Fel lehet tenni a kérdést: miért nem írtam ilyen hosszú ideig semmit? Volt, aki a kormányváltás után abbahagyta a blogolást (a Fidesz-párti sasika), volt, aki szép ütemesem elkurvult (a hajdan üde mandíner,  vagy ufi, vagy reakció). Volt, aki "konzervatívként" villogott, a csak angolul olvasható liberálkonzervatív szerzők áhítatos idézgetésével alázva másokat annak idején (Konzervatórium). Akadt olyan is, aki simán és egyszerűen nekiállt a kormánynak benyalni, mint a Jobbklikk.

Én nem változtam semmit. Egyszerűen csak belefáradtam, és egy ideig elpihengettem, meg mást is csináltam, ahogy egy normális ember. Az elveim nem változtak, már nem is fognak, túl öreg vagyok ahhoz. Sőt: megerősödött a véleményem, hogy konzervatív magyar királyságra lenne szükség. Schmitt Pál, a legszégyenletesebb eddigi köztársasági elnök egyértelművé tette, hogy ez a rendszer nem működőképes. Amíg az államfőt a pártja nevezi ki, addig nyílegyenesen elhelyezi a nyelvét a mindenkori pártvezér ülepében. Áder "függetlensége" is csak parasztvakítás: csupán az egyre kádáribb kormányzást igyekeznek szalonképessé tenni. Valós kontrollt egyáltalán nem jelent Áder időnkénti diszkrét ellenkezése. No de Göncz is milyen volt annak idején: Antallal másfél évig harcolt a tévéelnökök nyamvadt kis személyi kérdésén, míg Horn Gyula alkotmányellenes csomagját egy firkantással aláírta. Mádl súlytalan volt, Sólyom szintén, emellett ő (lásd korábban) már az Alkotmánybíróság élén taccsra tette a rendszerváltást.

Kellene egy király, aki nem függ a pártoktól, sőt, államfői tisztsége örökletes. Érdemes volna a szabad királyválasztás elvén olyan királyt választani, akinél legalább az első generációs öröklés biztosított: vagyis van gyereke, és az a gyerek (vagy fiatal felnőtt) olyan képességeket mutat, hogy államfőnek alkalmas lesz. Habsburgék szóba se jöhetnek, ők eljátszották a jogaikat, és nem is magyarok. A király jogkörét az elnökénél tágabbra, Horthyénál jóval szűkebbre kellene venni.

Egyszóval: fogok írni, ha nem is túl gyakran, de hetente talán rá fogok érni. Ugyanakkor a vitára kevesebb időt-energiát fogok fordítani, mert egyrészt nagyon kevés embert lehet meggyőzni bármiről is, másrészt én szintén nem vagyok könnyen meggyőzhető...

A blog az utóbbi posztokban nagyon politikussá vált, abból is vissza szeretnék venni: szó nincs arról, hogy a politika ki fog esni (bírálok én tovább, amíg le nem csuknak), de más is létezik a világban, nem csupán néhány gazember, aki a parlamentben üldögél...

Üdv magamnak ismét a fedélzeten!