Kedves olvasók: nem tehetek róla, de az EB engem legyőzött. Baromi jó foci, izgalmas meccsek, szép gólok - a fenének van kedve politizálni ilyenkor. Lesz persze politika is, de egyelőre marad a foci.

Nos, mi történt azóta? A hollandok még impozánsabban gázoltak át a franciákon, mint ahogy az olaszokat verték. Amikor 2-0 után egy kiszenvedett góllal a franciák előtt megcsillant némi elméleti halvány esély, és a riporter épp elkezdte a morfondírozást, hogy a hátralévő időben micsoda francia nyomást láthatunk majd - jött Robben a középkezdés után, és Csikar-szögből akkora gólt rúgott szegény Coupet feje fölé, hogy annak a kezét nem jutott idő felkapni. Ami a legnagyobb volt, az Robben csibészes képe az orbitális nagy dugó után: "hát, gyerekek, ez van, ne nagyon bazírozzatok arra, hogy ti majd itt egyenlítetek"... A megalázás teljes volt: a biztonság kedvéért, hogy a hármas különbség meglegyen, még a végén is bevarrtak egy akkorát, ami a hajdani Haan és Neeskens által kapuba bikázott gólokra emlékeztetett!

Nem tehetek róla, de nagyon örülök annak, hogy a franciák megkapták a pofájukra a magukét. Most már csak az volna a szép, ha a hollandok a B-csapattal nyerni hagynák a románokat, kiejtve a legutóbbi VB-döntő mindkét résztvevőjét egyszerre... Megérdemelnék - a románok meg egyrészt nem jutnának elődöntőbe, ha meg mégis, a holland A-csapat ott megenné őket vacsorára.

Aztán ott volt a cseh-török meccs. Uramisten, akkora meccset! Nem a foci minősége volt kimagasló - bár azért az sem volt alacsony -, hanem az, ahogy a csapatok hozzáálltak a dologhoz. Hajtottak a végsőkig, támadtak, ha lehetett, védekeztek, ha kellett - fociztak utolsó vérig! Allah ezúttal a törökökkel volt: az egekig magasztalt Cech kapus öklözés helyett fogni akarta a vizes labdát a végén (már ez nagy taktikai hiba), és Murphy persze odanézett: kicsúszott a bőr a kezéből, épp a török elé, akinek csak bele kellett botlania. És ezzel nem volt vége: két perc múlva az előbb a labdát gólba botló Nihat, aki előtte két meccsen át csak kínlódott a pályán, egy kiugratás után olyan mesterien csavart a pipába, hogy a kapufáról pattanó labda éppen csak befért, Cechnek semmi esélye sem volt. A végén jött a török kapus kiállítása, és az a szörnyű három perc, melyben a törökök láthatóan életük árán is meggátolták volna, hogy a csehek egyáltalán bárhogy kapura lőhessenek. Bár megnéztem volna egy tizenegyespárbajt, melyben Tuncay véd...

Na, szóval megyek, és meg fogom nézni a ma esti meccseket is...