Új posztok alig vannak; ami van, az is többségében kurta, vagy harmadszor felmelegített leves (Bereznay András cikke, ami különben jó, de már megjárta a köreit mindenfelé, a Konzervatóriumra úgy került, mint egy utánjátszó moziba...). A jobber konzervatívok elhallgattak (egyedül egyiketsem engedett el egy nem nagyon kidolgozott, inkább vitaindító posztot - de a vita nem akar beindulni, alig van komment). A statisztika masszív leülést jelez: napi néhányszáz látogató, és az összes oldalletöltés alig éri el az ezret. Van olyan poszt, amely úgy indul: " 1991-ben születtem, jövőre először leszek választásra jogosult."... Háát - ne legyünk előítéletesek, de azért a 16-17 éves srácok észosztása, főleg a politikai pártokról mondott sommás ítéletei azért talán mégis valami ifjúsági magazinba illenének inkább.
Így néz ki a nézettségi statisztikájuk mostanában (az utolsó csütörtök január 17.)
Akár örülhetnék is. Elvégre megsértettek (helyesebben: tette ezt shimoda, és kisebb mértékben, korábban és kulturáltabb módon Papírgyári Sztrájktörő), és az ebből kialakuló polémiában a szerzők között jókora rések támadtak. Igazolva érezhetném magam.
De nem teszem. Miért örülnék? Éppen azok hallgattak el elsősorban, akik miatt érdemes volt odajárni. Gabrilo napi rendszerességgel frissíti saját (kitűnő) blogját, a kiutált sasika61 is szorgalmasan jókat írogat.
Az a nagy baj, hogy ez az eset is demonstrálja: a jobboldal egyszerűen képtelen saját magával megegyezni. Kérdéses persze, hogy aki úgy tesz, mint a soknevű és még több lelkületű shimoda, az jobboldali-e, vagy csak odasodródott baráti köre miatt, akiknek sose volt ereje nyíltan ellentmondani. Na de hogy egy tízegynéhány fős, elvileg baráti-kollegiális társaság ne tudjon olyasféle belső szabályokat kialakítani, melyeket egyikük se rúghat fel - ez különösen súlyos egy magát épp konzervatívnak (ami szabálypártiságot is jelent, hangsúlyosan, szemben a liberális-anarchista szabadossággal) meghatározó társaság részéről.
Idézzük fel újra azt a bizonyos In memoriam által írt kommentet, melyet kimoderáltak, visszatettek, újra töröltek - de Gabrilo blogján fennmaradt. Ezt shimoda fortyogó gyűlölettel nekem tulajdonította (valójában semmi közöm nem volt hozzá, sehogyan). Most már - ha bizonyos állításaiban a komment téves is - egyféle Kasszandra-levélként értelmezhető:
"Indult egyszer egy blog. Fiatal srácok írtak benne értelmes dolgokról. Jól csinálták. Nagyon jól.
Aztán megjelent egy biz. kör, melynek néhány tagja jelentkezett szerzőnek. A srácok belementek, nem tudva, hogy ezzel kiengedték a szellemet a palackból: az új szerzők ugyanis hozták a magukhoz hasonlókat, majd egyre inkább belepofáztak a honlap szerkesztésébe.
Miközben teret nyertek, eltávolították az egyik legnagyobb tudású kommentelőt, majd új moderációs elveket léptettek életbe, melyek idővel várhatóan szigorodni fognak. A régi szerzők helyében én már nagyon nem érezném biztonságban magamat, mivel szerintem már csak idő kérdése, mikor lesz több alapító srác is kirúgva... Az új gyerekek viszont kezdik kedvenc témájukkal feltölteni az oldalt, ami nagyon jó propaganda, tekintve, hogy a "kellemetlen" kommenteket bármilyen külön jelzés nélkül törölhetik.
Sajnálom a régi blogot. Jó oldal volt, de már béke poraira...
Annál érdekesebb, mire volt jó ez az egész ennek a biz. körnek? Talán csak nem arra, hogy a süllyedő maszopszadeszt elhagyva könnyebben átpozícionálják magukat? Akkor tényleg kimúlóban van a maszopszadesz, amiért persze nem kár, viszont annál nagyobb éberség váratik el a jobboldaltól, hogy nehogy idővel arra a sorsra jusson, mint ez a jobb sorsra érdemes blog kicsiben...
(...és most nyugodtan ki lehet engem is moderálni...)"
Gabrilo blogján kiderült, hogy még erről a kommentről is képesek voltak néhányan (shimoda, Sztrájktörő, és a Judapestről vendégművészkedő Shadai) azt mondani, hogy antiszemita. Holott Shadai (aki tényleg, és köztudottan zsidó) nem először, hanem utoljára érkezett, így In memoriam nem is gondolhatott rá, mint aki magával hozza a "biz. kört". Amikor én ezt elolvastam, egyértelműen a liberális térhódítást értettem alatta - ami nekem is feltűnt, bár Gabrilo nem ért ezzel egyet.
Vita, sőt, "ordítozás" volt emiatt mindenfelé: soknevű shimoda végül azzal szenvedett végleges erkölcsi vereséget, hogy az itt nálam folyó acsargása közepette (midőn mindenáron megpróbálta kimoderáltatni magát, de hát ember legyen a talpán, aki engem a sodromból ki tud hozni...) bejelentette, hogy örök időkre kitiltott onnan - mindezt úgy, hogy az első afférja után bejelentettem ott, hogy a továbbiakban nem szólok hozzá. Nagyjából akkora diadalt ülhetett, mint az egér, amikor kitiltotta az oroszlánt az egérlyukból...
Nekem folyamatosan az a bajom, hogy a jobboldal saját portáján belül végtelenül intoleráns tud lenni. Nem az ellenfelekkel szemben: azokkal inkább polkorrekt. Saját sáncain belül! Merthogy a polkorrektség járványa oda is masszívan befertőzött. Ezért a tényleges meccseket a balliberálisok ellen mi mindig idegen pályán vívjuk, és azt is hagyjuk, hogy az ellenfél edzőjének öccse legyen a bíró... Átvesszük a hülye polkorrektséget, védekezünk mindenféle fasiszta- és antiszemita-vádak ellen, elhatárolódunk, ha felszólítanak, stb. - tisztelet a kivételnek... Azt pedig mindig a baloldal mondja meg, hogy hol van a mérce - miközben Horn Gyufa az 56-os géppisztolyozását se kényszerült megtagadni, igen, oda a rohadt csőcselék - vagyis a felkelt nép - közé... A baloldalon minden polkorrekt, az ellenforradalmárság, a lopás, a maffiózó család és baráti kör (ugye, Veres János?) - és nekünk nincs erőnk-elszántságunk, meg médiahatalmunk se arra, hogy az onnan bűzlő disznóságokat konzekvensen és az ellenfelet kifárasztva folyamatosan pellengérezzük.
Ezért értek én egyet In memoriam alapvonalával: a polkorrektséget (sőt, annak szélsőséges, újbeszél-verzióját, amely ott is célzásokat talál, ahol semmi sincs) ilyen mesterien elsajátító shimodák és sztrájktörők bizony a túloldalra tartoznak. Olyan a lelkük.
Mindenesetre: én megpróbáltam saját, mégoly jogos sérelmeimen is túllépni: egyben lehetőséget adni a Konzervatóriumot polkorrektizáló emberkéknek valamiféle kölcsönösen elfogadható modus vivendi kialakítására. Eredmény nem mutatkozott (gondolom, szegény Gabrilo nem ment semmire gőzös fejű barátjával) eddigelé.
Akkor nincs más hátra: a hétvégén belefogok a shimoda-posztba - saját szövegeivel mutatom be őkelmét. Nem, nem a személyes adatait adom ki (a neve már kint van, de azt ő maga adta ki) - egyszerűen szembesítem önmagával. Hogy gúnyosan? Természetesen!
A jobboldali konzervatív - az én ideám szerint - szavatartó, és amit kimond, azt tartja. Ugyanakkor tartozik megpróbálni a kulturált megoldásokat. De ha nem ment: a sértést nem kell visszaadatlanul eltűrni.
Ha én írnám meg In memoriam kommentjét, az most valahogy így hangzana:
"Indult egyszer egy blog. Fiatal srácok írtak benne értelmes dolgokról. Jól csinálták. Nagyon jól. Aztán néhány új ember jelentkezett szerzőnek. A srácok belementek, nem tudva, hogy ezzel kiengedték a szellemet a palackból: az új szerzők ugyanis hozták a saját mércéjüket, majd egyre inkább belepofáztak a honlap szellemiségébe.
Miközben teret nyertek, ok nélkül eltávolították az egyik jobbkonzervatív kommentelőt, majd új moderációs elveket léptettek életbe, melyeket egyből meg is szegtek. A régi szerzők kedve erősen elment az egésztől; amellett a jobboldalibbak szokás szerint a jobboldal kulturáltáságával vitáztak erről, így el kellett vérezzenek a baller típusú, érzelmi zsarolást is bevető agresszióval szemben. Az alapító srác egyelőre megúszta a kirúgást - de csak mert a korábban már eltávolított egyik jobbkonzervatív tag után ez túl hamar lett volna... Az új gyerekek viszont kezdik kedvenc témájukkal feltölteni az oldalt, ami nagyon jó propaganda, tekintve, hogy a "kellemetlen" kommenteket bármilyen külön jelzés nélkül törölhetik.
Sajnálom a régi blogot. Jó oldal volt, de már béke poraira: megzuhant, és ha vissza is nyeri régi lendületét, a csapat már sosem lesz olyan módon csapat, mint volt akkor, amikor még nem is ismerték egymást néhányan...
Annál érdekesebb, mire volt jó ez az egész ennek a körnek? Talán csak nem arra, hogy magukat állítsák be konzervatív etalonnak, miközben a balos polkorrektség a vezérfonaluk? Nagyobb éberség váratik el a jobboldaltól, hogy nehogy idővel arra a sorsra jusson, mint ez a jobb sorsra érdemes blog kicsiben...
(...és most nyugodtan ki lehet engem is moderálni - csak innen nem lehet...)"
"Széljobbon" a tolerancia, kérem szépen. Én a Gyárban bármiféle bántódás nélkül elmagyarázhattam: miért nem cáfolja a vízihullák tömegeinek hiánya az 1944. őszi-téli Dunába lövéseket. Bezzeg amikor a Judapesten a holocaust összes áldozatainak számát vitattam (a krematóriumok alacsonyabb kapacitása alapján, és hangsúlyosan a holocaust tagadása nélkül), az kiverte a biztosítékot.
Nincs is addig baj, amíg a radikálisabb jobboldal a ténylegesen toleráns. Viszont a balliberálisokat is valahogy rá kéne szorítani, nem?!
UPDATE: Shimoda megszűnt shimodának lenni. A Konzervatóriumon új fedőneve mediazsiraf, és van egy blogja is, amiben például a mostani népszavazást fikázza és alig leplezetten (vagy leplezetlenül?) a kormánynak drukkol.
Konzervatórium. Persze. Röhögnöm kell...
UPDATE II: Bereznay András jelezte, hogy a poszt elején említett cikk nem másodközlés volt, hanem új írás - a tévedés onnan eredt, hogy a posztban az eredeti, nagy vitát felkavart cikk linkelve volt, és a vita jelentős arányban arról folyt. (Ez a poszt a KOnzervatóriumon már nem olvasható, mert Bereznay András csak rövid ideig volt a szerkesztőség tagja.)