Mióta az előző posztot megírtam, haladtak az események: "természetesen" rossz irányba, a konfliktus kiszélesedése felé.
Izrael egyre több háborús bűnt követ el, és a szárazföldi csapatok behatolása semmi egyébre nem jó, mint a civilek megfélemlítésére, esetleg meggyilkolására. Városi körülmények között a gerilla típusú egységek ellen nem lehet győzni: azok ott és akkor csapnak le, ahol és amikor akarnak. A városokat elfoglaló csapatok csakis a civil lakosság ellen hatékonyak.
Az alapkonfliktus nem változott: a Hamasz egyszerűen nem ismeri el sem a zsidó állam, sem a zsidók élethez való jogát. Izrael a jelek szerint ezt most viszonozza - csakhogy megengedhetetlenül széles körben, a nem Hamasz-tag palesztinokra is kiterjesztve a kockázatot. Ezzel nem tesznek mást, mint a mostani özvegyekből és árvákból utánpótlást toboroznak a Hamaszba.
Az izraeli kiterjesztett "válasz" tehát nem csupán bűn, több annál: hiba is! Erősíti a palesztin radikálisokat, és alapot ad egy sokadik viszont-viszontbosszúra. Így az izraeli csapások értelmetlenek, és mivel negatív hatásuk kiszámítható, egyre inkább a kommersz bosszú kategóriájába esnek. Sajnos. Úgy tűnik, a zsidó állam vezetői most rácáfolnak a zsidók magas intelligenciahányadosáról szóló kutatási eredményekre, és egyszerűen az érzelmeik szerint döntenek. A várható eredmény sok halott civil palesztin, és kígyózó sorok a Hamasz toborzóirodái előtt (ha persze ilyenek nyilvánosan nem is léteznek). Továbbá még legalább két évtizednyi csatározás a felek között. Izrael ezzel a politikával saját sírját ássa.
