Terembura másfél méteres kommentjében kitér Istenre egy korábbi poszton (Doktor Gergényi) - filozófiakedvelők, érdemes elolvasni, Terembura egy gondolkodó ember. Tulajdonképpen az ottani válaszom egy része érdemel némi kifejtést, ezért ezt most megteszem (nem akartam ugyanakkora kommenttel reagálni, meg aztán eléggé off volt a dolog, ha nagyon érdekes is).
Mint leírtam, egy rendkívül értelmes ismerősöm szerint az istenhit talán nem egyéb, mint az emberek halálfélelemre adott reakciója és önvigasztalása (ugyanő mondja - nem alaptalanul - az újraélesztésről: "akit sikerült újraéleszteni, az nem is volt rendesen meghalva"). Elképzelhető, hogy így van: az ember felfogja, de rendkívül nehezen fogadja el saját mulandóságát, és próbál valami elvi esélyt barkácsolni, hogy a halál mégse tesz egyszer és mindenkorra pontot az egyén életének végére.
DE! A fajok kialakulása, fejlődése nagyjából magyarázható az evolúcióval; bár ebben is vannak hibák. A tallegalatyúk (Ausztrália) például teljesen speciálisan költ: komposzthalmot hord össze, és ha hűl, mélyebbre teszi a tojást, ha melegszik, széttúrja, szükség esetén vizezi is. Meglehetős bonyolult módja a költésnek, a szimpla tojásra ülés sokkal egyszerűbb.
A kérdés: hogy a fenébe jött erre rá az első tallegalatyúk, amelyik ezt csinálta? Mert ezt nem lehet "félig" jól csinálni, már az első kísérletnek tökéletesnek kell lennie, ellenkező esetben a tyúk utód nélkül marad, és kiküszöbölődik a populációból. De a madár esze azért nem végtelen, a módszer pedig nagyon is bonyolult. Erre a kérdésre az evolúciós elmléet nem ad választ...
A másik, még fontosabb kérdés: az élet kialakulása. A mai legdivatosabb materialista elmélet "ősleves"-nek mondja a hajdani, redukáló légkör és villámok mellett szerves anyagokkal lassan megtelő óceánokat. Az elmélet feltételezi, hogy valamiképpen egymás mellé sodródott a véletlenszerűen összeállt határhártya (membrán), az örökítőanyag (RNS vagy DNS), és némi enzimfehérje. Épp olyan szerencsésen, hogy a membrán hopp, körbevette a többit, aztán az örökítőanyag azt is gyorsan kitalálta, hogy osztódni köll. Sőt, arra is rájött az új élőlény, hogy miképp eheti meg a környező levest, mi abból a finom és mi a mérgező. Továbbá újonnan összejött alkatrészei hibátanul együttmőödtek, hisz megmaradt.
A nagy lóf@szt, szólt a grófnő (hogy egy "megdöbbentő első sort" idézzek). Ilyen véletlen egyszerűen nincs. Sokkal, de sokkal nagyobb az esélye, hogy egy írógépet nyomogató majom hibátlanul lekörmölje a Shakespeare-összest. Az élet keletkezésének materialista elmélete rettenetesen gyenge. Így évmilliárdok alatt se jött volna össze a dolog (az elmélet a valószínűtlenséget ezzel üti el: annyi idő volt rá, hogy a majom nemhogy a Shakespeare-összest, de a világ minden könyvét sikeresen leírhatta ezalatt vaktában). Itt akármennyi idő áll rendelkezésre, a valószínűséget ez nem növeli. Egyszerűen nem lehet az ősleves kavargatásával élőlényt előállítani (arról már nem is beszélve, hogy mi a rossebtől lett volna az olyan sűrű, amikor a villám energiája nem csak létrehoz, de bont is szerves anyagokat...).
Ha pedig a materialista elmélet nem igaz, könnyen lehet, hogy a teremtés a nyerő. Akkor pedig van Isten, és akár túlvilág is lehetséges. Mondjuk, én úgyis a pokolba kerülök (hajaj, hányan kívánnak máris oda!), de mit csináljak. A mennyben alighanem nem szabad kártyázni se, mert ott illetlenség, gondolom. Egye fene, legyen a pokol - csak biztos lehetnék benne, hogy van, az is jobb, mint soha nem tudni többé semmiről...