogtak fegyvert, a fennmaradó kommunista rendszerben csak bűnösök lehettek.
Ó, a régi szép idők, amikor még odapörkölhettünk a sok hőzöngő mocsok közé! Ó, a puska ravaszának megnyugtató hidegsége, és a puskapor kesernyés illata! Az volt ám a szép, amikor még nem volt választás, nem volt fölösleges szabadság minden idiótának, hanem a mi kezünkben volt a fegyver, az övékén meg a bilincs! Most aztán ferdíthetek, mosogathatom a langyos Kádár félkész disznóságait - bezzeg, ha nem egy-két ezret, hanem százezret köttetett volna fel, kétmilliót meg elküldött volna a Gulágra, akkor talán még ma se kéne itt hülyeségeket beszélnem, aztán meg mindeféle aljanéppel szóbaállnom, hanem ülnék egy előkelő irodában, ahová ez a csürhe életében nem léphetne be... Még szerencse, hogy most is csak a pofájukat nyithatják ki (amíg a rendőrökkel be nem veretjük), de se hatalmuk, se pénzük, mert azt időben átmentettük!
1956 öröksége a nemzeté, azt nem lehet kisajátítani. Együtt emlékezünk a hősökre és együtt gyászoljuk a halottakat! Nem lehet a demokráciáért kitört forradalmat ma pártok demagógiájának muníciójává tenni! Fogjuk meg egymás kezét, és csendben, együtt hajtsunk fejet 1956 halottai előtt! A forradalom emléke éppen a magyar nemzet egységére tanít: aki ma pártoskodva megosztja a társadalmat, aki a megemlékezők őszinteségét, tisztességét vitatja, az beszennyezi a gyászünnepet és alantas napi aktuálpolitikai célokra használja a nemes célért meghalt áldozatok nevét!
A kurva anyátokat kommunistázzátok, nyomorult jobboldali szemétládák! Hogy veszitek a bátorságot felhánytorgatni, hogy most mi voltaképpen azokat gyászoljuk, akiket annak idején kivégeztettünk? Miért ne gyászolhatnánk meg őket, ha a mostani érdekünk úgy kívánja? Ha már olyan hülyék voltatok, hogy nem kötöttetek föl vagy csuktatok le bennünket, amikor talán megtehettétek volna, akkor most már fogjátok be a pofátokat, és tűrjétek szépen, hogy ma is mi vagyunk az elit, ti meg egy rakás szar!
