Ez a téma izgalmas. Az összeesküvés-elméletek rendkívül divatosak: seregnyi izgalmas könyvet lehet olvasni efféléről. Robert Ludlum vagy Dan Brown könyvei voltaképpen másról se szólnak. Az összeesküvés-elméletek sémája egyszerű: nagy hatalmú titkos szervezet, befolyásos vezetőkkel és (szinte) korlátlan forrásokkal, általában globális céllal. A könyvekben rendre időben érkezik a szervezet titokzatos embere, és a hatalmas túlsúly ellen küszködő főhős csak csodával határos szerencsével és ügyességgel képes meghiúsítani a galád célokat.
Igen ám, csakhogy az összeesküvés-elméletek élesben is gyakoriak. Igen sokan hisznek a világméretű cionista összeesküvésben, a szabadkőművesek, a rózsakeresztesek, a szcientológusok vagy bármilyen más, kellően értelmesnek tartott és nagy titkokat birtoklónak vélt csoportok világhódító törekvéseiben. Elég sűrűn felröppennek nemzetközi szervtranszplantációban utazó bandák és milliomos ügyfeleik gaztetteiről szóló, leginkább bulvársajtóbeli híradások is.
Az összeesküvés-elméletek ellen felhozható érvek nem izgalmasak, de annál súlyosabbak.
1./ Amit több ember tud, az nem sokáig maradhat titok. Tényleges összeesküvések rendre kiderültek, még akkor is, ha csak kevés ember vett részt bennük. Lebukott Nixon a Watergate-ügyben, a magyar kormány frankhamisítása is kínos betlivé vált Trianon után, és még sorolhatnám. Pedig ezen összeesküvések mögött ott állt az államhatalom is, és nem vettek nagyon sokan részt bennük. Miből gondoljuk, hogy az állami támogatást nélkülöző esetekben a résztvevők hűsége nagyobb - különösen, ha világuralomra törő összeesküvést vizionálunk? Elvégre az állam mindig hatékonyabban üldözi az árulót, mint egy magánszervezet: hivatalos jogsegélyt kér és kap világszerte, és ha ellentétes politikai elvet valló ország el nem rejti a menekülőt, elég rosszak az esélyei. Bár, ha befogadják, sem mindig ússza meg - az oroszok például Trockijtól Litvinyenkóig kivégezték a kínosabb szökevényeket. Az állam részére besúgni is érdemes a hatalma elleni tevékenységet (jól fizetnek, megvédenek érte), no meg azért a titkosszokgálatok is csak Magyarországon töltik fő idejüket az ismertebb ellenzékiek cseszegetésével és a saját rendőrpalotájukra lövöldözéssel...
2./ Másik száraz ellenérv, hogy az államhatalmakat átlépő-kicselező hatékony erő mindig többe kerül, mint szimpla lobbyzással elérni az állam támogatását (hacsak a cél nem nagyon extrém). A bérgyilkosnak többet kell fizetni, mint a titkosszolgálat kivégzőemberének.
3./ Aki egy komolyabb összeesküvés-elméletnek hitelt ad, az voltaképpen saját maga, és a saját népe, a beavatatlanok fölé helyezi az összeesküvőket. Aki úgy gondolja, hogy néhányan képesek a világuralomra törni, és mindezt tökéletesen titokban tudják tartani, majd sikerre vinni, az megannyi Supermanben hisz. Továbbá lealacsonyítja magát: kvázi elismeri, hogy a szuper-szervezkedők annyival különbek a történelemből ismert, mindig így vagy úgy lebukott szervezkedőknél, hogy ők mindazt simán kivédik, amit a fentebbi bekezdésekben foglaltunk össze. Én nem hiszem el, hogy bármelyik nép, népcsoport vagy érdekkör annyival zseniálisabb, hűségesebb, titoktartóbb és gazdagabb a többinél, hogy titkos szervezkedéssel fölébük kerekedhetne.
Vegyünk sorra néhány konkrét összeesküvés-elméletet. Először a szervkereskedő maffiát, melynek létét már számos alkalommal meglobogtatták: annak ellenére, hogy minden szempontból tökéletesen irracionális, és a józan ész roppant módon valószínűtlenné teszi, hogy egyáltalán érdemes volna ilyesmivel próbálkozni.
Sikeres szervátültetéshez igen jó immunológiai egyezés kell. Elkapni valakit az utcán, kiszedni a veséit nem olyan nehéz (bár a kórházi, műtői, szállítási háttér nagyon költséges, és még sokkal inkább, ha az egész illegális), de hogy ezek a vesék beültethetőek legyenek a megrendelőbe, ahhoz az kell, hogy igen jó immunológiai egyezés mutatkozzék. Azt már mégis nehéz elhinni, hogy a leendő áldozatot egy-két héttel legyilkolása előtt még részletes laborvizsgálatoknak is alávessék - illetve nem is egyet, hanem jó néhány személyt, akikből szerencsés esetben lesz egy alkalmas donorjelölt. Igen bizarr kivizsgálni 20-30 áldozatjelöltet, és a legalkalmasabbat megölni - a többi azért csak elgondolkodhatna, hogy velük mi történt...
Mire jutunk, ha a fent felsorolt ellenérveket is alkalmazzuk? Ha a szervre váró beteg - aki szükségképpen csak nagyon gazdag lehet - elég vagyonos, akkor mi a fenének fordulna egy maffiához, amikor ez sokkal drágább, mint legálisan, akár felárért soron kívül valahol Nyugaton hivatalosan elvégeztetni a műtétet? Nem is beszélve arról, hogy a földalatti kórházban a delikvens maga is teljesen kiszolgáltatott, zsarolható, megölhető, és azt se tudja, hogy megfelelő szervet kap-e, avagy az két hónap alatt kilökődik, mert az első elkapható emberből vették ki. Akkor pedig a maffiához aligha mehet vissza reklamálni... Épeszű ember ilyen procedúrát akkor se vállal, ha ki tudná fizetni - inkább kifizeti a hivatalos utat. Ha meg nem bír fizetni, akkor azért nem próbálkozhat ezzel. Következésképpen bőven nincs, nem lehet olyan kereslet, ami mellett megérné ekkora, dollármilliókra rúgó befektetést eszközölni.
A második sűrűn emlegetett ügy a szcientológiai "egyház" dolga. Ez voltaképpen nem egyház, mert bármiféle vallás a hiten alapszik, ők meg vagy hisznek Istenben, vagy nem, náluk ez nem eldöntött kérdés, és nincs is ilyen irányú vallási parancs. Néhányan úgy hiszik, hogy világuralomra törnek, de a valós helyzet sokkal egyszerűbb: egy tanulási módszereket oktató, illetve ezen belül egyfajta pilótajátékot játszó szervezet rafinált ötlettel nagyrészt elkerüli az adózást. Befolyásra is csak azért van szükségük, hogy a sokszor ellenséges indulatú államokat lecsillapítsák, mert voltaképpen az egész csak egy ügyes marketingtevékenység némi adócsalással megspékelve. Üzlet.
Harmadjára vegyük a zsidók kérdését! Itt aztán sok a hívője a "zsidók uralomra törnek" klisének. Ténykérdés, hogy a zsidók számos országban népességbeli arányukhoz képest messze felülreprezentáltak a vezetésben, illetve igen komoly médiabefolyással bírnak - itt, Magyarországon is. A másik alátámasztó szempont, hogy vallásuk elég titokzatos többiek számára, illetve a Talmudban ma is bőven van olyasféle előírás, amely épp a többi népen való uralom elérését szorgalmazza. Amikor netán olyan megjegyzést tesznek, mint Peresz elnök a közelmúltban ("megvesszük Magyarországot"), akkor különösen egyszerű elhinni, hogy itt tervszerűen teszik a dolgukat.
No igen, csak a vallásosság köztük is éppúgy foszladozik, mint a keresztények között! A mai zsidók többsége nem ismeri a Talmudot, nem beszél héberül, úgyhogy eleve nem lehet résztvevője ilyesféle összeesküvésnek. Vallási irányzataik száma hatalmas - ezek elég intenzíven utálják egymást! -, rabbijaik évtizedeken át képesek számunkra totálisan ostobaságnak tűnő dolgokon vitatkozni.
Melyikünk akarja eliismerni, hogy a zsidók annyival különbek nálunk, hogy sikeresen képesek titokban végigvinni egy világhatalmi összeesküvést? Ráadásul a zseniális összeesküvők olyanok, hogy elnökük szépen belekottyantja a média képébe az igazságot? Ekkora ellentmondást nem lehet feloldani...
Mégis: a zsidók hatalmi pozícióban vannak sokfelé, és gazdagok is. Ahhoz képest, hogy az évezrednyi diaszpóra-lét alatt Európában jórészt csak pénzügyekkel és kereskedelemmel foglalkozhattak, ez nem meglepő. A Rotschild név nem sorolható az újgazdagok közé... Ezer év alatt nem kis vagyonok gyűltek fel, illetve a kereskedelmi, pénzügyi tehetség bizony kiválogatódott. Arról nem is beszélve, hogy a zsidó férfiak mindig is írástudóak voltak (a vallásgyakorlás náluk enélkül lehetetlen), míg a középkorban Európában ez ritkaságnak számított, és még a múlt században is jelentős volt az analfabéták aránya.
Azért vannak számarányukhoz képest rendkívül kedvező hatalmi-vagyoni pozícióban, mert sokuk tehetséges és/vagy eleve gazdag. De ennyire azért nem tehetségesek: számos ostoba, alkalmatlan zsidó szintén hatalmi pozícióban üldögél, elég szétnézni a hőn szeretett SZDSZ sorain. Ők hogyan kerülhetnek oda? Itt jutunk el a második fogalomig, az összetartásig!
Összetartás alatt egy nép, népcsoport belső szolidaritását értjük. A zsidóknál ez egészen sajátságos! Rengeteg vallási frakciójuk van, erősen ellentmondó tanításokkal és szabályokkal: ezek élesen rivalizálnak (a vallástalanok száma pedig egyre nő), gyakran kifejezetten gyűlölik egymást. A zsidó Meleg Büszkeség napján például egy ortodox megkéselt egy buzit - ezt hiteles forrásból, a judapest honlapról merítettem. Van olyan vallási csoport (mondhatjuk szektának is), amely Izraelben él, és - nem ismeri el a zsidó államot! Azt gondolhatná bárki, hogy üldözik, lecsukják őket, de nem: felmentik az amúgy kötelező katonáskodás alól...
Ugyanis a zsidókon nem múlt el nyomtalanul a jogfosztottságban leélt évezred. Külső támadás, ellenség ellen példátlan szolidaritással fognak össze! Izrael megalapításakor fegyveres erejüket a homlokegyenest különböző politikai irányzatú korábbi terrorszervezetek (pl. Irgun, Palmak, Hagana) jelentették, és a folyamatos ember- és hadianyaghiányban ezeknek a milíciaszerű alakulatoknak kellett megállni a túlerőben lévő arab támadás előtt. Megtették, és hamarosan egységes hadsereggé fejlődtek a hajdani terroristák és milicisták. Nálunk meg Tomori belevezette apró seregét a török ágyúkba, amíg Szapolyai távol, letáborozva várta, mi jön ki ebből... De későbbi példát mondva: 1918-19-ben képtelenek voltunk egységbe fogni a nemzet erejét, pedig a legyőzött Romániánál akkor még jóval erősebbek lettünk volna - ha mindenki ugyanazt akarta volna... 1956-ban a felkelők jó, ha egymásra nem lőttek, de a harc összehangolása, egységes vezetés csak álom lehetett...
Békében is érvényesül ez a hatás. A zsidók összetartanak: kedveznek egymásnak. Eredményesen! Érdemes ezért utálni őket? Minek? El kell tanulni, ugyanezt kell tenni, és megoldódik a probléma. Mi, magyarok miért nem tudunk egymás mellé állni, egymást védeni-segíteni, támogatni - nem volt elég egy Trianon? Nem volt elég egy Rákosi-uralom?
Elérkeztünk a cigányokhoz. A cigányok alacsony műveltsége, primitívsége miatt összeesküvéselméletet róluk a legbutábbak se hisznek el. Ugyanakkor összetartásuk szintén példás! Az erkölcsileg tökéletesen védhetetlen disznóságokban is olyan szorosra zárnak, hogy szinte hihetetlen. Emlékezzünk vissza: Zámolyon is egy magyart öltek meg az "üldözött kisebbség" tagjai - és önkormányzataik, érdekképviseletük fajgyűlöletről ordítozott olyan hangosan, hogy menedékjogot kaptak Strasbourgban - mindaddig, amíg el nem kezdték ott is lopni a jelzőtáblákat. Olaszliszka után elkezdték mondogatni, hogy hát a gázolás (melyben az autós lassan, szabályosan haladt, az eléugró gyerek meg se sérült...) érthetően felkorbácsolta az indulatokat. Érthetően! Nemrég a fonyi eset után is bármiféle ténykivizsgálás előtt azonnal üvöltözött az országos cigány önkormányzat, és Magyar Gárda méelyezte gyilkosnak kiáltotta ki a megtámadott hivatalos személyt, aki ráadásul minden bizonnyal magát védte...
Mikor lesz a magyarság ennyire összetartó? Mert se a zsidók, se a cigányok nem fogják feladni ezt a stratégiát. Miért is tennék?
Jelentős a különbség a zsidó és a cigány összetartás között. A zsidó nép kultúrnép: aki mást állít, butaságot mond. Éppen ezért védhetetlen ügyek mellé nem állnak oda (legfeljebb a jelentőségét próbálják csökkenteni, vagy letagadni az egészet, mint a Peresz-elszólásnál); továbbá számos zsidónak nincs szüksége semmilyen támogatásra, egyedül is boldogulnak. A cigányság jelentős műveltségi hiánya miatt nem tehet mást, mint a lehető legszorosabbra zárja sorait: mindig korlátlan az egymásért való kiállás, mindegy, mekkora gazemberségről van szó.
Nézzünk akkor körül. Kedves gyűrűt alkot körülöttünk a hajdani kisantant (és Ausztria): az a közös bennük, hogy mindannyian haraphattak Magyarországból Trianon miatt. Románia és Szlovákia azóta se bírta megemészteni a falatot, míg a Délvidék egyre inkább magyartalanítódik, Ausztria pedig simán megette a neki adott keskeny csíkot - jelenleg ez a szemétégető-építés és folyóink szennyezésének zónája. A környező államok között vannak nemzeti, vallási eltérések, többük háborúzott is egymással - Horvátország és Szerbia a közelmúltban is.
Egy dologban azonban mind egyetért: ha akár Magyarország, akár a kisebbségi magyarok valamilyen nemzeti-nemzetiségi igénnyel lépnek fel, akkor bezárul a gyűrű. Mindegy, ha Románia épp balos, Szlovákia jobbos kormány alatt él, avagy fordítva: a magyarellenességben nincs pártviszály. Összefognak. Mindig. Mi meg böszméskedünk: a hagyományos lengyel-magyar barátság hőmérsékletét a mindenkori magyar kormány a lengyel kormány színei szerint kezeli - holott a lengyelek se nagyon lelkesednek Csehországért és Szlovákiáért, és velük szorosra fűzött szövetségben bizony már nem csak mi lennénk bekerítve. De nem, mi erre képtelenek vagyunk: helyette békésen szopunk, amikor a pofánkba vágják a Benes-dekrétumok megerősítését. A Göncz Kinga vezette külügy éppen csak nem köszönte meg...
Az összeesküvésekkel nem kell foglalkozni: a többi nép, népcsoport is éppen olyan gyarló, mint mi vagyunk, nem képesek ilyesmire sikeresen. De ha az összetartást és az összefogást nem tanuljuk meg: keservesen meg fogjuk fizetni az árát. Már eddig is sokba került nekünk a széthúzás... Semmit nem ér gyűlölni azokat, akik az összetartás mesterei: át kell venni a módszert! Összefogás ellen pedig csakis összefogással lehet védekezni, hiszen nem vagyunk nagyhatalom, és a szomszédok együtt mindenképpen erősebbek. De ahhoz, hogy ezt a tananyagot megtaníthassuk-megtanulhassuk, először is el kell zavarni a baloldali kormányt: mert ez a csőcselék semmit nem támogat, ami magyar és ami a miénk. Nincs helye összetartásnak a hazaárulók, csalók és tolvaj-rabló gazemberek vezérlete alatt!
