Az ellenem elkövetett character assasination mozgatója - a HírTV híre és a riporternő elszólása alapján - Kovács Péter fideszes polgármester (és a parlamentből kiszorult exképviselő) volt. Tettét az motiválta, hogy az én választókerületemben biztos vesztés nézett ki a Fidesznek, illetve valószínűleg folyamatosan rettegett attól, hogy az önkormányzati ügyeket a nyilvánosság elé kihordom.
Érdekes, hogy bár naponta használom a netet, és blogom is régóta van, valahogy nem tartottam ezt komoly fórumnak ahhoz, hogy itt önkormányzati disznóságokat tegyek közzé. Nekem az internet - amint azt sokszor leírtam - fiatal, névtelen, nagyon szókimondó kultúrának számít.
De ennek vége. A névtelenséget elvette Kovács Péter és a neki alácsaholó média, a képviselőjelöltségem mögül pedig ijedten kifarolt a balos pártok fővárosi (ostoba) vezetősége. Vicces, hogy a diákigazolványt hamisító Kunhalmi Ágnes aggódik annyira a pártja hiteléért... Hozzáteszem: nagyon sokan tudták, ki a blog szerzője, Shadai két perc alatt kiderítette, mások meg felismertek. A névtelenség nem rejtőzés, hanem elv: az internetnek ilyennek kéne maradnia.
Hozzáteszem: a pártok helyi embereivel semmi bajom nincs. Őket régóta ismerem, ők is engem. Volt, aki tudott az egészről, olvasta a blogomat is, és semmi különösebb kivetnivalót nem talált benne, ha esetleg nem is tetszett neki, hogy Gyurcsányt bibliai szépségű átkokkal illettem annak idején. Ha rajtuk múlik, alighanem vállalták volna a kampányban a védekezést - pláne azért, mert a vádak hazugok voltak. Itt a kerületben senki nem tart fasisztának, szélsőjobboldalinak meg hasonlónak.
Ami pedig a Bombagyárat és a Tomcattel való kapcsolatomat illeti, abban sem látok semmi szégyellnivalót. Ők hívtak engem, és én amit ott publikáltam, mindig közzétettem itt is - a posztok máig is olvashatóak (sajnos a Bombagyár már nem). Én a munkából adódóan mindenféle embert ismerek, kopaszokat is. Többségük szélsőséges nézetei ismerethiányból fakadnak, és csak rárakódnak amúgy egészséges mély nemzeti érzelmeikre. A Bombagyáros posztjaim között sem volt szélsőséges vagy gyűlöletkeltő. Pár gőzös fejűnek ez nem is tetszett, de a nagy többségnek igen. Meglehetősen pozitív volt a visszajelzés - és én el is kezdtem a Bombagyárat egyfajta missziónak tekinteni, hogy a nem eléggé művelt, de alapvetően egészséges nemzeti érzésű, jobboldali olvasótábort a hangsúlyosan nemzeti-konzervatív, de nem gyűlölködő oldalra tereljem. A dolog szerintem elég sikeres is volt. Érdekes "fasiszta" posztokat jelentettem meg, például a Fekete Istvánról szólót...
A másik "vádpont", Pákó beugratása megint csak hülyeség. Egyértelmű és tökéletes médiahack: ráadásul egy olyan "celeb" ellen, akivel kapcsolatban egyedül a hányinger jelentkezik emberi érzésként. Jellemző a mai magyar szennymédiára, hogy egy ilyen, nulla teljesítményű, undorító alakot nem vetett ki magából. A csokifaszos akciói nem verték ki a biztosítékot (szégyenszemre, hiszen egy ilyen okádék alakot már rég ki kellett volna hajítania a médiának) - bezzeg a fasiszta karlengetés! Ráadásul kedves csokifaszos barátunk magát hajdani joghallgatónak hazudta (újságban is), így rendkívül nagy bukta volt, hogy ennek ellenére láthatóan fogalma nem volt, hogy Hitler kicsoda. Ahhoz képest sem, hogy az egyetemen (tudom, mert én tényleg kijártam) a magyar állam- és jogtörténet, valamint az egyetemes állam- és jogtörténet az első év tananyaga...
Egyszóval a csokifasz-huszár megérdemelte, amit kapott. Jellemző módon aztán azt hazudta, hogy kéynszerítettük (hogyne, a Nagykörút közepén), leitattuk, és hasonlókat - el is vesztett több pert, és bár visszaengedték az aljaműsorokba, fizetni már nem akart, Tomcat azóta is hadakozik vele.
A média ma azt hajtogatja: aki Tomcat közelébe kerül, csak fasiszta lehet. Barmok. Érdekes, amikor pöttyös zászlóval tüntetett a szélsőjobboldal ellen, semmi baj nem volt vele - manapság meg bűnözőket hajkurász, és jellemző módon a magyar rendőrség legalább annyiszor veszi őt elő, mint az igazi gazembereket. Tomcat fletűnési vágya kétségtelen, az is, hogy olykor túllő a célon, de alapvetően nagyon értelmes, és rendkívül fejlett igazságérzettel támad arra, amit disznóságnak tart. Bármilyen furcsa, de ő nem fasiszta, hanem egész működése alapján leginkább XVIII. századi ősliberális (ők nyomokban sem hallottak a polkorrektségről, és egyidejűleg masszív nacionalisták voltak).
Megjegyzem, azt, hogy mi a véleményem a Gyurcsány-, Bajnai- és Orbán-kormányokról, azt a helyi balosok pontosan tudták - hallhatták eleget. Ez nem volt titok. Ennek tudatában vállaltak el - még a megbeszéléseken is volt, hogy elmondtam: irtózom a baloldaltól.
Hogy mégis miért hívtak: Mert ismernek. Én szövetségest cserben sose hagytam. Ha valamit mondtam, nem kellett az ellenkezőjét gondolni. Most is megmondtam nekik: nem indulok el függetlenként ellenük (bár így meg alighanem veszteni fognak, úgyhogy mindegy - a Fidesz beismerésként értékeli majd, hogy kiálltak mögülem, és a kerületben tovább támad majd, viszont én nem jelöltként már nem fogok tudni védekezni, mert akkor semmilyen műsorba nem hívnak...).
Időm viszont most lesz elég. Igen nehezen, hosszas kínlódás után vállaltam el - nem örömmel - a jelöltséget, de annál könnyebben adom fel. Viszont magyar ember adós nem marad. Kovács Péter viselt dolgait - alkalmasint dokumentumokkal - itt, ezen a blogon fogom kiteregetni, szépen sorjában. Elvégre amilyen az adjonisten...