Nemrég elkövettem egy posztot a második világháború utáni magyar külpolitika lehajtott fejű, hátrakötött kezű puhányságáról. Mostanában az ilyen írások elég hamar visszaigazolódnak a válóságban is - mint ahogy a köztársasági elnökről írottakkal történt a minap ugyanez.

A legújabb megszégyenítésünk: amikor a szlovákiai magyarok pártja megkísérelte, hogy a parlamentjükben megtárgyaltassa a háború után (tisztán nemzetiségi alapon, mert a Benes-dekrétumok alkalmazásához nem kellett semmiben bűnösnek lenni) jogfosztott, kisemmizett, elűzött, áttelepített magyarokkal való megbékélés, illetve a kárpótlás ügyét.

Nem volt nehéz kitalálni, mi fog történni. A Meciar-Slota-Fico tengely üvöltött, ordított, káromkodott: közölték, hogy a Benes-dekrétumok szentek és sérthetetlenek, a magyarok fasiszták és majd akkor lesz megbékélés, ha bocsánatot kérnek a sanyargatott szlovákoktól, kárpótlásról szó sem lehet, ... Satöbbi. Kár volna az egészet felsorolni, ocsmány tót sovinizmus, a legalávalóbb fajtából.

Vajon mit tett a magyar kormány? Mit mondott a magyar külügyminiszter? Netán jegyzéket nyújtottak át a tót követnek, melyben mondjuk az állt, hogy a magyarokat fasisztázó tótoknak talán nem kéne elfelejteniük egy bizonyos Josef Tiso nevű quislinget, aki épp elég szégyent hozott papi hivatására, de megítélése máig sem egyértelmű Szlovákiában? Avagy tiltakozott a magyar külügyminiszter, és közölte szlovák kollégájával, hogy a magyarellenes indulatok felkeverése súlyosan terheli a két ország kapcsolatait? Lehetséges, hogy az Európai Unió szerveihez továbbították a szlovák sovinizmus és magyarsértegetés tirádáit, felkérve az Uniót, hogy a kisebbségek védelmét Szlovákiában is vegye pártfogásába, küldjön ki azt felügyelő bizottságot?

Mindez a diplomáciában határozott, de egyáltalán nem durva válaszlépés. Természetesen ezekről csak itt, ebben a blogban olvashat a kedves olvasó - mert a valóságban semmi sem történt. Sőt. Gondolom, Fico majd hamarosan összeül Gyurcsánnyal, és eléri, hogy őszödi huszárunk határozott okossággal megfeddje Durayt és Csákyt, akik forrófejűségükkel veszélyeztetik a két ország jó kapcsolatát. Miniszterelnökünktől kitelik az efféle, már láthattuk többször...

Méghogy dioxinos guargumival lágyított fos a magyar külpolitikai keménység mértéke? Ugyan már! A mi diplomáciánkhoz képest a fent említett minőségű széklet maga a vídiabetétes betonfúró!