Kedves olvasóim, igazatok van abban, hogy ez a cím kissé primitív provokáció. Nem is az értelmes olvasóknak szól a kihívás, hanem a szokványosan ostobáknak, akik esetleg idetévednek.
Vizsgáljuk tovább a cigánykérdést. Célozzuk meg a tabut: lehetséges, hogy a rasszizmusnak van valamilyen alapja? Ezt a kérdést "politikailag korrekt" helyen szigorúan tilos feltenni. Amerikában hatalmas felháborodást váltott ki az a vizsgálat, melyben azt találák, hogy a négerek IQ-ja alacsonyabb, agresszivitása magasabb a fehér populáció hasonló értékeinél (IQ-ban egyébként az ázsiaiak lettek a bajnokok, ha jól emlékszem, nem a fehérek). Bömbölt a média, fasizmust ordítoztak, ahogy azt kell. Az adatok azonban adatok maradnak: a "politikai korrektség" amúgy nem más, mint a fehérember kollektív bűntudata a gyarmatosításokért, megszállásokért, miegyébért. Gyorsan felállították annak idején a soha be nem bizonyított, és nem biológiai, hanem politikai (és legitim módon nem cáfolható) axiómát, hogy "Minden ember egyenlő". Fenét...
A cigányoknál egy nagyon súlyos tapasztalati adat amellett szól, hogy a cigány populáció bizony felelős a saját nívójáért és társadalomellenes magatartásáért. Ez az adat az, hogy a cigányokról alkotott többségi ítélet lényegében egész Európában azonos! Az ősdemokrácia Angliában is félnek tőlük, részben gyűlölik is őket, bár ott jelentős négerellenesség is van. A rendkívül toleráns Finnországban ezt az egy népcsoportot utálják sokan... Még a balkáni államokban is jelentős cigányellenesség van, holott ott sokfelé a közerkölcs sincs sokkal a cigányoké felett...
Ugyanakkor igaznak látszik, hogy a cigányság képtelen saját valódi elitet kialakítani (a kőgazdag seftelő, aki lopott színesfémekkel kereskedik, hiába milliomos, a társadalom a tevékenységét nem ismeri el elitnek). Néhány politikai karrierlovagon túl a vékony cigány értelmiségi réteg közös ismertetőjele, hogy viharsebesen asszimilálódik a helyi többséghez. Mondhatni, felfelé kihígulnak a cigányok közül. Aki kifejezetten cigány értelmiségiként azonosítja magát, az szinte mind politikai szerepet akar kapni (és általában sikerrel, hisz nincs kemény verseny).
Tehát a cigányokat Európa-szerte (ugyanazért, lásd előző írás!) utálják és félnek tőlük; továbbá nincs és nem is képződik számottevő értelmisége, amely felemelhetné a népet. A tanulás nem számít köztük követendő mintának - szinte deviancia... Ott is igaz mindez, ahol diktatúramentes évszázadok álltak rendelkezésükre az életformabeli asszimilációhoz - vagyis egyszerűen nem megy a dolog...
Egyszóval: fölösleges magunkban keresni a hibát! Ha Angliában nem sikerült a probléma megoldása, nekünk se kell önmarcangolást tartani. Vélhetően a cigány "kultúra" lehúzó ereje akkora, hogy ellene nem lehet sokat tenni, és nem kizárt, hogy a cigányok örökölt magatartásformái sem teszik lehetővé, hogy ne legyen a deviancia és a bűnözés aránya közöttük kiugróan magas.
Nehéz elfogadni - főleg elfogadtatni! - azt, hogy nem a többségnek kell újabb és újabb próbálkozással, áldozattal, ilyen-olyan programmal megpróbálni a cigányokat "felemelni", hanem egyszerűen rá kell őket kényszeríteni a társadalmi normák tiszteletbentartására. Vagyis: a nulla tolerancia itt szükséges! A bitorló Gyurcsány a rasszizmussal szemben hirdetett meg effélét (összemosva a "cigányozást" a "zsidózással"), holott a cigánybűnözés ellen kellene végre a lehető leghatározottabban és keményen fellépni.
Bármiféle pozitív diszkrimináció csak olaj a tűzre! Nem a támogatásra érdemes keveseknek jut belőle, hanem a csirkefogók élnek vele vissza. A tyúktolvajt is bezárni, ismétlődés esetén a lehető leghosszabb időre; a börtönben dolgoztatni őket keményen. A rengeteg link leszázalékolást felülvizsgálni, mégpedig olyan orvosi bizottságokkal, melyeket komoly rendőri erő biztosít (no lám, a kórházbezárás egyetlen haszna: most lesz erre orvos...), és az orvosok a delikvensek felé névtelenek. Ha a gyerek nem jár iskolába: ne legyen családi pótlék érte! Ha pedig zsebeskedik: azonnal nevelőotthonba, a résztvevő szülőket meg a börtönbe (mondjuk a nevelőotthonok színvonalát kéne javítani a maihoz képest). Ami pedig a legfontosabb: a magyar nemzetiség legyen a kisebbégekkel egyenrangú, tehát ha a cigány csak magyarhoz tör be a klasszikus cigánytörvényt még betartva, akkor rasszista cselekményért is vonják felelősségre. Keményen becsukni kiskorú veszélyeztetéséért (is) mindet, aki a gyerekéből tolvajt, rablót nevel.
Egyszóval: szigor, szigor és megint csak szigor. A szakképzetlen cigányok tömeges foglalkoztatását leginkább az ország megtisztítására lehetne felhasználni: erre persze kell közpénz, de inkább erre, mint segélyekre. Az igazságosság is ezt kívánja: aki látott már cigánytelepet, a minősíthetetlen mocsokáradatban szinte elmerülve, tudja, miről beszélek. Amelyik pedig nem működik együtt, attól megvonni mindenféle támogatást, segélyt miegyebet.
A cigányokkal mindenféle lelkifurdalás nélkül úgy kell bánni, mint hagyományosan a rossz gyerekkel. Ha békében marad, mindent megkaphat, de ha rossz fát tesz a tűzre, azonnal és keményen érkezzen a büntetés. Így - ha egy ilyen politika egy emberöltőn át kitartana - a fejükbe lehetne verni, hogy a lumpen életmód nem veszélytelen, és nem hivatkozási alap arra, hogy a többségi társadalom eltartsa őket. A törvény súlyától való félelem persze nem kultúraalakító erő: de tüneti kezelésnek elsőre megteszi. Arról nem is beszélve, hogy ha nem ezt az utat választja az ország, akkor az indulatok felgyűlése után előbb-utóbb robbanás jön majd.. A közszigor észlelése a társadalom strukturálatlan bosszúvágyát és gyűlöletét a cigányok felé képes volna csökkenteni, míg az ultraliberális süket szövegek a gyűlöletet nem fékezik, hanem táplálják.
