Spanyolország - Oroszország 3:0.

Végre... Az első eredmény, amelynek az egyenes kieséses szakaszban örülni tudok. A horvátokat pártoltam volna a törökök ellen - de ha már a törökök továbbléptek, a németek ellen sikert kívántam nekik, hiszen az ember hajlamos a gyengébbnek szurkolni, ha egyikhez se fűzi különösebb érzelem. A holland kiesés nekem maga a tragédia volt, a másik ágon pedig inkább az olaszokat éreztem közelebb magamhoz - mindig is szerettem a focijukat, bunkervédekezés ide vagy oda. Merthogy tudnak ám támadni is, méghozzá szépen.

Spanyol-német döntő: tartok attól, hogy a Lineker-szabály érvényesülni fog, és megint a németek nyernek. Már csak azért is, mert nekik volt már két szar meccsük - a horvátok és a törökök ellen - míg a spanyolok csak az olaszok ellen betliztek. Márpedig német csapat három szar meccset nem szokott játszani egy rendezvényen...

De hogy a nagypofájú oroszok ekkorát kaptak, a rohadt bérrenegát Hiddinkkel együtt - hát, ez most nagyon jólesik. Utálom az oroszokat. És ne jöjjön senki a kultúrájukkal, meg azzal, hogy negyven évig csak a kommunisták kényszere miatt voltak itt - merthogy 1849-ben is készséggel érkeztek megsegíteni az osztrákokat, meg az első világháborúban is beszálltak a szerbek mellé, és nagyrészt ez a szövetség okozta, hogy az egész világháborúvá terjedt - vagyis Trianonért is vaskosan felelnek.

Szóval: ruszkik, haza! Bronzéremmel, igaz (sajnos): de a döntőből coki nektek, és Hiddinket is üsse meg a guta a nevenapján!