Az eset már több, mint egy éve történt - voltaképpen szégyen, hogy nem írtam meg korábban, mert ha aprócskával  is, de csempészhetek vele némi optimizmust a szürke fellegeink közé. Talán itt-ott maradt némi csírája az üzleti tisztességnek, a vevő megbecsülésének!?

Sokat dolgozom mindenféle szerszámmal, itthon magam (egyedül) építem a házamat, és komplett kaput összehegesztek-beépítek, hintaágyat építek, bármit megcsinálok, ha kell - már csak azért is, mert szegény vagyok, így aztán sokkal olcsóbb csak az anyagot megvenni. Jó munkához jó szerszám kell: egyszer megvettem egy háromezer forintos flexet, aztán amikor a második vágásnál vastag füstöt kezdett okádni, megfogadtam, hogy több vackot nem veszek, akármilyen olcsó is legyen. Visszavittem, és jócskán ráfizetve egy csinos kis Bosch flexet szólítottam magamhoz.

Kitűnő szerszám volt, bivalyerős apró mérete ellenére, és szinte mindent kibírt. Annyi vasat daraboltam, formáztam vele, hogy tucatszám dobtam ki az elhasznált vágókorongokat. Aztán - épp a jótállási idő lejárta előtt úgy egy héttel - elromlott a kis gép. A sokadik korongcserénél a tengelyfixáló nyomógomb belseje eltört, és a letört fémtüske elakasztotta az egész szerkezetet. Még az se kizárt, hogy azért ment szét, mert nem nyomtam be elég mélyen a gombot, hogy a tüske jól felfeküdjön a vágatban - ki tudná ma már megmondani...

Másnap elballagtam a Gyömrői úti Bosch márkaszervizbe - kissé félve, mert a gép eléggé lestrapáltan nézett ki, látszott rajta, hogy nem havonta egyszer volt használva. Bár igaz, hogy a Bosch gépeket "ipari felhasználásra is alkalmas" jelzéssel árulják... Az átvevő nézte, hümmögött, nem szólt semmit: kitöltötte a papírt, és mondta, hogy jöjjek vissza három nap múlva.

Három nappal később bementem, leadtam a papírt, és leesett az állam. Az átvett gép ugyanis kissé vastagabb volt a réginél. Szóltam is, hogy ez nem az enyém. De igen, mondta a szervizes: a régi gépet nem lehetett javítani, mert a letört tüske kiszedhetetlenül beékelődött valahová és ott sérülést is okozott, továbbá azt az apró, 500 wattos típust most éppen nem tartották raktáron. Ezért úgy cserélték, hogy egy nagyobb, 650 wattos gépet adtak, de nézzem csak meg: a felcsavarható oldalmarkolat és a korongrögzítő anya eredeti, így nem cserének, csak fődarabcserének könyvelhették el a dolgot...

Ha valaki nem látott volna még flexet, és nem tudná, hogy ez miféle fődarabcsere: körülbelül olyan, mintha egy autót úgy cserélnének ki, hogy a bal visszapillantó és a kormánykerék eredeti, a többit meg újra cserélik...

Tényleg: a korongrögzítő anyát megismertem, már az éle íveltre kopott nálam, mutatva, hogy a kis flexet ezerszer használtam legalább... Megkérdeztem a szervizest: hogyhogy ennyire abszolút tisztességesen-nagyvonalúan járnak el? A válasz az volt: "Nézze, Uram, maga megvett egy márkás, drága gépet. Mi azt gondoljuk, hogy ha bármi gondja van vele - még ha agyonhasználta is - akkor nem szőrözünk, mert szeretnénk, ha legközelebb is a mi gépünket venné meg, és ha Ön itt elégedett, akkor megint Boscht fog venni."

Hát: elégedett voltam. Nagyon is. A régi-új flex azóta is remekül működik (vigyázok is, hogy mindig tövig nyomjam be a tengelyfixáló gombot), és a szervizesnek is igaza lett: merthogy vettem már Bosch fúrót, csavarozót, miegyebet is már. Nem is bántam meg, egyik se hagyott még cserben...

Ha több ilyen üzleti mentalitás lenne nálunk, akkor ez egy tűrhető ország lenne. Kár, hogy önként nagyon kevesen ilyenek; holott hosszú távon csak ez fizetődik ki...