Közkívánatra felteszem az egyik kedvenc költeményemet:
Újraírt vers 2006. október 23-án
Füstöl a könnygáz a pesti utcán,
Szemen talál gumilövedék,
Rendőrrohammal szennyezi Gyurcsány
Ötvenhat félszázad-ünnepét.
Lopott milliárd lapul zsebében,
Halott az erkölcsi tisztaság,
Fekete sereg támad a téren,
A birodalom most visszavág.
Pajzsos falanxuk kilencven méter
Távolságból minket követ:
Ennyire félsz hát, Gergényi Péter?
Kapitány, mondd: miért lövetsz?
Becsaptál minket, miniszterelnök,
Hazudtál te a hatalomért,
Ha tiltakozunk, fogdmeged fellök
S vérben rogy le, kit gumibot ért.
Mi nem támadunk, nincs nálunk fegyver…
A kormány tévét nézve röhög;
„Nesztek!” – sújt ránk a sisakos ember,
Van-e ember az álarc mögött?
Mindenkit ütnek, ezer Darth Vader,
Mancsukban vipera, vascsövek!
Mészáros-arcú Gergényi Péter
Tudod-e, hogy kiket lövetsz?
Nem válogatnak, leterítenek
Képviselőt, anyát és papot,
Kit templom elől is elkergettek
Nem mutathatta, hogy mit kapott.
Forog a sírban Kopácsi Sándor:
Épp elkerülte a kötelet,
Börtön után lett kényszerű vándor,
De a népre ő – nem lövetett!
Szemet szemért! Ez legyen a tétel!
Felveszünk mind egy-egy követ:
Menekülj, ha tudsz, Gergényi Péter,
Miránk többé – te sem lövetsz!