Ma elkezdtem szerkesztgetni a blogkönyvet, amely a 2007. évi ömlengéseim válogatása lesz, ha lesz belőle valami, márpedig ha valami hülyeségbe belekezdek, azt végigszoktam vinni, ráadásul ez a blogmánia (legalább is az én olvasatomban) nem tűnik érdektelennek, képzeljék el, ha engem se érdekelne. Szóval most ezzel múlatom az időt, négy hónapot már kimentettem egy-egy fájlba, majd még átolvasom figyelmesen, csak attól félek, hogy hamar a végére érek, mert őszintén szólva kezd elegem lenni ebből az émelyítő faszkodásból, ahol az is mindent megmagyaráz a komentjeiben, aki a saját nevén, elérhetőségén basztat, vagy éppenséggel a mennybe meneszt, meg az is, aki azért anonimizálha magát, nehogy a zsidók bejuttassák az Andrássy út 60.-ba, ami nem mellesleg most egy kurva jó hely, az lett ugyanis a Terror Háza, ne szarjatok be ilyen, olyan görények (tudom, szép, hasznos állatok) szólhatok alkalomadtán az érdeketekben. Viszont a beteges szövegeitekből egy ékezetet nem válogatok be a könyvembe, választ tőlem meg végképp ne várjatok az agyamentségeitekre, amit többen reklamálnak, mert nem ez a dolgom, mint ahogy a zsidósággal már súlyos függőségben lévő levelezőim is csak apropóként használják azt amit éppen felküldtem az égbe, nekik tök mindegy, miről vartyogok, mindenről ugyanaz jut az eszükbe, nincs illúzióm, hogy talán szót kellene érteni velük (is), mint ahogy az úgymond enyéimmel se tennék erre már erre kísérletet. Ideje lenne számba venni, mire futja még belőlem, s aztán neki százzal (na jó, nem bánom: ötvenkettővel), rég nem túlzom el a képességeimet, végső soron az sem kizárt, hogy már és sem tudok semmit, de (Sándor Gyurival szólva, persze amikor még eszénél volt, s folyvást azt hangoztatta, ha összefutottunk valahol, hogy nem érti, miért tévesztik össze velem, amikor ő sokkal szebb nálam) ezt a semmit én jobban csinálom! Hát ehhez méltóztassanak tartani magukat az engesztelés napja közeledtével. A kurva életbe! A rohadt kurva életbe! Jaj istenem...
Ez, kérem, egy többféle díjat nyert író megfogalmazása. Igaz, hogy már vagy hetven éves, de azért akkor is... A gerontopszichiátriai beutalóra méltó szövegezésen felül elég világosan érezhető az "én annyival fölöttetek állok, hogy ti azt fel sem foghatjátok"-szemlélet is. Gondolom, érthető. hogy miért nem mentünk egymással semmire.
Csakhogy én úgy gondolom, hogy a magyar-zsidó viszonyt rendezni kell (kellene). A mai állapot senkinek sem jó. Az egyik oldalon él az előítéletes antiszemitizmus (minden zsidó ellen, ami képtelenség, hiszen az emberek nem egyformák), a másikon meg a "zsidó" szó bármilyen kontextusban történt kimondása után a "fasiszta" reflexválasz - no meg a holocaust-kártya mindent ütő dzsókerként forgatása, no meg a teljes és feltétlen visszautasítása bármiféle érdemi vitának. Ebből a helyzetből a kormány és pártjai nem kínálnak kiutat: a nemrég megszavazott gyűlölettörvény, mivel a kisebbségekkel kivételez, a jogfosztott többségben a preferáltak elleni utálatot úgy növeli, hogy annak jogos erkölcsi alapja van. Senkitől nem várható el, hogy legalább ne utálhassa azokat, akiket az állam önkénye egyoldalúan kedvezményekben részesít.
A Fidesztől és kapcsolt részeitől szintén nem lehet sokat várni: a témában egyedül Semjén Zsolt nyilatkozott meg, de mondandóját a zsidók harsány tiltakozással, a jobboldali radikálisok fanyalogva fogadták, és ez láthatóan kedvét szegte a parlamenti ellenzéknek: több próbát sokáig nem várhatunk.
Hát megpróbáltam még egyszer én! Elég sok blogot olvasok, és eltaláltam a Judapestre: elsőre úgy tűnt, hogy ez progresszív fiatal zsidók honlapja, bloggal, információkkal, miegyébbel fűszerezve. Éppen a Peresz-elszólást tárgyalták: helyenként meglepően önkritikus hangon - értve ezalatt azt, hogy többen sem kisebbíteni, sem elmismásolni nem akarták Peresz durván lekezelő sértését.
Ámde ahogy beszálltam a vitába, a hang keményedni kezdett - és nem miattam. A zsidó oldal összezárt. Az én bejegyzéseim rendszeres olvasói tudják (mint ahogy a Bombagyár hallgatói is), hogy én nem szoktam átvenni Pokolgép stílusát - egyszerűen nem tartom illendőnek az effélét. A sértegetés amúgy sem vezet sehová.
A viták aztán folytatódtak más témákban. Érdekes volt, hogy olykor az én posztjaimat is náluk taglalták - holott én a Bombagyárba írott cikkjeimet rendre megjelentetem saját blogomon, ahol ráadásul semmilyen véleményt nem moderálok ki - ugyanis a szólasszabadságról nem elég csak prédikálni. Még a Bombagyár is téma lett - itt azonban már az objektivitás erélyesen csökkent. Mindenesetre úgy tűnt, hogy kellett a hazai pálya előnye, az, hogy jórészt egyedül álljam a hosszú kommentek rohamait, illetve, hogy a moderátori jog az ő kezükben legyen. Mindenesetre ezzel nagyon sokáig csak annyira élt vissza a házigazda Shadai, hogy a hosszú viták lezárásánál kivétel nélkül a zsidó oldalon hagyta - néha többszörösen - az utolsó szót.
Újabb fordulókon át folytatódott a vita, egyre merevebb álláspontokkal. Ez azért volt számomra nagyon meglepő, mert ugyanezen a honlapon korábban igen pozitívan viszonyultak az 1945 utáni "hagyományos" zsidó attitűdből kitörést hirdető Köves Slomó rabbi téziseihez.
Bár a linkelt Judapest-posztokon én javasoltam olyan megoldásokat, amelyek mindkét oldal számára elfogadhatóak első látásra akár a Talmud-kérdés, akár a zsidó identitás rendezése, akár a holocaust, illetve a zsidó származású vezetők alatt történt súlyos vörösterrorok kibeszélése-megbékéltetése kapcsán; ezek a megoldások a jelek szerint még tárgyalási alapot sem képezhettek. Aztán a Judapest harsány kárörvendésbe kezdett a cseh neonácik elveretése okán. Még ezt a ritka ocsmány blogot is nagy büszkén meghivatkozták.
Az erről szóló utolsó vitában az állaspontjuk védhetetlen volt: a magánerőszak (anarchisták és zsidók versus neonácik) elnézése a baloldalon kritikán aluli álláspont. Hangsúlyozom: én nem az illegális tüntetők letartóztatását ítéltem és ítélem el, hanem azt, hogy a cseh rendőrség hagyta, hogy a balosok szétverjék a maroknyi ellenfelüket - vagyis a karhatalom a piszkos munkát ott a "civilekre" hagyta. Érezték ők maguk is, hogy ezzel nem tudnak mit kezdeni: miután fájdalmasan kétélű kommentekkel próbáltak kibújni a morális csődből, a Bombagyárat hívták segítségül: az egyik kommentelő a következő offot rántotta elő (részlet):
"Az általam végighallgatott Bombagyári adásban büszkén mesélted, hogy mentős korodban kihívtak egy tolvaj cigányhoz, aki rosszul lett, majd amikor megérkeztél, azt kérte tőled, hogy “dokikám, vigyél ki innen”, akkor te, az orvos bántalmaztad (ütötted), majd amikor az ezen megdöbbent rendőrök tőled kértek engedélyt a további ütésekre, akkor átadtad nekik."
A főnök kapva kapott az alkalmon (részlet):
"Ez igaz, MG? Ha igen, ez súlyos bűncselekmény volt a részedről. De ennél több: nem emberhez méltó viselkedés. Amennyiben ez tényleg megtörtént, az a szememben egyenlő a te teljes morális megsemmisüléseddel. Eddig valamiért azt gondoltam, hogy a Bombagyáron te afféle “mérséklő erő” vagy, de be kell látnom, hogy naív voltam. Ha a fenti történet igaz, akkor te a legaljasabb dolgokra vagy képes. Hipokratesz forog a sírjában."
Majd ezt követően:
"Molnárgörény, a fentiek miatt nem szeretnénk a továbbiakban vendégül látni a JP közösségben. Az álarcod lehullt. Elhatározásunk végleges."
Mármost, ha valaki emlékszik a Bombagyár adására, abban - nem főtémaként - csakugyan elhangzott egy szükségképpen erősen tömörített részlet erről az ügyről, ami mellesleg 1990-ben történt. Gondoltam, a vita megszakítására ürügyet keresők megérdemlik, hogy a teljes történetet megismerjék - hát megírtam nekik kommentben. A kommentem erre vonatkozó részlete:
"Bizony hogy igaz. De megint nem pontosan idézted, nyilván nem hallgattad végig. Először is nem lett rosszul, hanem szimulált - mondhatni, semmi orvosi kérdés nem merült fel a dologban (rendszerhiba, hogy az efféle “rosszullét” azonnal orvoshívással jár, miközben esetleg a Te rokonod fekszik elgázolva, vagy vár az infarktusával, és az ő menetlevelén díszeleg a “kocsihiány” bélyegző). Másodszor is rendőri asszisztenciával (öt tagbaszakadt zsaru bámult csupán) odatántorgott hozzám, elkapott és letépte közben a gombomat a köpenyről - meglehet, ütött is volna, amire már nem vártam. Valamint nem lopás, hanem amúgy rablás (erőszakkal fűszerezett lopás, a társadalomra különösen veszélyes) fogták el - nem tudom, hogy ezt részletesen elmondtam-e, hogy pontosan mit csinált, ott eléggé off lett volna. A huszonéves részeg szarházi nyílt helyen leütött egy öregasszonyt. Harmadrészt nem tudom, nekem mennyit kellene eltűrnöm egy részeg rablótól, aki amellett szimulálni is elfelejtett időközben, és úgy szólt hozzám és viselkedett velem, mintha csak egy rakás szar lennék. Majd akkor ítélj ilyen magas lóról, Shadai, ha már kerültél hasonló helyzetbe! Vagy talán nem zsidóztak le soha, és ha netán igen, főleg sértő, ocsmány módon, sose adtál pofont érte?Szentigaz, kapott egy pofont (tettleges becsületsértés - nem “súlyos bűncselekmény”; magánvádas, 17 éve elévült). Sőt, közöltem a rendőrökkel - kérdésükre -, hogy ha akarják, felőlem megverhetik (meg is verték, de feljelentési kötelezettség nincs, tehát ez részemről semmilyen bűncselekményt nem valósít meg) ugyanis az efféle bűnelkövetőkkel szemben helyesnek tartom a durvaságot. Miért? Mert abból értenek. Aki nevelésről hadovál, és elhiszi a marxista büntetőjogi kliséket, az vagy végtelenül naiv, vagy egyszerűen buta. Kanalas abból ért, ha odavágnak neki és ellátják a baját - minden más reakciót az ellenfél gyengesége jelének tekint. Még sokkal cifrább dolgokat is mesélhetnék (én munka közben ugyanis a tényleges való világban éltem, amiben Ti gyakorlatilag soha - egy bizonyos szint alatt szerintem vajmi kevésszer fordultatok meg)… Érdekes, hogy amíg nem volt politikai korrektség, viszont a csendőrség volt a karhatalom vidéken, addig nem volt cigányprobléma. Nem volt megélhetési bűnözés sem: viszont volt azonnali kardlapozás a tolvajnak-rablónak ombudsmani sirám nélkül. A hatósági erőszakkal köztörvényes ügyekben egyetértek (politika esetén pedig nem)."
Az olvasók jól sejtik: ez a válasz már nem jelenhetett meg, annak ellenére, hogy Shadai "Ez igaz?" kérdése mintha választ várt volna... Azóta is "moderálás alatt" címkével parkol a süllyesztőben, vagyis rajtam és a házigazdán kívül más nem látja. Felteszem, a vitában magát vesztesnek érző Shadai ezzel a végső kicsinyességével legalább saját törzsközönsége előtt próbálja megóvni az arcát: mintha eltűntem volna az erkölcsi megsemmisülésben, válasz nélkül. Hát legyen: a párbeszéd sikertelen maradt ezúttal - az pedig, hogy mit gondolnak ott rólam, nem igazán fontos nekem...
Még a drgonzo/Edy/Varga Ádám-ügy is szóbakerült ebben a kontextusban. Érdekes módon senki nem tulajdonított annak semmilyen jelentőséget, hogy egyrészt netcigányunknak semmi bántódása nem esett (persze családjának sem), másrészt a családi képet a kedves papa tette ki kémkedés elkövetése alatt is a net kellős közepére. Masszív kettős mérce: nálunk a megszégyenítést és az elvi veszélyeztetést teljesen egyenlőnek veszik a delikvens alapos elverésével (holott az nem történt meg, és aligha fog megesni), ugyanakkor a szombaton a rabbitól verekedési engedélyt kapott zsidók által alkalmazott prágai erőszakban semmi kivetnivaló sincsen...
Mégis: a magyar-zsidó párbeszéd, ezen belül az érdemi párbeszéd előbb-utóbb szükségszerű lesz. A fogalmak félelmetesen elferdültek mostanra: a zsidó-zsidó összetartás (akár a nem zsidó határozott kiszorításával) az "kisebbségi jogok gyakorlása", míg a magyar-magyar összetartás értelemszerűen jobb esetben intolerancia, rossz esetben antiszemitizmus. Antiszemitizmus egyébként tényleg van: egyesek, mint Simon Peresz a közelmúltban, csendesen dobálják szunnyadó parazsára a Molotov-koktélokat... Ugyanakkor épeszű ember semmiképpen nem mondhatja, hogy bármelyik népet bármilyen indokból ki lehetne irtani, karanténba lehetne zárni, illetve minden egyes tagját egyformán ellenségként kéne kezelni. Előfordulnak ilyen - elsősorban elkeseredettségből eredő - hozzászólások (a magam részéről éppen eléggé szomorú vagyok miattuk), melyeknek indoka voltaképpen megérthető: de azt épeszű ember megint csak nem gondolhatja komolyan, hogy aki egy "dögöljön meg az összes ... (tetszés szerint behelyettesíthető)", az nem csupán a mérgét adja ki, hanem elindul, és az illető népcsoport tettleges kiirtásába kezd, egészen a pólyásokig bezárólag.
Olyan alapon nem lehet rendezni a kérdést, hogy a magyarok, mint Hitler utolsó csatlósai hamut szórnak a fejükre, megalázkodnak, és soha többet fel nem vetnek semmi kifogást egyetlen zsidó ellen sem. Az se lehet kiindulópont, hogy Kun Béla, Rákosi Mátyás és csapatuk a zsidóságtól totálisan elkülöníthető és elkülönítendő. Mint ahogy a médiában észlelhető sokszoros zsidó felülreprezentáció sem lehet tabutéma. nem is beszélve a Talmudról - csak ajánlani tudom ennek a posztnak a vége felé Terembura kommentjét.
Lesz megbékélés, kölcsönös engedményekkel és méltányossággal elért kibontakozás, vagy nem? Rajtam nem múlna - de a zsidóság a jelek szerint egyelőre nem érett meg erre. Kár.