A Népszabadság lehozta a kormány ilyen-olyan aljas tervecskéit a lakáshitel-támogatás megszüntetésére és hasonló újabb kedvességekre vonatkozóan. Draskovics persze kapásból cáfolt: az nem is kormányjavaslat, az csak munkaanyag, újabb megszorítás egyébként sem kell, és különben is.

A forgatókönyv ismerős - és démoni. Most kiszivárog a maximum, a nép megrémül, a kormány szabadkozik. Aztán néhány hónap alatt az újabb teherből valami keveset levesznek, bevezetik szépen, és mindenki nyert valamit. A legötbbet persze a kormány, mely alighanem több pénzt fog elvenni, mint amit eredetileg valójában tervezett (ha a bágyadt tiltakozás vagy a béna beletörődés lesz a reakció); a második a sajtó, aki aztán ünnepelteti magát, hogy milyen szépen sikerült megvédenie a népérdeket. Mintha csak nekik lenne köszönhető, hogy a kedvezményes lakáshitel romjai megmaradnak... Sőt, még Gipsz Jakab is elégedett lehet, miközben a Kőbányaiját szürcsöli: csak kisebb lett végül a koki, amit kapott, heje-huja-haj!

Aki olvasott Kittenbergert vagy Széchenyi Zsigmondot, felismeri az afrikai muszlim zsibvásárok technikáját. Ott az árusok fogtak össze efféle trükkökkel a hőségtől szédült európai utazók tárcája terhére... Nálunk a kormány és a változatlanul, bár igen ravaszul álcázott pártlapja, a Népszabadság az összjáték két technikás támadó fedezete.

Felteszek néhány nyílt kérdést az egyáltalán nem tisztelt Népszabinak és a kormánynak. Először: meglesz-e valaha a "kiszivárogtató", és ha netán igen, kap-e bármilyen büntetést az indiszkrécióért? Az én válaszom: nem is lesz meg nyilvánosan, de úgyis tudják, kicsoda, elvégre a kormány által előírt szándékos kiszivárogtatást végezte csupán... Másodszor: miért pont a Népszabi? Miért nem egy a ritka, valóban ellenzéki beállítottságú újságok közül? Csak nem azért, mert azok az efféle együttműködésre nem kaphatóak, és néhány kényes kérdést maguk is feltennének?

De hogy ezt a technikát még hányszor lehet eladni az engedelmesen bégető magyar birkáknak, az számomra is rejtély...