Kipurcant a Konzervatórium.

Új posztok alig vannak; ami van, az is többségében kurta, vagy harmadszor felmelegített leves (Bereznay András cikke, ami különben jó, de már megjárta a köreit mindenfelé, a Konzervatóriumra úgy került, mint egy utánjátszó moziba...). A jobber konzervatívok elhallgattak (egyedül egyiketsem engedett el egy nem nagyon kidolgozott, inkább vitaindító posztot - de a vita nem akar beindulni, alig van komment). A statisztika masszív leülést jelez: napi néhányszáz látogató, és az összes oldalletöltés alig éri el az ezret. Van olyan poszt, amely úgy indul: " 1991-ben születtem, jövőre először leszek választásra jogosult."... Háát - ne legyünk előítéletesek, de azért a 16-17 éves srácok észosztása, főleg a politikai pártokról mondott sommás ítéletei azért talán mégis valami ifjúsági magazinba illenének inkább.

Így néz ki a nézettségi statisztikájuk mostanában (az utolsó csütörtök január 17.)

Akár örülhetnék is. Elvégre megsértettek (helyesebben: tette ezt shimoda, és kisebb mértékben, korábban és kulturáltabb módon Papírgyári Sztrájktörő), és az ebből kialakuló polémiában a szerzők között jókora rések támadtak. Igazolva érezhetném magam.

De nem teszem. Miért örülnék? Éppen azok hallgattak el elsősorban, akik miatt érdemes volt odajárni. Gabrilo napi rendszerességgel frissíti saját (kitűnő) blogját, a kiutált sasika61 is szorgalmasan jókat írogat.

Az a nagy baj, hogy ez az eset is demonstrálja: a jobboldal egyszerűen képtelen saját magával megegyezni. Kérdéses persze, hogy aki úgy tesz, mint a soknevű és még több lelkületű shimoda, az jobboldali-e, vagy csak odasodródott baráti köre miatt, akiknek sose volt ereje nyíltan ellentmondani. Na de hogy egy tízegynéhány fős, elvileg baráti-kollegiális társaság ne tudjon olyasféle belső szabályokat kialakítani, melyeket egyikük se rúghat fel - ez különösen súlyos egy magát épp konzervatívnak (ami szabálypártiságot is jelent, hangsúlyosan, szemben a liberális-anarchista szabadossággal) meghatározó társaság részéről.

Idézzük fel újra azt a bizonyos In memoriam által írt kommentet, melyet kimoderáltak, visszatettek, újra töröltek - de Gabrilo blogján fennmaradt. Ezt shimoda fortyogó gyűlölettel nekem tulajdonította (valójában semmi közöm nem volt hozzá, sehogyan). Most már - ha bizonyos állításaiban a komment téves is - egyféle Kasszandra-levélként értelmezhető:

Gabrilo blogján kiderült, hogy még erről a kommentről is képesek voltak néhányan (shimoda, Sztrájktörő, és a Judapestről vendégművészkedő Shadai) azt mondani, hogy antiszemita. Holott Shadai (aki tényleg, és köztudottan zsidó) nem először, hanem utoljára érkezett, így In memoriam nem is gondolhatott rá, mint aki magával hozza a "biz. kört". Amikor én ezt elolvastam, egyértelműen a liberális térhódítást értettem alatta - ami nekem is feltűnt, bár Gabrilo nem ért ezzel egyet.

Vita, sőt, "ordítozás" volt emiatt mindenfelé: soknevű shimoda végül azzal szenvedett végleges erkölcsi vereséget, hogy az itt nálam folyó acsargása közepette (midőn mindenáron megpróbálta kimoderáltatni magát, de hát ember legyen a talpán, aki engem a sodromból ki tud hozni...) bejelentette, hogy örök időkre kitiltott onnan - mindezt úgy, hogy az első afférja után bejelentettem ott, hogy a továbbiakban nem szólok hozzá. Nagyjából akkora diadalt ülhetett, mint az egér, amikor kitiltotta az oroszlánt az egérlyukból...

Nekem folyamatosan az a bajom, hogy a jobboldal saját portáján belül végtelenül intoleráns tud lenni. Nem az ellenfelekkel szemben: azokkal inkább polkorrekt. Saját sáncain belül! Merthogy a polkorrektség járványa oda is masszívan befertőzött. Ezért a tényleges meccseket a balliberálisok ellen mi mindig idegen pályán vívjuk, és azt is hagyjuk, hogy az ellenfél edzőjének öccse legyen a bíró... Átvesszük a hülye polkorrektséget, védekezünk mindenféle fasiszta- és antiszemita-vádak ellen, elhatárolódunk, ha felszólítanak, stb. - tisztelet a kivételnek... Azt pedig mindig a baloldal mondja meg, hogy hol van a mérce - miközben Horn Gyufa az 56-os géppisztolyozását se kényszerült megtagadni, igen, oda a rohadt csőcselék - vagyis a felkelt nép - közé... A baloldalon minden polkorrekt, az ellenforradalmárság, a lopás, a maffiózó család és baráti kör (ugye, Veres János?) - és nekünk nincs erőnk-elszántságunk, meg médiahatalmunk se arra, hogy az onnan bűzlő disznóságokat konzekvensen és az ellenfelet kifárasztva folyamatosan pellengérezzük.

Ezért értek én egyet In memoriam alapvonalával: a polkorrektséget (sőt, annak szélsőséges, újbeszél-verzióját, amely ott is célzásokat talál, ahol semmi sincs) ilyen mesterien elsajátító shimodák és sztrájktörők bizony a túloldalra tartoznak. Olyan a lelkük.

Mindenesetre: én megpróbáltam saját, mégoly jogos sérelmeimen is túllépni: egyben lehetőséget adni a Konzervatóriumot polkorrektizáló emberkéknek valamiféle kölcsönösen elfogadható modus vivendi kialakítására. Eredmény nem mutatkozott (gondolom, szegény Gabrilo nem ment semmire gőzös fejű barátjával) eddigelé.

Akkor nincs más hátra: a hétvégén belefogok a shimoda-posztba - saját szövegeivel mutatom be őkelmét. Nem, nem a személyes adatait adom ki (a neve már kint van, de azt ő maga adta ki) - egyszerűen szembesítem önmagával. Hogy gúnyosan? Természetesen!

A jobboldali konzervatív - az én ideám szerint - szavatartó, és amit kimond, azt tartja. Ugyanakkor tartozik megpróbálni a kulturált megoldásokat. De ha nem ment: a sértést nem kell visszaadatlanul eltűrni.

Ha én írnám meg In memoriam kommentjét, az most valahogy így hangzana:

Ami a legmókásabb: hála légyen Istennek, avagy Tomcat óvatosságának: az ilyesmi teljességgel hiányzik a sokak (így a Konzervatórium balos-polkorrekt szerzői által is) szimplán és masszív általánosítással afféle véresszájú (és kezű) fasisztagyülekezetnek nevezett Bombagyár csapatmentalitásából. Érdekes, hogy a Bombagyárat sikkes en bloc fasisztázni - de ha valaki en bloc beszél a zsidókról vagy a cigányokról, akkor az azonnali balliberális bömbölés tárgya, hogy az illető fajvédő, náci, stb. stb. stb. Vagyis a polkorrektség - amint az köztudott talán már - csakis egyfelé működik erélyesen, a másik oldal abúzusait esze ágában sincs megcélozni... A Bombagyárban egyrészt vannak egymástól jelentősen különböző nézetű szerkesztők; de egymást ha ki is igazítjuk, ez személyeskedésbe, pláne érzelmi zsarolásba soha nem megy át. Sőt: a helyenként alapjáraton elég kemény kommentelőkkel sem szokás hosszas és egyre acsargóbb vitába kezdeni - és ők is legfeljebb egy-egy verbális rakétát kőnek ki egymásra.

"Széljobbon" a tolerancia, kérem szépen. Én a Gyárban bármiféle bántódás nélkül elmagyarázhattam: miért nem cáfolja a vízihullák tömegeinek hiánya az 1944. őszi-téli Dunába lövéseket. Bezzeg amikor a Judapesten a holocaust összes áldozatainak számát vitattam (a krematóriumok alacsonyabb kapacitása alapján, és hangsúlyosan a holocaust tagadása nélkül), az kiverte a biztosítékot.

Nincs is addig baj, amíg a radikálisabb jobboldal a ténylegesen toleráns. Viszont a balliberálisokat is valahogy rá kéne szorítani, nem?!

UPDATE: Shimoda megszűnt shimodának lenni. A Konzervatóriumon új fedőneve mediazsiraf, és van egy blogja is, amiben például a mostani népszavazást fikázza és alig leplezetten (vagy leplezetlenül?) a kormánynak drukkol.

Konzervatórium. Persze. Röhögnöm kell...


UPDATE II: Bereznay András jelezte, hogy a poszt elején említett cikk nem másodközlés volt, hanem új írás - a tévedés onnan eredt, hogy a posztban az eredeti, nagy vitát felkavart cikk linkelve volt, és a vita jelentős arányban arról folyt. (Ez a poszt a KOnzervatóriumon már nem olvasható, mert Bereznay András csak rövid ideig volt a szerkesztőség tagja.)