2010-ben, tehát alig 66 évvel az 1944-es deportálások után, kilencvenöt idióta az USA-ban pert indított a MÁV ellen, mondván, hogy a magyar vasúttársaság önként és nagy lelkesedéssel vett részt a deportálásokban, továbbá pontosan tudták, hogy miért és hová viszok a zsidókat. Így, 66 év múltán csak egy jelképes összeget kérnek kártérítésképpen: egy és negyed milliárd dollárt...
A hírt nehéz kommentálni. Végtére is beleillik abba a sorba, amelyben a holocaust áldozatairól a sokadik bőrt is lehúzzák az "örökösök" - elvégre a Volkswagen, a BMW és több német cég ellen is indítottak hasonló pereket a kétezres év táján, és bár a dolog ítéletig sose jutott (megegyezéssel szoktak ezek végetérni), némi pénzt azért sikerült kapni a felpereseknek.
Na de a német cégeknél legalább ténylegesen végeztettek kényszermunkát, amely miatt jó néhány zsidó meg is halt, és ott csakugyan tudták, hogy nem üdülőtáborban nyaraltatják a zsidókat. Nem is beszélve arról, hogy a megsemmisítő táborok és a kényszermunkahelyek szoros kapcsolatban álltak.
Amit azonban a kilencvenöt gazember (nem nevezem őket másnak, mert ezek igazi utolsó szemétládák, akik alighanem mindazt megtestesítik, amiért az antiszemitizmust a butább emberek "tudományosan", a zsidó tulajdonságokat generalizálva "megalapozzák") állít, az már tényleg mindennek a teteje. Először is: a MÁV akkoriban egy hadviselő ország állami vasúttársasága volt, vagyis semmiféle önálló joga vagy lehetősége nem volt "ellenállni"; azt kellett tenniük, amire utasítást kaptak. Másodszor: ugyan ki meri azt állítani, hogy a vasutasokat baktertől állomásfőnökig a németek szépen körlevélben tájékoztatták, hogy "igen, visszük a zsidóitokat legyilkolni, úgyhogy gyorsan mozogjatok!" Harmadszor: vajon mennyit kaptak a kissé mohónak látszó felperesek a német államtól - hiszen ha a MÁV szállító tevékenységében lett is volna tudatosság (mint ahogy nem volt), akkor is ez csak jócskán távoli bűnsegédi bűnrészességet valósított volna meg, amihez képest a tettestől nyilván nagyságrendekkel többet kell kérni és kapni...
Az egész ügy különlegesen mocskos és undorító. Nehéz eldönteni, hogy mi volt ezzel a pereskedők célja: netán a választások előtt rúgni egyet Magyarországon (ha a baloldal segítése volt az elképzelés, akkor nagyon nem jött be, hiszen ez az ügy szavazatszázezreket hozhat a Jobbiknak, ha elterjed a közvéleményben), vagy egyszerűen csak összedugták azt a kis okos fejecskéjüket, és a Volkswagen-BMW-perek után arra gondoltak, hátha legalább egy kellemes megegyezéssel néhány milliócskát ki lehet vasalni a magyar államból. Mindenesetre az biztos, hogy sikerült újabb zsidóellenes gyűlölethullámot felkorbácsolni; az egyik peres fél Magyarországon lakik, (Gluck - esetleg Glück - Gabriella a becsülettelen neve) úgyhogy kíváncsi vagyok, vajon merik-e a címét nyíltan kezelni a bíróságon? Mert nem kizárt, hogy egy-két dühös bakter felkeresi és szájonvágja, ha kitudódik, ki ez a rohadék...
Ha valahogyan a zsidók oldaláról a történtek feldolgozását és a megbékélést lehet akadályozni, hát akkor ez csakugyan a legbiztosabb módszerek egyike. Netán ez volt a cél? Az SZDSZ az utolsókat rúgja, más párt nem akar látványos filoszemita tematizációkkal előjönni, hát akkor legalább antiszemitizmus legyen?
Érdemel pár szót az is, hogy egy nevesincs amerikai bíróságon pert lehet indítani a MÁV ellen. Az országok az ENSZ szerint egyenlőek - de vannak azért jóval egyenlőbbek. Az USA épp azért lobbyzott - sajnos, eredményesen - hogy az ő polgáraira ne terjesszék ki azt az egyezményt, amely bizonyos bűncselekmények kapcsán a vádemelési lehetőséget globálissá tette. Magyarország is például (rendkívül ostobán, és a szokott mosott szaros külpolitikai erővel) hozzájárult ehhez. Na tessék, hát itt a diplomáciai viszonosság - mindezt egy olyan államtól, amelyik ugyebár másoknál árgus szemekkel lesi az emberi jogokat, miközben a terrorizmus ürügyén ezreket tart fogva ítélet és eljárás nélkül éveken át úgy, hogy sok fogoly ellen még csak alapos gyanú sem volt, egyszerűen csak rossz időben voltak rossz helyen...
Hozzá kell tenni, hogy ezek az egyezmények nem visszaható hatályúak (nem is lehetnek azok), és a második világháború idején még semmi efféle nem létezett. Az amerikai bíróságot természetesen nem akadályozzák meg ilyen apró jogi problémák abban, hogy ítélkezzen olyasmiben, amihez semmi köze...
Ahogy én a magyar államot és a kormányt ismerem, itt is megegyezés születik majd (ha kormányváltás lesz, akkor is) - nehogy leantiszemitázzák szegény új kormányocskánkat... A kilencvenöt pénzéhes gazember eloszt majd úgy fejenként százezer dollárt a semmiért, és dörzsölhetik a markukat: "ez bejött"...
Holott a dolog érdemi kezelése másképp nézne ki. Ha én lennék a miniszterelnök, azonmód üzennék az amerikai elnöknek: közölném vele, hogy én bizony komolyan veszem az ENSZ alapokmányát, és ha ilyen pereket engednek meg az országukban, akkor azonnal vízumkényszert vezetek be minden amerikaira nézve. Ha ez sem lenne elég, akkor azonmód felmondanám az amerikaiak különleges státusára vonatkozó engedményeinket, és szigorúan a viszonosság alapján magyar bíróság előtt elindítanám azon háborús bűnös amerikai pilóták perét, akik a genfi egyezményeket súlyosan megsértve ejtőernyőn lógó, már harcképtelen magyar vadászrepülőket géppuskáztak le. Meg is ítéltetnék a bírósággal az amerikai légierő ellen másfél milliárd dollár kártérítést. Aztán következne az USA ellen indított per az 1956-os magatartásáért, az általa működtetett Szabad Európa Rádió és Amerika Hangja felelőtlen szirénhangjaiért, amelyek miatt a (segítség híján reménytelen) fegyveres ellenállás sokkal kiterjedtebb volt, és sokkal nagyobb veszteséget szenvedtünk el, mint ha tudtuk volna, hogy semmilyen beavatkozásban nem bízhatunk. És így tovább.
Na de hol van ilyen karakán magyar állam? Sehol... Marad a széttárt karú szabadkozás és a fizetés (lehetőleg titokban, nehogy híre menjen). Nem baj, hogy a holocaustért már hetedíziglen fizetett mindenki: a német állam, a magyar állam, a német cégek, meg még a fene tudja, ki - jó az a kis pénz 66 év után is, elvégre a negyedik generációnak is kell némi alaptőke. Tulajdonképpen ezután be lehet még perelni a csendőrséget (illetve jodutódként megint az államot) a honvédséget, a rendőrséget, meg még azt is, aki a diósgyőri vasgyárban a síneket gyártotta...
Egy azonban bizonyos. Itt és most, a magyar zsidó szervezeteknek - ha egy csöpp eszük és minimális tisztességük van, és komolyan veszik azt, hogy a magyar zsidóságot képviselik - ordítaniuk kellene. Bele kéne üvöltsék a pereskedő kilencvenöt barom képébe, hogy ezt nem lehet eltűrni, hogy ők a zsidóság igazi ellenségei; és el kéne menni az amerikai legerősebb lobbyhoz (mely köztudottan a zsidó lobby), hogy állítsák le ezt a szemétséggel vegyes őrültséget. De legalább a magyar zsidó közgondolkodóknak fel kéne emelni a hangjukat, hogy ne tovább - és eddig se.
Aki hallgat, az támogatja az eszelős követelést - és tudomásul veszi (vagy talán óhajtja is) az emiatt érthető reakcióként jelentkező gyűlölethullámot. Ilyen egyszerű ez. Ja, és persze holocaustipar ugyebár nem létezik, illetve aki ezt a szót a szájára veszi, az csakis antiszemita lehet - tiszta sor, nem?!
UPDATÁLT UPDATE: A Népszabadság megírta, hogy az igényelt összeg akkori dollárban 1,24 milliárd, mai dollárban azonban 8,92 milliárd - a magyar GDP 7 %-a...
Az Indexen részletes elemzés jelent meg a kereset elnagyolt, alaptalan és valótlanságokat állító természetéről.
A Mazsihisz megszólalt - és csodák csodája, ha nagyon piano is, de ellenezte a pert, illetve Feldmájer kifejtette, hogy a magyar állam a felelős, és azzal rendezik is a dolgot (ízléstelen és nem ide tartozó volt ugyan azt és így megfogalmaznia, de Feldmájertől már ez is óriási eredmény - persze szó nincs arról, hogy bármikor is elfogadnám a magyar kollektív bűnösséget hangoztató hazug és undorító dumát...). Más kérdés, hogy ugyebár a zsidók döntő többségét nem is a magyar, hanem a német állam szervei ölték meg - Magyarországtól kifejezetten munkaerőigényre hivatkozva kérték a deportálásokat, és amikor az USA figyelmeztette Horthyt, hogy a zsidókat gyilkolják, ő le is állította a kiszállításokat, köztudottan így menekülhetett meg a budapesti gettó.
Feldmájer megnyilvánulásából egy dolgot kell pozitívumként kiemelni: hogy "erkölcsi érelemben ez a per nem indítható". Vagyis: erkölcstelen. Vagyis: harácsoló. Vagyis: holocaustiparos. Vagyis: holocaustipar létezik, és éppen ezért nem antiszemitizmus, ha beszélünk róla.
Csak az a baj, hogy ezt Feldmájernek - és bármely magyar zsidónak - úgy kéne végre kimondania, hogy ne kelljen "vagyis"-sorozattal lefordítani és értelmezni. Mert az jogos indulatokat ez és csak ez csillapíthatja.
