A média tele van a Romániából ideszakadt, a Blaha Lujza teret rettegésben tartó, már több bűncselekményt elkövetett - sőt, azzal pofátlanul el is büszkélkedő) cigánypurdé ügyével. Ugyebár a magyar jogban 14 éves korig nem vétőképes a kiskorú, vagyis büntetőjogilag nem lehet felelősségre vonni. Ha gyilkol, akkor sem (tulajdonképpen ez majdnem sikerült is a kis szemétládának, amikor az általa combonszúrt fiatal, akit mellesleg rablás céljából késelt meg, kis híján elvérzett).

Mondhatja bárki, hogy ha a combra célzott, akkor nem akart ölni. Nem a fenét. Még valaha a Kék Fényben láttam (talán én is gyerek voltam még, de hajlamos vagyok nagyon sok mindent megjegyezni) eszmefuttatást a "párizsi apacs szúrásról", ami a helyi csirkefogók kedvenc módszere: a comb felső részére, a lágyékhajlat közelébe szúrnak, és ott igen könnyű eltalálni az arteria femoralist, vagy a visszeret, esetleg mindkettőt. Pár perc alatt elvérzik és meghal a sérült, aki sokszor észre se veszi azonnal, hogy milyen súlyosan megsebezték. Amit ez a purdé csinált, az éppenséggel erre a szúrásmódra emlékeztetett - és ne legyenek senkinek illúziói arra nézvést, hogy bűnözői körökben ez a szúrásmód (melyet éppenséggel az apró termetű gazemberek tudnak hasznosítani, hiszen ők magasan szúrni nem könnyen tudnak) ne volna ma is közismert. A kis mocsokláda ölni akart, vagy legalábbis belenyugodott, hogy halál lehet a szúrás vége (ezt nevezi a büntetőjog eshetőleges szándéknak).

A Bombagyáron Tomcat kezdeményezte, hogy az újra és újra kiengedett, és ezt újabb (és egyre durvább) bűncselekmények elkövetésével megháláló kis gazembert kapják el, és némi nevelés után tegyék vonatra. Nem többet, és szó nem volt arról, hogy netán üssék agyon. Ehhez képest kapásból "szélsőséges szervezetek által indított hajtóvadászatról" beszél az Index, amely hírében még mindig a velejéig romlott kis gazember emberi jogait emeli ki elsősorban.

Már néhányszor leírtam: a büntetőjog a valaha volt vérbosszú "jogutódja". Azon az állam és állampolgárok közötti konszenzuson alapul, amelynek keretében az állampolgárok lemondanak (kötelezően) a magánbosszúról. Cserébe az állam egyrészt megvédi a polgárait, másrészt a mégis megtörtént bűncselekményeket maga torolja meg, egységesen és igazságosan.

Nos: a polgárok védelme is ennek a konszenzusnak a része. Erre az állam fogja magát, és széttárja a karját: "nagyon sajnáljuk, de 12 évest nem lehet becsukni, mert az emberi jogai..."

Blabla.

Az etikai és jogelméleti kérdés a következő:

Ha az emberi jogokkal valaki egyidejűleg (vagyis minden alább felsorolt feltételt egyszerre megvalósítva):

1/ sorozatosan 2/ szándékosan 3/ aljas indokból 4/ másokat súlyosan sértve vagy veszélyeztetve

visszaél; akkor MEDDIG KELL VELE SZEMBEN AZ EMBERI JOGOK ÉS A TÖRVÉNYESSÉG 100 %-OS BETARTÁSÁVAL ELJÁRNI?

Az elméleti jogvédők válasza: mindig, bármeddig, minden körülmények között. Csakhogy erre felteszem én a kérdést: ÉS AZ ÁLDOZATOK???

Meddig van joga az államnak saját szabályai akkurátus betartásával nemhogy nem megvédeni, de kifejezetten, súlyosan és tudatosan veszélyeztetni saját polgárait? Erre a kérdésre elméleti jogvédő nem is válaszol: a kérdés nem polkorrekt. Leszarom, nem is leszek az. Az én válaszom: a polgárai veszélyeztetésére az államnak nincs joga. Ha mégis megteszi: a büntetőjog csődöt mondott, a konszenzust az emberi jogaival masszívan visszaélő kis gazember és az állam rúgta fel, ők a felelősek. Az áldozatok és potenciális áldozatok pedig, teljességgel ártatlanok lévén, ELŐBBRE VALÓK, mint az elvetemült bűnöző jogai.

Egyszer kiengedték? Ez még elmegy. Megint rabolt, majd késelt is? Be kell zárni, a kulcsot is eldobni! Hogy önkényes? Jogellenes? Hát igen. Ámde ha az áldozatok oldaláról nézzük - és az etika ezt parancsolja! - szükségszerű. Nem kell rablásból élni, nem kell ezzel még el is büszkélkedni, nem kell késelni. Alig hinném, hogy bármely értelmes ember úgy gondolja, hogy az efféléknek szabad utat kéne mindig biztosítani az utcára, hadd csinálják tovább a dolgot. Illetve, aki így gondolja, az menjen oda, és saját testével védje meg a megtámadottakat, kapja ő a combjába a bicskát, és ne más.

Egyszóval: a Bombagyár akciója nem szélsőséges és nem társadalomellenes. A hatóságok hozzáállása annál inkább az; kirívóan és polkorrekten ostoba, és felrúgta a büntetőjogi alapkonszenzust. Márpedig ha az állam nem védi meg a polgárait: feléled az önvédelem joga. A jog ismeri is ezt: hiszen a jogos védelem jogintézménye épp arról szól, hogy a jogtalan erőszakkal szemben mindenki megvédheti magát (nincs ott mindig az államhatalom, elvégre). Ha viszont a jogtalan erőszak éppen az államhatalom mulasztása miatt következik be: az önhatalom természetjogi és erkölcsi szempontból egyaránt újra alkalmazhatóvá válik.

Vagyis: aki látja, pofozza pácoltra a kis csirkefogót (előbb vegye el tőle a kést, persze), és rúgja át a határon. Vegye vissza Románia ezt a kitűnő exporttermékét...