Tudtam, hogy állandó látogatónk, Arvisura fia súlyos beteg; egyszer még fel is tett néhány kérdést erről itt, a blogon. Amit írt a tünetekről, elég ijesztő volt, bár a fiú fiatalsága alapján lehetett remélni, hogy kilábalhat a bajból.
Nem így történt... Két napig nem néztem netet, és ahogy ma bekapcsoltam, Srí blogján Dekoninck kommentje fogadott: Arvisura fia meghalt... Gyorsan átugrottam Arvisura saját blogjára, és ott volt a bejegyzés: a fiút ifjúsága legszebb éveiben szólította Isten magához...
Kedves Barátunk! Veled érzünk gyászodban és pótolhatatlan veszteségedben. Talán a legszörnyűbb, ha az ember saját gyermekét kényszerül eltemetni - és különösen, ha ifjúként...
Isten nyugosztalja a fiadat, Arvisura! Tudjuk, hogy most senki és semmi nem enyhítheti a bánatot és a gyászt, amit az idő is csak nagyon sokára fog tompítani. Azért írok csak, hogy érezd: fogjuk a kezed, ott állunk melletted - ha nem is fizikai valónkban, de ebben az újfajta virtuális térben. Osztozunk fájdalmadban, és reméljük, hogy el bírod viselni ezt a sorscsapást...
Mély részvéttel: Molnárgörény, Terembura és az olvasók
Veled érzünk, Arvisura...
2007.12.08. 21:35 Molnárgörény
Címkék: arvisura
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://molnargoreny.blog.hu/api/trackback/id/tr27257314
