Biztos érdekes lehet, különösen az érintetteknek.

Nekem csak habán származású nagymamámat akarták málenkij robotra vinni, de valami nyomatékosításra (bor+szalonna) megértették, hogy toljára a nagyapja beszélt németül, de már ő is görög katolikus volt, nem anabaptista.

A Kárpát-medence letagadott nemzetéről*, a több (3-4) nemzetiségből álló ruszinokról (ruthénekről, kisoroszokról stb.) nem akar valaki valami hasonló, határokon átnyúló kutatást végezni?

*Egyedül a "szocialista" államok közül a volt Jugoszláviában, a szinte kizárólag mai csonka Magyarország területéről, Borsodból és Abaújból betelepített (lemkó és szolovják) ruszinok kapták meg a kisebbségi címet és jogokat.

Valahol érthető ennek nyomán, hogy meglehetősen sokan nem igazán akarják a népszámláláson a kisebbségi státuszt bekönyveltetni. Bár ma aligha lehetne hasonlóra példa, de hát a történelem az gyakran változik, 1985-ben még a ruszkikat is mozdíthatatlannak hittük...

Volt egy kolléganőm, Mari, kiváló titkárnő, biai sváb lány. Ennek apja, régi szocdem melós, a 41-es népszámlálásnál azt mondta, ha Hitler Adolf német, akkor ő nem az - és magyarnak vallotta magát (bár otthon csak németül beszéltek).

Így aztán mikor marhavagonba pakolták a népet, hogy exportálják az éhező Németországba, ők kimaradtak. Igen ám, de jönnek a ruszkik is fasisztát keresni és mindenkit összeszednek a maradékból, akinek németes hangzású a neve. Elviszik az öreget is, elítélik, bár épp terhes a felesége. Mari, aki néhány hónappal apja deportálása után született, hét éves, mikor az - emberi roncsként - visszatér szibériából, ahol a bányában náci bűnökért vezekelt.

Az égő szemű idegen mély szenvedéllyel kategórikusan megtiltja a gyereknek, hogy német szó valaha is kicsússzon a száján, mondván "a németségnek nincs jövője!" majd hamarosan meghal.

Mindez több mint negyven évvel később derül ki, mikor Mari, már maga se fiatal, beiratkozott kezdő német nyelvtanfolyamra, amit a munkahelyünk szervezett. Tudtuk, hogy sváb, tudtuk azt is, hogy rendszeresen jár ki Németországba rokonokhoz. Megkérdeztük tehát, hogy mégis, miért csinálja?

Mert kapott egy kiváló állásajánlatot Magyarországra települt német cégtől, többszörös fizetéssel, viszont ott előfeltétel a német nyelvtudás. Jó. De te tudsz németül, nem? Igen, persze. Nem.

Szóval ha Németországban volt, eleinte kukkot se értett abból, amit körülötte karattyoltak. De mindig eljött a pillanat, mikor elfelejtette, hogy milyen nyelven beszélnek körülötte. Ilyenkor füle, szinte egyik pillanatról a másikra megnyílt, értett mindent és folyékony németséggel maga is bekapcsolódott a társalgásba, bár valóban csak egy hét éves gyerek szókincsével. Elég volt azonban, hogy a legcsekélyebb mellékkörülmény elvonja figyelmét a társalgás témájáról időt adva neki az önreflexióra. Ilyenkor rádöbbent, mit is tesz: németül beszél. Ez elég is volt ahhoz, hogy "lefagyjon", torka görcsbe rándult, értelmetlen blablává foszlott a többiek beszéde.

Mondtuk neki, hogy talán nem kezdő német kellene neki, hanem pszichiáter, tényleg. Akkor elsírta magát.

"A népszámlálásra vonatkozóan még külön utalnom kell arra, hogy a demokratikus szellemű népszámlálás az utolsó száz esztendőnek az egyik legkomolyabb kultúrvívmánya, és ha Magyarországon egyszer lehetséges az, hogy népszámlálási vallomására kényszerű deportálás legyen a jogkövetkezmény, akkor itt 100 esztendeig senki nem fogja bevallani nem csak a nemzetiségét, de az adójától kezdve a pártállásáig, semmit."

Bibó István memoranduma a sváb kitelepítésről
www.nepszamlalas.hu/hun/egyeb/nemet/data/pdf/V_2.pdf

És tényleg, úgy is lett. Különösen ami az adót illeti. Még 37 év.

Bizony: a magyarországi cigányok népszámlált száma ugyanúgy töredéke a valóságosnak, ahogy a zsidóké is. De minden egyes nemzetiségnél kisebb a regisztrált számadat, mint a tényleges nemzetiségiek száma.