Elnézést, választási kampány volt, meg miegyéb, nem értem rá blogolni. Na de most majd másképp lesz...

Az első célpont rögtön meg is van: Szili Katalin. Az MSZP egykori üdvöskéje (sőt, kiemelt üdvöskéje, mert nem átallott még azzal is elég szépen visszaélni, hogy félkarú - rendesen dicsőítették a hátrányos helyzetűek élharcosaként) most jókora tockost adott volt pártjának.

A hajdani elnökjelölt most elegánsan kilépett a pártból, és pártlistás mandátumát  a többiek felszólítása ellenére megtartotta. Lesz is új, nagyon szociálisan érzékeny párt, ezek ám az igazi szocdemek!

Hogyne. Szili most megtalálta a helyét... Akkor még nem volt ilyen mufurc, amikor köztársasági elnöknek jelölték... Érdekes, hogy listán még épp bevitorlázott az új parlamentbe, az alaposan megtizedelődött bolsevikoktól elvéve egy helyet, és most hopp, rájött az őszinteség. Új párt, ez igen!

Na ide hallgass, Szilikém. Egyrészt: pártlistás mandátumot kiugrás után nem illendő megtartani - egyéniben még magyarázhatod, hogy a választóid így meg úgy, de a listás helyet éppenséggel a párt választóitól kaptad, nyuszikám. Úgyhogy illenék kotródni. Ami pedig az új pártocskádat illeti: késő a megvilágosodás, cicavirág. Ha eddig a Gyurcsány seggét nyalogattad - és amíg parlamenti elnök lehettél, addig az ottani zsozsó hatására nem aggódtál még értünk, szegényekért annyira -, akkor ne legyél egyszercsak ilyen fene érzékeny szociálisan. Nézd, drága bogaram: te bolsevik voltál, és az is maradsz. Vagyis: sose fogok rád szavazni. A mostani, négy évi parlamenti seggmeresztést-tiszteletdíjat azért még bebiztosító manőveredért meg különösen nem. A hiteles baloldalnak ugyanis az lenne a legfőbb ismérve, hogy a magadfajták a közelébe se kerüljenek...