A mai magyar politikai rendszer az alkotmány hiányosságai miatt nem demokrácia. Ugyanakkor az alkotmány módosítása csak kétharmados többséggel lehet: azt ritkán szerez bárki, és akkor se módosít… Vagyis: az alkotmányozást csak a mai keretek szétfeszítése (magyarul: győztes forradalom) után lehet végrehajtani.
Az alkotmány hibái a következők. Először is: a választási rendszer gyakorlatilag tökéletesen kiszolgálja a nagyobb pártok érdekeit. Az egyéni körzetek bizonytalanságát a listák kellemes bizonyosságára válthatják azok a képviselők, akik a lista-összeállítókhoz – vagyis a pártführerekhez – hűségesek. A 386-os létszám biztosítja, hogy egy szem képviselő ne tudjon sokat tenni, és ne tudja a körzetét a többség tagjaként sem kiemelkedően fejleszteni (ellenzékben meg főleg sehogy) – úgyhogy az egyéni körzeti újraválasztást sem lehet a szavazókra támaszkodva elérni. Összefoglalva: a képviselők nem a népnek, hanem sokkal inkább a pártnak gazsulálnak, ha biztos karriert akarnak.
Összefügg ezzel a politikai elitben meglévő alattomos konszenzus arról, hogy lopni szabad. Nevezetesen: érdemes megfigyelni, hogy a rendkívül látványos disznóságokat SOHA nem követi bírósági ítélet. Akkor sem, amikor az ellenoldal kormányoz – Keller Lászlónak csak a pofája volt nagy, de egyetlen fideszes országgyűlési képviselőt be nem csukatott. Szabadi Béla az egyetlen, aki képviselőként viselt dolgai miatt bekerült, de ő annyira ostoba volt, hogy senki sem akarta megvédeni. A konszenzus tehát így szól: LOPNI MINDENKINEK SZABAD, HA A PARLAMENTBEN ÜL. AMENNYIBEN A TÚLOLDAL ÉSZREVESZI, JOGA VAN KORLÁTLAN MÉDIAHÁBORÚT INDÍTANI ELLENE ÉS PÁRTJA ELLEN, DE SOHA, SENKINEK NINCS JOGA A VÉTKEST TÉNYLEGESEN BÍRÓSÁG ELŐTT ELSZÁMOLTATNI. MINDEN PÁRT KÖTELES BÁRMELY CSÚCSPOLITIKUS ELLEN NETÁN MEGINDULÓ BÍRÓI SZÁMONKÉRÉS LEÁLLÍTÁSA ÉRDEKÉBEN MINDENT MEGTENNI!
Persze a pártok ezt a konszenzust soha nem ismerik el – de az értelmesebb emberek látják, hogy 1990-től töretlenül működik.
A másik hiba: a bírósági szervezet nem teljesen autonóm, és a bíróságokat költségvetési függésben tartja a kormánytöbbségtől. A mai kormány már annyira nem veszi komolyan a hatalmi ágak elválasztását, hogy miniszteriális szinten összepakolta a rendőrséget a bírósággal, vagyis a tüzet a vízzel. Nem csoda, hogy a Gergényi-ügyben nincs elszámoltatás, Gyurcsány ellen is minden eljárást megszüntettek, és ma már nagyjából senkinek nincs esélye a bíróságon az államhatalom vagy egy-két milliárd forint gazdája ellen…
Az alkotmány egy toldozott-foldozott törvény: a szocialista „alaptörvény” némi átszabása után jött létre. Ennek megfelelően gyenge minőségű, és hozzájárul ahhoz, hogy egy olyan politikai elit játsszon előttünk látványos bábszínházat, amelynek nem az ország, hanem a saját boldogulása az egyetlen célja. Hangsúlyeltolódások ugyan vannak, mert a Fidesz tagadhatatlanul inkább engedte élni a lakosságot, és néhány intézkedése a polgárok valamelyes gyarapodását szolgálta (olcsó lakáshitelek), de a Fidesz vezérei is szépen vagyonosodnak, ha nem is annyira pofátlanul, mint a baloldali főgazemberek.
Szépszerével itt nem lesz új rendszer és új alkotmány, mert a politikai erők (melyek a lakosságtól eléggé elidegenedtek) maguktól soha nem változtatnak a korifeusaiknak kitűnő rendszeren. Legyen akkor inkább forradalom! Nem okvetlenül vérontással: elég volna az országot megbénító sztrájk, és alkotmányozó nemzetgyűlés kikövetelése. Működne a passzív ellenállás: például jövőre senki ne fizessen adót. Egy fillért sem! De mindehhez az kellene, hogy a polgárok többsége felismerje: a mai berendezkedéstől legfeljebb alkalmi könnyítéseket kaphatnak, de azt soha, hogy a mindenkori kormány semmi mást ne nézzen, mint az ország javát. Manapság a kormány először saját zsebét figyeli, aztán a vezető politikusokét és a háttérben álló vagyonos támogatókét, aztán a bankokét, és valahol hetedik-tizedik helyen ott a magyar polgár – de csak akkor, ha a kormányra szavaz…
